Trikromácia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Közelkép egy kijelzőről, ami három alapszínből keveri ki a színeket
Additív színkeverés

A trikromácia egy olyan állapot, amiben az élőlénynek három különböző csatornája van a színlátáshoz. Ez azt jelenti, hogy háromféle csap van a szemükben. Félhomályban a pálcikák is részt vesznek a színlátásban. A legtöbb ember trikromát.

Előfordulása[szerkesztés]

A méhlepényes emlősök közül csak az óvilági majmok, köztük az ember[1] és a bőgőmajmok trikromátok nemtől függetlenül. Az újvilági majmok közül a nőstények 60%-a trikromát, ami genetikai okokból nem fordulhat elő a hímeknél, ugyanis a piros és a zöld szín látását lehetővé tevő gének az X kromoszómán öröklődnek.[2][3] A legtöbb, ragadozó méhlepényes emlősökön, kutyákon, foltos hiénákon és vadászgörényeken végzett vizsgálat szintén megerősíti a dikromázia elméletét.[4][5] A legtöbb erszényes trikromát,[6] kivéve az oposszumokat, akik dikromátok.[7] Itt a tri- és a dikromázia elsődleges. A többi nem emlős gerinces faj tetrakromát.

A legtöbb ízeltlábú szintén trikromát, de a piros helyett a közeli ultraibolyát látják; ezt nevezik méhbíbornak. A háziméh is trikromát. Azonban vannak tetrakromát fajok is.[8]

A főemlősök csaptípusai[szerkesztés]

A trikromát főemlősök csaptípusai:

  • L-csapok, maximális érzékenység: 560 nm (sárga)
  • M-csapok, maximális érzékenység: 530 nm (zöld)
  • S-csapok, maximális érzékenység: 430 nm (kék)

Az agy az ezek által küldött jelekből alkotja a színes képet.[9] Csak világosban működnek; félhomályban a pálcikák helyettesítik őket, amelyek nem látnak színeket, így félhomályban a színérzékenység csökken.

A kutatások szerint a visszanyert piros szín segített a majmoknak megkülönböztetni az érett gyümölcsöt és a friss leveleket a többi levéltől, továbbá a kipiruló bőrfelületek üzenetének megfejtését.

Genetika[szerkesztés]

Az emlősöknél a piros és a zöld szín látásának génje az X kromoszómán öröklődik. Elterjedt elmélet szerint az óvilági majmok génkettőzéssel és mutációval nyerték vissza a piros színt.

A mókusmajomformáknál az L típusú csap pigmentjét kódoló génnek három allélja van, amelyek az emberi L -s M típusú csapok pigmentjeinek maximális érzékenysége közé állítják az L-csapok maximális érzékenységét. Mivel a gén az X kromoszómán helyezkedik el, ezért a hímeknek csak egy példányuk lehet belőle. Ezzel szemben a nőstények kétharmada trikromát. Mivel ezek a mutációk az óvilági majmoknál is megtalálhatók, felteszik, hogy ez a mutáció megelőzte a kontinensek szétválását és a gének megduplázódását az óvilági majmokban.[9]

Az óvilági majmok csapjainak 5-10%-a S-csap, ezek szabályosan helyezkednek el a retinában. A többi csaptól is különböző idegek közvetítik jeleiket az agyba. Az M- és L-csapok alakja hasonlít egymástól, és anatómiailag nem is különböztethetők meg egymástól. A maradék csapok fele M, fele L csap, és véletlenszerűen oszlanak el a retinában. Pigmentjeik 363 aminosavból épülnek fel, de csak 15 helyen különbözik.[10]

Folyamata[szerkesztés]

Az emberi csapok normalizált válaszspektruma

A három alapszín elmélete a 18. században keletkezett. Először Thomas Young feltételezte a három csaptípust. Hermann von Helmholtz érzékszervi kísérletekkel támasztotta alá az elméletet, mivel a normál színlátású alanyok minden színt ki tudtak keverni a három alapszínből. Magukat a sejteket Gunnar Svaetichin találta meg 1956-ban.[11]

