U–595
| U–595 | |
 | |
| Hajótípus | Tengeralattjáró |
| Üzemeltető | Kriegsmarine |
| Hajóosztály | VIIC típus |
| Pályafutása | |
| Építő | Blohm & Voss, Hamburg |
| Megrendelés | 1940. január 16. |
| Építés kezdete | 1941. január 4. |
| Vízre bocsátás | 1941. szeptember 17. |
| Szolgálatba állítás | 1941. november 6. |
| Szolgálat vége | 1942. november 14. |
| Honi kikötő | |
| Sorsa | Legénysége felrobbantotta |
| Általános jellemzők | |
| Vízkiszorítás | 871 T |
| Hossz | 67,2 m |
| Szélesség | 6,2 m |
| Merülés | 4,74 m |
| Maximális merülési mélység | 230 m |
| Végzetes merülési mélység | 250–295 m |
| Hajtómű | 2 Germaniawerft F46 dízelmotor 2 AEG GU 460/8-27 elektromotor |
| Teljesítmény | 2400 kW (felszínen), 560 kW (víz alatt) |
| Sebesség | 17,7 csomó (felszínen) 7,6 csomó (víz alatt) |
| Hatótávolság | 15 700 km (felszínen 10 csomóval) 150 km (víz alatt 4 csomóval) |
| Fegyverzet | 14 torpedó Egy fedélzeti löveg (88 mm) Egy légelhárító gépágyú (20 mm) |
| Legénység | 40-60 |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A VIIC típusú U–595 tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a hamburgi Blohm & Voss-tól 1940. január 16-án. A hajót 1941. november 6-án állították szolgálatba. Három harci küldetése volt, hajót nem semmisített meg.[1]
Pályafutása[szerkesztés]
Az U–595 három őrjáratot tett, amelyek során 69 napot töltött tengeren. Ellenséges hajót nem süllyesztett el. 1942. november 14-én a Földközi-tengeren a Brit Királyi Légierő gépei megtámadták, és súlyosan megrongálták Francia Algéria partjainál, Orántól mintegy száz kilométerre északkeletre. A búvárhajóba víz ömlött, ezért nem tudott lemerülni. Mivel a repülők folytatták a támadást, a németek partra futtatták a tengeralattjárót, majd egy rádiós kivételével elhagyták. A hátra maradt tengerész kinyitotta a búvárhajó nyílásait, és működésbe hozta a robbanótölteteket, hogy megsemmisítse a hajót.[2]
A parton a németek megadták magukat egy francia tisztnek, mivel úgy vélték, biztonságban vannak a Vichy-kormány területén. A franciák egy laktanyába vitték, majd éjszaka átadták őket egy amerikai különítménynek. November 15-én Oránban szállították őket, majd az USAT Brazil csapatszállító az Amerikai Egyesült Államokba hajózott velük, ahol a háború végéig fogolytáborba kerültek.[2]
Kapitány[szerkesztés]
| Név | Kezdőnap | Zárónap |
|---|---|---|
| Jürgen Quaet-Faslem | 1941. november 6. | 1942. november 14. |
Őrjáratok[szerkesztés]
| Indulás | Indulónap | Érkezés | Zárónap |
|---|---|---|---|
| Kiel | 1942. július 23. | Brest | 1942. augusztus 17. |
| Brest | 1942. szeptember 9. | Brest | 1942. október 6. |
| Brest | 1942. október 31. | * | 1942. november 14. |
* A hajó nem érte el úti célját, legénysége elsüllyesztette
