Transzantarktiszi-hegység

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Transzantarktiszi-hegység
A Transzantarktiszi-hegység a Viktória-földnél.
A Transzantarktiszi-hegység a Viktória-földnél.

Magasság4528 m
Hely Antarktisz
Legmagasabb pont Mount Kirkpatrick (4528 m)
Terület584 000 km2
Hosszúság3500 km
Szélesség300 km
Elhelyezkedése
Transzantarktiszi-hegység (Antarktisz)
Transzantarktiszi-hegység
Transzantarktiszi-hegység
Pozíció az Antarktisz térképén
d. sz. 85°, ny. h. 175°Koordináták: d. sz. 85°, ny. h. 175°
A Wikimédia Commons tartalmaz Transzantarktiszi-hegység témájú médiaállományokat.

A Transzantarktiszi-hegység egy 3500 km hosszú hegységrendszer, amely a Ross-tenger és a Weddel-tenger között a teljes Antarktiszon végighúzódik és azt Kelet- és Nyugat-Antarktiszra osztja.

Földrajza[szerkesztés]

A Beardmore-gleccser 1957-ben

A hegység a teljes antarktiszi kontinensen átvonul, innen kapta nevét is. Egyik vége a Ross-tengernél, a Viktória-földbeli Adare-foknál, míg a másik a Weddel-tengernél, a Coats-földön található. 3500 km-es kiterjedésével a Föld leghosszabb hegységei közé tartozik. A 100–300 km széles hegység a kontinenst Kelet- és Nyugat-Antarktiszra választja ketté.

4500 méteres magasságot is elérő csúcsai (melyek közül legmagasabb a 4528 méteres Mount Kirkpatrick) és ún. szárazvölgyei azon ritka helyek közé tartoznak a déli sarkvidéken amelyet nem borít hó vagy jég. A McMurdo-öbölnél fekvő McMurdo-szárazvölgyek a rendkívül alacsony csapadékmennyiség és az erős szelek miatt hó és jégmentesek. A jéggel körbevett, de jégmentes, izolált hegycsúcsokat eszkimó eredetű szóval nunataknak nevezik.

A Viktória-föld tengerpartjánál pingvinek, fókák és tengeri madarak élnek a hegység peremén, de a belföldi szakaszokon az élővilág zuzmókra, gombákra, algákra és baktériumokra korlátozódik.

Felfedezése[szerkesztés]

A Transzantarktiszi-hegységet James Ross pillantotta meg először a Ross-tengerről. Mivel a hegység a Ross-jég és a Déli-sark között fekszik, a sarkra igyekvő felfedezőknek át kellett rajta kelniük. 1908-ban Ernest Shackleton csapata elsőként keresztezte a hegyvonulatot a Beardmore-gleccseren át, bár a Déli-sarkot nem sikerült elérniük. 1911-ben Robert Scott ugyanitt kelt át, míg Roald Amundsen csapata az Axel Heiberg-gleccsert választotta a sark felé tartó útján.

A hegység nagy része az 1940-es és 50-es évekig felfedezetlen maradt, míg a Highjump-művelet és a nemzetközi geofizikai év keretében légifotózás alkalmazásával elkészítették az egész kontinens részletes térképét. A hegység nevét 1962-ben javasolta az Antarktiszi Elnevezések Tanácsadó Bizottsága.

Az Amundsen–Scott déli-sarki kutatóállomás szárazföldi utánpótlási útvonala a McMurdo kutatóállomástól kezdődik és a Maud királyné-hegység Leverett-gleccserén halad át.

Geológiája[szerkesztés]

A Byrd-gleccser műholdról

A Transzantarktiszi-hegység főleg vulkanikus eredetű és jelentősen öregebb, mint a kontinens egyéb hegységei. Első vonulatai a 65 millió évvel ezelőtt, a kainozoikum elején emelkedtek ki, a Nyugat-antarktiszi árok megnyílásakor.

A hegyek gránit és gneisz alapkőzetre rétegződött üledékes kőzetekből állnak. Ezekhez az üledékes kőzetekhez tartozik a Beacon Supergroup homok- és iszapköve és a szilurtól egészen a jura korszakig lerakódó kőszéntelérjei. Az üledékes kőzetekben számos fosszíliát is találtak.

A Kelet-Antarktisz jege a Transzantarktiszi-hegységen keresztül számos gleccser formájában folyik át a Nyugat-Antarktisz jégpajzsára, a Ross-jégre és a Ross-tengerbe. Ezek a gleccserek a hegyvonulat irányára merőlegesen haladnak és elválasztják egymástól az egyes hegycsúcsokat és hegycsoportokat.

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]