Tricastin atomerőmű
| Tricastin atomerőmű | |
| Centrale nucléaire du Tricastin | |
 | |
| Ország |  Franciaország |
| Hely | Auvergne-Rhône-Alpes, Provence-Alpes-Côte d’Azur |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1974 |
| Megnyitás | 1980, 1981 |
| Típus | Nukleáris létesítmény |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | Atomenergia |
| Tulajdonos | EDF |
| Alapadatok | |
| Kimenő teljesítmény | 3660 MW |
| Terület | 600 ha m² |
| Elhelyezkedése | |
 Tricastin atomerőmű
Pozíció Franciaország térképén
| |
 é. sz. 44° 19′ 52″, k. h. 4° 43′ 53″Koordináták: é. sz. 44° 19′ 52″, k. h. 4° 43′ 53″ | |
 | |
| A Tricastin atomerőmű weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tricastin atomerőmű témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Tricastin atomerőmű egy ipari létesítmény, amely nukleáris telephelyeket és egy atomerőművet foglal magában. Franciaországban, a Rhône alsó völgyében, a történelmi Tricastin régió szívében, a Donzère-Mondragon csatorna (a Rhône elterelőcsatorna) jobb partján, Valence (70 km észak felé) és Avignon (65 km a dél felé) között található. A 600 hektáros terület négy település között terül el: Saint-Paul-Trois-Châteaux és Pierrelatte Drôme megyében, Bollène és Lapalud Vaucluse megyében.
Története[szerkesztés]
A „Tricastin” elnevezés a történelmi régióból származik, ahol a helyszín található. Ez a régió a nevét a területen élő kelta-liguriai törzsről kapta: a Tricastinusokról, a Rhône folyó mentén élő narbonne-i gall népekről, akiknek fővárosát Plinius és Silius Italicus Augusta Tricastinorumnak nevezte el. Az általuk lakott községet ma Saint-Paul-Trois-Châteaux-nak hívják.
1958-ban Charles de Gaulle tábornok atomfegyverekkel akarta felszerelni Franciaországot, és Tricastint választották ki egy urándúsító üzem elhelyezésére. 1961-ben az Atomenergia Bizottság (CEA) hozta létre a telephelyet, hogy atombombák gyártásához nagymértékben tudjon dúsított uránt előállítani. 1962-ben elindult a Société des Usines Chimiques de Pierrelatte (SUCP), amely urán-hexafluoridot (UF6) gyártott az 1964-ben induló Usines de Diffusion Gazeuses (UDG) ellátására.[1]
A helyszín kialakítása[szerkesztés]
A telephelyen található Franciaország legnagyobb nukleáris és vegyipari központja.[2] Ez Franciaország legnagyobb nukleáris telephelye, megelőzve a La Haguett-i nukleáris újrafeldolgozó üzemet. A telephely számos, a nukleáris üzemanyag gyártásával és felhasználásával kapcsolatos tevékenységet foglal magában. Az első létesítmények az 1960-as években kezdték meg működésüket katonai célú urándúsítás céljából.[3] Jelenleg több mint 5000 alkalmazott dolgozik a Tricastinnál egy nagy kiterjedésű vállalati hálózatban. A telephely a Trimatec innovációs klaszter része, amely „a nukleáris és eljárástechnikai környezetbarát technológiákat támogatja”. Ezek a vállalatok három különálló telephelyre oszlanak: az EDF telephelyre, az Orano telephelyre, amely az Orano csoport hat vállalatát foglalja magában, és a CEA telephelyre.
Az EDF telephelye[szerkesztés]
Az EDF üzemelteti a Tricastin atomerőművet és az operációs bázist.
A Tricastin atomerőmű[szerkesztés]
A Tricastin atomerőmű Saint-Paul-Trois-Châteaux településen található, 10 km-re Pierrelatte-tól, 28 km-re délre Montélimartól és 50 km-re északra Avignontól. A szintén 1980-ban üzembe helyezett Gravelines és Dampierre erőművekkel együtt a Bugey erőmű után ez a második legrégebbi aktív atomerőmű Franciaországban.
A Tricastin atomerőművet 1974-ben kezdték építeni, és 1980-ban (T1 és T2), illetve 1981-ben (T3 és T4) helyezték üzembe. Négy, egyenként 900 MW teljesítményű nyomottvizes reaktorból áll, így az erőmű teljes teljesítménye 3600 MW.[4] Az erőművet a Donzère-Mondragon-csatornából származó vízzel hűtik. Az új nukleáris fűtőanyag vonaton érkezik, az FBFC-ben gyártott szerelvények formájában. A kiégett fűtőelemeket néhány hónapig egy hűtőmedencében tárolják, mielőtt vonattal a La Hague-i újrafeldolgozó üzembe szállítják. Az erőmű évente mintegy 25 TWh-t termel, ami a francia villamosenergia-termelés 6%-át teszi ki. A szomszédos Eurodif dúsító üzem évente mintegy 15 TWh-t fogyasztott, azaz az üzem termelésének mintegy kétharmadát.[5] Ez a közelség korlátozta a villamos energia felhasználásából eredő veszteségeket. Az EURODIF-üzem dúsítási folyamatának módosítása (átállás centrifugálásra) lehetővé tette az üzem villamosenergia-fogyasztásának jelentős csökkentését.