A csapok sejthártyájukon hordozzák a pigmenteket. Legfontosabb összetevőik egy transzmembrán fehérje, az opszin, és egy fényérzékeny 11-cisz retinál. Minden pigment érzékeny a teljes spektrumra, de legnagyobb érzékenységük különbözik.[12][13]

A csapok válaszainak gyakorisága nemcsak a színtől, hanem annak intenzitásától függ. Ezért az idegrendszernek a színérzet előállításához legalább két csaptípusra van szüksége, hogy összehasonlíthassa jeleiket. A színlátás a csapok válaszainak kombinációit használja fel a színek előállításához.

Becslések szerint a trikromátok akár 7 millió szín és színárnyalatot is láthatnak.[14]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Vorobyev, M (2004. július 1.). „Ecology and evolution of primate colour vision”. Clinical & experimental optometry : journal of the Australian Optometrical Association 87 (4–5), 230–8. o. DOI:10.1111/j.1444-0938.2004.tb05053.x. PMID 15312027. (Hozzáférés ideje: 2013. január 7.)  
  2. (2001) „Photopigments and colour vision in New World monkeys from the family Atelidae. Proceedings of the Royal Society of London”. , Series B, 268, 695–702. o. DOI:10.1098/rspb.2000.1421.  
  3. (1993) „Photopigments and colour vision in the nocturnal monkey, Aotus”. Vision Research 33, 1773–1783. o. DOI:10.1016/0042-6989(93)90168-V. PMID 8266633.  
  4. Calderone, JB; Jacobs, GH (2003). "Spectral properties and retinal distribution of ferret cones." Visual Neuroscience. 20(1), 11-17.
  5. Calderone, JB; Reese, BE; Jacobs, GH (2003). "Topography of photoreceptors and retinal ganglion cells in the spotted hyena (Crocuta crocuta)." Brain Behavior and Evolution. 62(4), 182-192.
  6. (2005) „Cone topography and spectral sensitivity in two potentially trichromatic marsupials, the quokka (Setonix brachyurus) and quenda (Isoodon obesulus)”. Proceedings of the Royal Society of London Series B 272, 791–796. o. DOI:10.1098/rspb.2004.3009.  
  7. (2011) „Behavioural evidence of dichromacy in a species of South American marsupial”. Animal Behaviour 81, 1049–1054. o. DOI:10.1016/j.anbehav.2011.02.012.  
  8. Gerhard Neuweiler, Gerhard Heldmaier: Vergleichende Tierphysiologie. Bd. 1 – Neuro- und Sinnesphysiologie, Springer, München 2003, helytelen ISBN kód: 9783540442839, S. 515–516.
  9. ^ a b Gerald H. Jacobs, Jeremy Nathans: Farbensinn der Primaten. In: Spektrum der Wissenschaft. Nr. 05, 2010, ISSN 0170-2971, 44–51
  10. Wässle, Heinz (1999. február 11.). „Colour vision: A patchwork of cones”. Nature 397 (6719), 473–475. o. DOI:10.1038/17216. (Hozzáférés ideje: 2011. november 26.)  
  11. Svaetichin, G. (1956). Spectral response curves from single cones, Actaphysiol. scand. 39, Suppl. 134, 17-46.
  12. Kandel ER, Schwartz JH, Jessell TM. Principles of Neural Science, 4th, New York: McGraw-Hill, 182–185. o (2000). ISBN 0-8385-7701-6 
  13. Jacobs GH, Nathans J: Color Vision: How Our Eyes Reflect Primate Evolution. Scientific American, 2009. március 1.
  14. Leong, Jennifer: Number of Colors Distinguishable by the Human Eye. hypertextbook. (Hozzáférés: 2013. február 21.)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Trichromat című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Trichromacy című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.