Egy AREVA dokumentáció szerint a centrifugálás 50-szer kevesebb villamos energiát fogyaszt,[6] mint a gázdiffúzió, és nem kell vizet kivonni a folyóból. Az EDF évente 14 millió euróval támogatja a helyi hatóságokat a tricastini üzem iparűzési adójából.
2019-ben a Tricastin atomerőmű volt az első francia atomerőmű, amely az egyik reaktorának negyedik, tízévenkénti ellenőrzésén esett át, ami döntő fontosságú volt a telephely jövője szempontjából. Ez volt tehát a 900 MW-os szint áthidalója.
A reaktor jellemzői[szerkesztés]
Az erőmű négy, egyenként 915 megawatt nettó elektromos teljesítményű nyomottvizes reaktorral (PWR) rendelkezik, amelyeket a Framatome épített és az EDF üzemeltet.
A Tricastin erőmű az úgynevezett „CP1” szinthez tartozik, akárcsak a Blayais, Dampierre és Gravelines atomerőművek.[7]
Ki van téve a földrengésveszélynek. A tervezéskor a Richter-skála szerinti 4,7-es erősségű földrengést választották referenciának, ezért a létesítményeket 5,28-as erősségű földrengés elviselésére tervezték. Egy nagy nukleáris és vegyi komplexumban található, amelynek 10 km-es körzetében hat seveso telephely található.[8]
A működő reaktorok jellemzői a következők:
| A reaktor neve | Modell | Kapacitás [MW] | Építés kezdete | Csatlakozás a hálózathoz | Kereskedelmi beüzemelés | Tízévenkénti látogatás[9] | ||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Hőteljesítmény (MWt) | Bruttó (MWe) | Nettó (MWe) | ||||||
| Tricastin-1[10] | CP1 | 2785 | 955 | 915 | 1974 november | 1980 május 31 | 1980 december | 2019 |
| Tricastin-2[11] | CP1 | 2785 | 955 | 915 | 1974 december | 1980 augusztus 7 | 1980 december | 2021 |
| Tricastin-3[12] | CP1 | 2785 | 955 | 915 | 1975 április | 1981 február 10 | 1981 május 11 | 2022 |
| Tricastin-4[13] | CP1 | 2785 | 955 | 915 | 1975 május | 1981 június 12 | 1981 november | 2024 |
Reaktorleállítások[szerkesztés]
2020 januárjában, az energiaátalakításról szóló törvény végrehajtásának részeként az EDF villamosenergia-vállalat azt javasolta a francia kormánynak, hogy fontolja meg a Tricastin erőmű két reaktorának leállítását a 2028 és 2035 között bezárandó 14 reaktor közül.[14][15]
BCOT[szerkesztés]
A Base chaude opérationnelle du Tricastin (BCOT) egy nukleáris karbantartásra szakosodott létesítmény. Karbantartja és tárolja a nukleáris reaktorok szennyezett áramköreiből és anyagaiból származó anyagokat és eszközöket, kivéve a fűtőelemeket, különösen a vezetőcsöveket, a beavatkozási eszközöket, a bontásra szánt anyagokat és a tartályfedeleket.[16]
Orano telephely[szerkesztés]
Az Orano telephelyen (korábban „Areva”, 2018-ig) hat vállalat foglal helyet.
Eurodif Production[szerkesztés]
Az Eurodif Production üzemeltette a Georges-Besse-i urándúsító üzemet, amíg 2012-ben le nem szerelték, és helyébe nem lépett a Georges-Besse II. üzem. Működése során a Georges-Besse I. erőművet uránnal (urán-hexafluorid (UF6) formájában) a Tricastin területén található Comurhex üzem, villamos energiával pedig a Tricastin atomerőmű látta el. Az Eurodif-erőműben előállított nukleáris üzemanyagot ezután a Romans-sur-Isère-i telephelyen található FBFC-be szállították. A vállalat 2009-ben 1067 embert foglalkoztatott a helyszínen.[17]
Az erőmű sokáig Franciaország legnagyobb villamosenergia-fogyasztója és az EDF legnagyobb ügyfele volt, egészen 2012-es leállításáig.[18]
Orano Chimie Dúsítóüzem[szerkesztés]
Az Orano Chimie Enrichissement nukleáris létesítményként a nukleáris üzemanyagciklus radioaktív anyagainak újrafeldolgozására szakosodott: a szegényített urán-hexafluorid defluorizálása, az urán-nitrát denitrálása, a tartályok karbantartása és egyes termékek szétszerelése.[19] Emellett támogató szolgáltatásokat nyújt a tricastini Orano telephely számára. A vállalat 2009-ben 936 embert foglalkoztat a telephelyen.[17]
Comurhex[szerkesztés]
A Comurhex egy olyan létesítményt üzemeltet, amely a malvési telephelyről származó urán-tetrafluoridot (UF4) urán-hexafluoriddá (UF6) alakítja át, amelyet aztán az Eurodif Production vállalat az ugyanezen a telephelyen található Georges-Besse üzemben dúsított urán előállítására dolgoz fel.[20]
A vállalat 2009-ben 353 embert foglalkoztatott a telephelyen.[17]
A Pierrelatte-ban található régi Comurhex-üzem, amely 1962-ben épült urándúsítás céljából, 2017 decemberében végleg leállt:[21] helyére egy új, korszerűbb létesítmény, a Comurhex II üzem lépett. Ez 2018-ban került üzembe: a Comurhex I. bezárása alatt még folyt a tesztelése. Az Orano megerősíti, hogy „a Comurhex I összes munkatársát a tesztek folytatására” a Comurhex II-ben alkalmazzák 2018-óta.[22] Az új dúsítási technológiát alkalmazó Comurhex II 96%-kal csökkenti a villamosenergia-fogyasztást és 85%-kal az üvegházhatású gázok kibocsátását.[23]
FBFC[szerkesztés]
A Franco-Belge de Fabrication du Combustible (FBFC) egy olyan ipari egységgel rendelkezik, amely üzemanyag-összekötő alkatrészek, szerkezeti rácsok, vezérlőegységek és dugók gyártására szakosodott.[24]
Az FBFC és a CERCA 2009-ben 135 főt foglalkoztatott a telephelyen.[17]
Socatri[szerkesztés]
A Société Auxiliaire du Tricastin (SOCATRI) felelős a nukleáris berendezések karbantartásáért és leszereléséért, a saját és az oranói telephelyen működő más ipari vállalkozások tevékenységeiből származó folyékony nukleáris és ipari szennyvíznek a természetes környezetbe történő kibocsátást megelőző kezeléséért, valamint a nukleáris hulladék kezeléséért és ártalmatlanítás céljából történő feldolgozásáért.[25]
A vállalat 2009-ben 261 embert foglalkoztatott a telephelyen.[17]
SET[szerkesztés]
A Société d'Enrichissement du Tricastin (SET) üzemelteti a Georges Besse II centrifugás urándúsító üzemet, amely 2012 óta a korábbi Georges Besse üzemet váltotta fel.[26]
Ez az üzem két egységből áll, a déli és az északi egységből, amelyek fizikailag is elkülönülnek egymástól a telephelyen, és amelyeket moduláris felépítésüknek köszönhetően fokozatosan helyeztek üzembe.
2012 júniusában az új üzem elérte azt a termelési szintet, amely lehetővé tette az Eurodif/Georges-Besse üzem számára az átadást.[27] A régi üzem (Georges-Besse I.) ezért bezárt. Leszerelése körülbelül tizenöt évet vesz igénybe. 2016-ban a Georges-Besse II elérte teljes kapacitását, 7,5 MUTS (millió SWU).[28]
A vállalat 2009-ben 141 embert foglalkoztatott ezen a telephelyen.[17]
CEA telephely[szerkesztés]
A Pierrelatte-i katonai létesítmény 1996-os bezárását követően a CEA megtartotta Pierrelatte-ban a polgári kutatóközpontot. A pierrelatte-i telephely laboratóriumai a CEA Valrho (vagy CEA Marcoule) alá tartoznak.
A nyilvánosság tájékoztatása és konzultáció[szerkesztés]
A Tricastin atomerőmű telephelyével kapcsolatban három nyilvános tájékoztatási és konzultációs szerv működik együtt:[29]
- A Tricastinban található főbb energetikai létesítményekkel foglalkozó helyi információs bizottság (CLIGEET), amely az alapvető nukleáris létesítmények tevékenységét felügyeli. Elnöke a Drôme megyei Általános Tanács elnök.
- A Commission d’Information Orano Cycle, amely a titkos nukleáris alaplétesítmény tevékenységét felügyeli. Ez egy olyan nukleáris létesítmény, amelynek tevékenységei a nemzetvédelem érdekében különleges védelmet igényelnek. Elnöke a Drôme megyei prefektus.
- A Comité local d'information et de concertation (CLIC), amely felügyeli a környezetvédelmi szempontból minősített létesítmények, például a COMURHEX tevékenységét. Elnöke a Drôme prefektusa.
Ugyanakkor elgondolkodhatunk azon, hogy vajon a szomszédos települések lakói mennyire értik meg ezeket az összetett konzultációs mechanizmusokat. A helyszíni beszámolók szerint az utca embere meglehetősen homályosan fogalmaz a kockázatokról, még akkor is, ha a 2008 óta történt incidensek és a fukusimai baleset után a kérdésfeltevés újbóli felerősödését tapasztaljuk.[30]
Nukleáris biztonság[szerkesztés]
Ami az atomerőművet illeti, „A Nukleáris Biztonsági Hatóság (ASN) úgy véli, hogy a Tricastin atomerőmű teljesítménye a nukleáris biztonság és a sugárvédelem tekintetében pozitívan emelkedik ki, a környezetvédelem terén nyújtott teljesítménye pedig alacsonyabb, mint az EDF teljesítményének a Nukleáris Biztonsági Hatóság által adott általános értékelése.”[31] A francia nukleáris biztonsági hatóság (Autorité de Sűreté Nucléaire) szerint a biztonsági elemzés figyelembe veszi a külső behatások (repülőgép-szerencsétlenség, földrengés, külső árvíz stb.) kockázatát is.[32]
Szeizmikus kockázatok[szerkesztés]
2002-ben és 2003-ban az EDF két általános, az INES-skála szerinti 1. szintű eseményt jelentett be egyes francia 900 MWe teljesítményű PWR-ek, köztük a Tricastin erőmű alkatrészeinek szeizmikus viselkedésével kapcsolatban.
A 2002. október 14-én bejelentett esemény a mag hűtésének biztosítására, baleset esetén használt víztartályok szeizmikus szilárdságával kapcsolatos.[33] Az üzem megfelelőségének helyreállításához szükséges munkálatok 2005 decemberében fejeződtek be.[34]
A 2003. október 28-án bejelentett incidens a 2002. október 14-i incidensben érintett egyik víztartályhoz csatlakozó csövek szeizmikus szilárdságával kapcsolatos.[35]
A tűzeset veszélye[szerkesztés]
Az atomerőművet illetően az ASN 2007-ben úgy vélte, hogy
- „a telephelynek még mindig előrelépést kellett tennie a képzés irányítása, a tűzvédelmi engedélyek végrehajtása és a tűz esetén még mindig túl hosszú reagálási idő terén.”[36]
Az Eurodif Georges Besse üzemével kapcsolatban az ASN 2007-ben úgy ítélte meg, hogy
- „a tűzveszélyt megfelelően figyelembe vették, de javulásra van szükség, különösen a személyzet képzése és a tűzvédelmi engedélyek elkészítése terén.”[37]
Behatolások[szerkesztés]
2013. július 15-én, hétfőn a Greenpeace-nek 29 aktivistával 15 perc alatt sikerült betörnie az atomerőmű területére és eljutnia a védett területre, de az atomreaktorokhoz nem jutott el.[38] A csoport atomerőmű-ellenes üzeneteket, például „Tricastin accident nucléaire” feliratot festett az erőmű szerkezetére, mielőtt letartóztatták őket.[39]
2020. február 21-én 34 Greenpeace-aktivista ismét betört a Tricastin erőműbe, hogy a számos hiba miatt a létesítmény leállítását indokolttá tevő hiányosságokat jelezzék. Húszan kezdték meg az üzem szimbolikus lebontását annak 40. évfordulóján. Ez az akció mozgósította a tricastini PSPG és az orange-i GIGN csapatait.[40][41]
2021. június 29-én az ügyész a Greenpeace-aktivisták motivációit komolynak ítélve kegyelmet kért a valencei büntetőbíróság előtt, és az EDF-et valamint az államot vonta felelősségre.
A polgári fél érdekeit képviselő Thibault de Montbrial ügyvéd 500 000 eurós kártérítést kért az EDF erkölcsi sérelme miatt. A bíró e kérésre válaszul felszólított arra, hogy az EDF imázsát „helyezzék perspektívába”, és emlékeztetett arra, hogy a vállalat imázsát „hangos kudarcok” is „csorbították”, utalva a flamanville-i EPR pénzügyi csúszására, valamint a Three Mile Island-i (Egyesült Államok), a csernobili (Ukrajna) és a fukusimai (Japán) balesetekre, hozzátéve, hogy az atomerőművek „mind veszélyt jelentenek”.[42][43]
Repülőgép szerencsétlenségek[szerkesztés]
A Tricastin nukleáris telephely felett – mint minden nukleáris telephelyen – pénzbüntetés terhe mellett tilos a repülőgépek áthaladása. A helyszínen megvalósuló új projektek – például a Georges Besse II – azonban már a projektfejlesztés első fázisaiban figyelembe veszik a repülőgépek lezuhanásának kockázatát.
A környezetre gyakorolt hatások[szerkesztés]
Szennyezés és balesetek[szerkesztés]
Folyékony hulladékok kibocsátása[szerkesztés]
Egy 2007. májusi ASN-jelentés a helyszínen jelen lévő Areva leányvállalatot, a Socatrit szólította fel a rendre:
- „Az ASN felszólítja a Socatrit, hogy a vegyi és radioaktív kibocsátási engedélyeitől való ismételt eltérések miatt (...). A folyékony szennyvíz, amely a tisztítótelepről távozik, rendszeresen eltér a kémiai kibocsátási határértékektől.”
- Egy új folyékony hulladékkezelő üzem 2008-ban kerül üzembe helyezésre. A Socatri folyékony hulladékát elvezető cső kora miatt 2007-ben többször is szivárgott.[44]
A 2008. július 8-i uránszivárgás[szerkesztés]
2008. július 7-ről 8-ra virradó éjszaka[45] egy tartály[46] tisztítása során uránoldat ömlött a telephelyre és a szomszédos folyókba. Az AREVA leányvállalata, a Socatri bejelentette, hogy a kibocsátott szennyvíz mennyisége 6,25 m3 volt, a kibocsátott urán mennyisége pedig 75 kg. 224 kg urán ömlött ki az uránkezelő tartályból, amelyből 74 kg a Gaffière és Lauzon folyókba került.[47] Ezt az eseményt a francia nukleáris biztonsági hatóság ideiglenesen a nukleáris események nemzetközi skáláján az 1-es szintre (a „működési rendellenességnek” megfelelő szintre) sorolta.[48] A Socatri 8,5 órával az esemény után jelentette az ASN-nek az esetet.[49][50] A Réseau Sortir du nucléaire panaszt nyújtott be,[51] különösen az üzemeltető Socatri-Areva és a nukleáris biztonsági hatóság ellen, a CRIIRAD-nak pedig panaszt kell benyújtania az üzemeltető ellen. A Réseau Sortir du Nucléaire azzal vádolta az Arevát, hogy szándékosan veszélyezteti a lakosságot azzal, hogy későn tájékoztatta a szennyezésről az érintett lakosságot.[52] A településeket 12 órával később figyelmeztették. A prefektúra halászati, fürdőzési és öntözési tilalmat, valamint vízfogyasztási korlátozásokat rendelt el Bollène, Lapalud és Lamotte-du-Rhône településeken.[48][53]
Július 11-én az ASN felszólította a Socatrit, hogy függessze fel a tisztítómű tevékenységét és hozzon „azonnali biztonsági intézkedéseket.” [54] A július 8. és 13. között a tricastini talajvízben végzett urántartalom-mérések „olyan értékeket mutattak ki, amelyek nem magyarázhatók véletlenszerű kibocsátással” – közölte az Institut de radioprotection et de sűreté nucléaire (IRSN). Didier Champion, az IRSN környezetvédelmi igazgatója úgy véli, hogy „nem zárható ki, hogy korábbi kibocsátások okoztak uránszennyezést.”[55][56] 2015. május 12-én a carpentras-i törvényszék 30 000 euró kártérítésre ítélte az Arevát, amiért 74 kg uránt juttatott a talajba és két folyóvízbe a tricastini nukleáris telephelyen.[57]
2008. júniusi és júliusi szén-14 kibocsátások[szerkesztés]
A szennyvízkezelési tevékenységén kívül a SOCATRI az Andra megbízásából felújítási műveleteket is végez. Ezek a műveletek a „kistermelőktől” (orvosi laboratóriumok, kórházak stb.) származó hulladékok szétválogatásából és a megfelelő helyre (égetés, tárolás) továbbításából állnak.[58] Egy 2008. júniusi átcsomagolási művelet során a (orvosi vizsgálatokhoz jelölőanyagként használt) gáznemű C14 kibocsátása miatt a létesítmény túllépte az erre a radioelemre vonatkozó havi kibocsátási határértéket. Az anomáliát a július 4-i mérések során azonosították. A kezelőműhely tevékenységét azonnal felfüggesztették. Az Areva azt állítja, hogy az ASN-t július 7-én tájékoztatták erről az incidensről a szervezetek közötti heti felülvizsgálat során.[59] A leállítási műveletek során a szivárgás folytatódott, ami 2008. július 18-án az éves kibocsátási határérték 5%-os túllépéséhez vezetett.[60] Az ASN-t 2008. augusztus 5-én tájékoztatták erről az éves határérték túllépésről, és úgy döntött[pontosabban?], hogy az év hátralévő részére felfüggeszt a Socatri üzemben minden olyan tevékenységet, amely valószínűleg gáznemű szén-14 kibocsátást okozhat. Az esetet az INES-skálán az 1-es szintre sorolták.[61]
2008. szeptemberi elakadt szerelvények[szerkesztés]
2008. szeptember 8-án egy nukleáris üzemanyag-felújítási művelet során két szerelvény akadt fenn a felső belső szerkezeteken. Amint felfedezték a rendellenességet, a műveletet azonnal leállították. A két szerelvény a víz alatt maradt a tartályban, miközben az üzemeltető evakuálta a reaktorépületet.
A szerelvények több mint egy hónapig lezárva maradtak.[62] Az EDF október 14-én műszaki megoldásokat javasolt a két szerelvény visszaszerzésére. A Nukleáris Biztonsági Hatóság a Chalon-sur-Saône-i CETIC (Centre d'expérimentation et de validation des techniques d'intervention sur chaudières nucléaires à eau pressurisée) „modellje” alapján értékelte őket. Október 22-én az ASN jóváhagyta a műveletet.[63]
Az incidens során sem a kritikusság, sem a szerelvények hűtésének elmulasztása nem jelentett kockázatot.
Franciaországban 1999-ben már történt egy hasonló incidens egy szerelvényen, a nogenti atomerőműben (Aube), amelyet szintén különösebb probléma nélkül lezártak. Tricastinban azonban más volt a helyzet, ugyanis 1999-ben egy helyett két egybefüggő szerelvény volt felfüggesztve.
A Tricastin telephely sugárszennyezése[szerkesztés]
Corinne Castanier, a CRIIRAD igazgatója a Socatri szennyvízelvezető csöveinek vagy a Tricastin területén 1964 és 1996 között működő és a terület másik végén eltemetett egykori katonai urándúsító üzemből származó hulladék lehetséges szennyeződését említi.[64][65] Az Areva NC 2008. július 16-i, „A SOCATRI válaszol a CRIIRAD állításaira”[66] című sajtóközleményében tagadta ezeket a feltételezéseket, amelyet az AFP 2008. július 9-i közleménye megismételt:
„Az Atomenergetikai Főbizottság 1998-ban közzétett jelentése szerint a domb (ahová katonai eredetű radioaktív hulladékot temettek el) valóban szennyezte a talajvizet, amelyet 1980 és 1998 között szivattyúzással kezeltek. Egy hatástanulmány akkor arra a következtetésre jutott, hogy nincs egészségügyi kockázat, és azóta a dombot egyszerű felügyelet alatt tartják, a mérések 8 mikrogramm/liter átlagos uránkoncentrációt mutattak ki, amely kétszerese a WHO szabványának.”[67]
Az IRSN környezetvédelmi igazgatóhelyettese, Jean-Christophe Gariel az AFP-nek elmondta, hogy „az ilyen és ehhez hasonló létesítmények és a jelölés közötti ok-okozati összefüggések megállapítása nem lehetséges azonnal. Ez viszonylag alapos vizsgálatokat igényel.”
A radioaktív hulladékok nemzeti leltára szerint ez a domb 760 tonna diffúziógátló hulladékot tartalmaz, amelynek teljes aktivitása 42 GBq (azaz 55 Bq/g tömegaktivitás, ami a „nagyon alacsony aktivitású” hulladékok közé sorolja).[68]
Egy transzformátor robbanása 2011 júliusában[szerkesztés]
2011. július 2-án robbanás és tűz keletkezett egy elektromos transzformátoron, a tüzet egy óra múlva a személyzet és a tűzoltók segítségével sikerült megfékezni.[69]
A szigetelés berobbanása 2013. február végén[szerkesztés]
Az erőmű kijáratánál lévő villamos vezetékek szigetelőtartója az elöregedés miatt felrobbant, ami egy több kilométerre látható és hallható gigantikus elektromos villanást okozott (ahogyan a villám is). Ez nagy aggodalmat keltett a lakosság körében. Az üzemeltető a sajtónak elmondta, hogy a reaktor ezután automatikusan leállt az energiatermeléssel.[70]
Tríciumszivárgás 2013. július 8-án[szerkesztés]
Az erőmű 2. és 3. reaktorai közötti talajvízben szokatlanul magas radioaktív tríciumkoncentrációt mutattak ki. Augusztus 28-án az ASN ellenőrzése során végzett mérések a szokásos koncentráció 60-70-szeresét mutatták ki a 3. reaktor épülete alatt. Legalább két hétig (a rendelkezésre álló mérési eredmények időtartama) ezek a mérések viszonylag állandónak bizonyulnak 600 Bq/L körül. A nukleáris hatóságok szerint „a mért értékek csekélyek, és nincs egészségügyi vagy környezeti hatása”. Az ASN azonban felszólította az EDF-et, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést a probléma feltárása és kijavítása érdekében. 2014. március 1-jéig úgy tűnik, hogy az incidens nem oldódott meg.[71]
2 „1-es szintű” esemény 2013 szeptemberében[szerkesztés]
Egy 2013. szeptember 9-i rutinellenőrzés során a dolgozók a 2. és 4. reaktor hűtőrendszerének csöveinél a hegesztési kötések megerősítésének hiányát észlelték. Az incidenst csak október 14-én jelentették a nukleáris biztonsági hatóságnak, és az INES-skálán 1-es fokozatúnak minősítették.[72]
Egy belső ellenőrzés során szeptember 27-én a Tricastin telephelyen található Eurodif uránkitermelő üzemben a normálisnál magasabb nyomást észleltek. Az incidenst bejelentették az ASN-nek, amely az INES-skálán 1-es szintűnek minősítette.[73]
3 alkalmazott szennyeződése 2013. október 7-én[szerkesztés]
A 3. és 4. reaktorok segédberendezéseivel közös ellenőrzött területen végzett munka során három alkalmazott, akiket egy túlnyomás miatt hirtelen kinyíló szivattyú meglepetésszerűen beszennyezett, radioaktív folyadékot tartalmazó szennyeződés érte a ruházatukat. Egyiküket a fertőtlenítési eljárás részeként kórházba szállították, hogy kivizsgálásoknak vessék alá.[74]
A Christian vihar 2013 októberében[szerkesztés]
2013. október 24-25-én éjszaka a heves esőzések miatt a hűtőkör szivattyúinak szívócsövénél felhalmozódott iszap a 2. reaktor leállítását eredményezte.[75]
Urán 235/238 szivárgás 2013 októberében[szerkesztés]
Az AREVA telephelyén a két épület közötti pneumatikus szállítás során bekövetkezett szivárgás miatt egy kilogramm 238-as urán néhány méteren keresztül a talajra ömlött.[76]
Trícium kibocsátása 2014. december 31.[szerkesztés]
A 4. reaktor, miközben újraindították, „automatikus reaktorleállításra” (AIS) került. Ez a másodlagos kör túlnyomásvédelmi szelepének kinyitását idézi elő, ami nem-nukleáris gőz felszabadulását eredményezi. A gőzsugár ereje olyan hanghullámot indukálhat, amely akár 12 km-es körzetben is hallható a nukleáris telephely körül. A „Coordination anti-nucléaire de Sud-Est” szerint a gőzkibocsátás trícium kibocsátását eredményezte a környezetbe.[77]
A GDF Suez meghiúsult projektjei[szerkesztés]
2008 júliusában Nicolas Sarkozy öt olyan helyszín között említette Tricastint (Flamanville, Penly, Chooz és Marcoule mellett), amelyet egy második EPR-reaktor megépítésére jelölt meg.[78] De végül a penlyi telephelyet választották,[79] majd a GDF elhagyta.[80]
2010 februárjában a GDF Suez ismét fontolóra vette egy reaktor építését a telephelyen, de ezúttal egy ATMEA-reaktor építését.[81] 2015 januárjában Gérard Mestrallet, a GDF Suez vezérigazgatója kijelentette, hogy csoportja „tényleg kétszer is meggondolja”, mielőtt beruházna egy franciaországi nukleáris projektbe, például a tricastini Atmea reaktorokba vagy a penly-i EPR-be.[82]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Site AREVA du Tricastin Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben, sur hctisn.fr du 1 8 2014, consulté le 23 3 2019
- ↑ Le Monde, 17 juillet 2008.
- ↑ PDF Georges Besse II : une nouvelle usine et son environnement Archiválva 2008. augusztus 7-i dátummal a Wayback Machine-ben Dossier d'Areva pour le débat public de construction de l'usine Georges Besse II
- ↑ Présentation de la centrale du Tricastin[halott link]
- ↑ Industrie entreprises.gouv.fr. www.entreprises.gouv.fr. (Hozzáférés: 2021. október 16.)
- ↑ Georges Besse II - Quand l’enrichissement entre dans une nouvelle ère
- ↑ Nuclear Reactors in France. (Hozzáférés: 2021. október 24.)
- ↑ „Tricastin : une centrale sans failles ?”, Le Monde.fr, 2013. július 15. (Hozzáférés: 2021. október 24.) (francia nyelvű)
- ↑ Véronique Le Billon, Nucléaire : Tricastin engage ses travaux post-40 ans, Les Échos, 30 juin 2019.
- ↑ Nuclear Power Reactor Details - TRICASTIN-1
- ↑ Nuclear Power Reactor Details - TRICASTIN-2
- ↑ Nuclear Power Reactor Details - TRICASTIN-3
- ↑ Nuclear Power Reactor Details - TRICASTIN-4
- ↑ PDF Georges Besse II - Quand l’enrichissement entre dans une nouvelle ère, sur uarga.org, consulté le 23 mars 2019, p. 4/10
- ↑ Non truvée le 23 mars 2019, sur industrie.gouv.fr
- ↑ la Base chaude opérationnelle du Tricastin
- ↑ a b c d e f Le site du TYricastin. [2012. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. október 7.)
- ↑ PDF Avis du 28 avril 1998 du Conseil de la concurrence Archiválva 2008. november 26-i dátummal a Wayback Machine-ben, sur conseil-concurrence.fr
- ↑ Installation TU5 et W - Source ASN
- ↑ Usine de préparation d'hexaflorure d'uranium (Comurhex) - source ASN
- ↑ Drôme: Comurhex 1 laisse la place à Comurhex 2 - Source France3 régions, 3 janvier 2018
- ↑ Tricastin : arrêt de la production de Comurhex I - Source La Provence, le 28 décembre 2017
- ↑ New AREVA a considérablement réduit sa consommation d’énergie et ses émissions de co2 - Source Zone Bourse, le 11 décembre 2017
- ↑ Unité de fabrication de combustibles nucléaires FBFC Pierrelatte - source Site ASN
- ↑ Installation d'assainissement et de récupération de l'uranium SOCATRI - source site ASN
- ↑ L'usine Georges Besse de séparation des isotopes de l'uranium par diffusion gazeuse - Source site ASN
- ↑ Areva ferme son site historique du Tricastin - Source Le Figaro, 3 juin 2012
- ↑ Enrichissement : atteinte de la pleine capacité de l’usine Georges Besse II Archiválva 2017. augusztus 8-i dátummal a Wayback Machine-ben - Source Site Euronext, CP du 18 janvier 2017
- ↑ Site du Tricastin. [2012. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. október 7.)
- ↑ "Quand la centrale irradie... au quotidien", dans le journal le Ravi, juin 2011.
- ↑ PDF Chapitre 12 - Les centrales nucléaires d'EDF - La sûreté nucléaire et la radioprotection en France en 2007, Rapport annuel de l'ASN, p.359
- ↑ PDF Lettre de suite de l'inspection du 3 mai 2005 - Thème agressions externes
- ↑ „Erreur de conception affectant la résistance au séisme de réservoirs d'eau de plusieurs réacteurs de 900 MWe - Autorité de sûreté nucléaire”
- ↑ Suite de l'anomalie générique de conformité relative à la résistance au séisme de réservoirs d'eau de plusieurs réacteurs de 900 MWe d'EDF - Autorité de sûreté nucléaire
- ↑ Erreur de conception affectant la résistance au séisme de certaines tuyauteries des réacteurs du Blayais, de Chinon, Cruas, Dampierre, Gravelines, Saint-Laurent et du Tricastin - Autorité de sûreté nucléaire
- ↑ PDF Inspection du CNPE du Tricastin (INB n° 87/88) - Thème incendie Lettre de suite de l'inspection du 6 et 7 mai 2008
- ↑ PDF Inspection de l’usine de Georges BESSE - Thème incendie Lettre de suite de l'inspection du 15 avril 2008
- ↑ Vidéo de l'action
- ↑ „Des militants de Greenpeace s'introduisent dans la centrale nucléaire du Tricastin”. manif_2013_07
- ↑ Drôme . Intrusion dans la centrale nucléaire du Tricastin : les militants de Greenpeace déférés samedi devant le parquet
- ↑ Centrale nucléaire du Tricastin : des militants de Greenpeace interpellés après une intrusion
- ↑ Au procès de Greenpeace, un procureur "déplaisant" pour EDF
- ↑ Procès des 34 militants de Greenpeace, la défense est au procureur
- ↑ Tricastin : le rapport qui accuse[halott link], La Provence, 10 juillet 2008
- ↑ « Fuite d’une solution contenant de l’uranium à l’usine SOCATRI du Tricastin » Archiválva 2021. december 25-i dátummal a Wayback Machine-ben, note d’information datée du 8 juillet 2008 de l'IRSN
- ↑ « Débordement d'effluents uranifères dans l'environnement à l'usine SOCATRI (Drôme) », note d'information du 8 juillet 2008 de l'ASN.
- ↑ Claire Angot, Tricastin: Des écarts déjà signalés Archiválva 2008. július 11-i dátummal a Wayback Machine-ben, Le Journal du dimanche, 10 juillet 2008
- ↑ a b « Tricastin : la filiale d'Areva déjà épinglée », Le Figaro, 10 juillet 2008.
- ↑ Débordement d'effluents uranifères dans l'environnement à l'usine SOCATRI (Vaucluse) : bilan de la surveillance environnementale - Autorité de sûreté nucléaire
- ↑ « Les associations écologistes dénoncent la gestion de l'incident au Tricastin », Yahoo, 9 juillet 2008.
- ↑ Le Point – Actualité Politique, Monde, France, Économie, High-Tech, Culture.
- ↑ Nos communiqués de presse. [2008. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. október 7.).
- ↑ « Les premières mesures seraient rassurantes à Tricastin » Archiválva 2008. július 11-i dátummal a Wayback Machine-ben, L'Express (dépêche de Reuters), 10 juillet 2008.
- ↑ « L'Autorité de sûreté nucléaire demande l'arrêt de la station de traitement du Tricastin », Le Monde, 11 juillet 2008.
- ↑ De l'uranium suspect décelé dans la nappe phréatique au Tricastin Le Monde, 14 juillet 2008.
- ↑ Un taux d'uranium suspect découvert au Tricastin [1], Le Figaro, 15 juillet 2008.
- ↑ Le TGI de Carpentras condamne Areva
- ↑ PDF À la suite d'un rejet gazeux en carbone 14 à la SOCATRI, l’Andra a engagé une enquête auprès des producteurs de déchets concernés Archiválva 2008. november 19-i dátummal a Wayback Machine-ben, Communiqué de presse de l'Andra du
- ↑ Tricastin: Encore une fuite cachée? Archiválva 2008. augusztus 11-i dátummal a Wayback Machine-ben, lejdd.fr du 6 août 2008
- ↑ Dépassement de la limite autorisée de rejets gazeux d'isotope 14 du carbone à l'usine Socatri du Tricastin : l'IRSN mène une évaluation des conséquences dosimétriques de cet incident Communiqué de presse de l'IRSN du 7 août 2008
- ↑ Avis d'incident - L'ASN suspend les activités de SOCATRI (Bollène) générant des rejets de carbone 14 sur le site de l'ASN
- ↑ opération sauvetage reportée - L'usine nouvelle,
- ↑ L'ASN estime que la nouvelle solution technique proposée par EDF est satisfaisante - Note d'information de l'Autorité de Sûreté du 22/10/2008
- ↑ « Réactions en chaîne au Tricastin » Archiválva 2010. május 28-i dátummal a Wayback Machine-ben, Libération, 15 juillet 2008.
- ↑ « De l'uranium militaire incriminé au Tricastin », Le Monde, 16 juillet 2008.
- ↑ Tricastin : SOCATRI répond aux allégations de la CRIIRAD Archiválva 2008. július 24-i dátummal a Wayback Machine-ben, Areva NC, 16 juillet 2008.
- ↑ dépêche AFP du 9 juillet 2008[halott link]
- ↑ inventaire national des déchets radioactifs Archiválva 2006. november 18-i dátummal a Wayback Machine-ben publié par l'ANDRA.
- ↑ Drôme : explosion à la centrale nucléaire de Tricastin Archiválva 2011. szeptember 3-i dátummal a Wayback Machine-ben sur le Nouvelobs du
- ↑ "Spectaculaire incident à la centrale nucléaire du Tricastin dans la Drôme", France Info, jeudi 28 février 2013
- ↑ SERIE - A Tricastin, EDF ne contrôle plus le tritium radioactif, sur reporterre.net du , consulté le 23 mars 2019
- ↑ Site nucléaire du Tricastin : EDF a déclaré un événement significatif de niveau 1, sur ledauphine.com du 2013, consulté le 2019
- ↑ Tricastin : anomalie lors de l’extraction de l’uranium à Eurodif, sur ledauphine.com du 2013, consulté le 2019
- ↑ Nouvel incident à Tricastin : trois ouvriers touchés par du liquide radioactif, sur france3.fr du 2013, consulté le 2019
- ↑ Tricastin : un réacteur arrêté en urgence après les intempéries, sur midilibre.fr du 2013, consulté le 2019
- ↑ “Légère fuite” de poudre d'oxyde d'uranium à Tricastin, sur france3.fr du 2013, consulté le 23 3 2019
- ↑ Fuite radioactive confirmée au Tricastin : EDF avoue avoir menti Archiválva 2021. október 7-i dátummal a Wayback Machine-ben, sur coordination-antinucleaire-sudest.net du 8 2 2015, consulté le 23 3 2019
- ↑ Non trouvé le 23 3 2019[halott link], sur jdf.com du 3 7 2008
- ↑ PDF Non trouvé le 23 3 2019[halott link], sur elysee.fr
- ↑ Nucléaire : GDF Suez se retire du projet de Penly. [2012. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. október 7.)
- ↑ GDF Suez veut construire un réacteur Atmea dans la vallée du Rhône - Le Monde - 24.02.10 avec Reuters.
- ↑ Nucléaire en France: GDF Suez regardera a deux fois avant d'y revenir
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Site nucléaire du Tricastin című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Centrale nucléaire du Tricastin című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
- Site officiel de la centrale de Tricastin. Archiválva 2010. május 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Site de la Commission Locale d'Information sur les Grands Équipements Énergétiques du Tricastin Archiválva 2010. szeptember 19-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- PDF Prise en compte du risque sismique sur le site de Tricastin[halott link].