Thorp (Washington)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hasonló cikkcímek és megnevezések: Thorp (egyértelműsítő lap).
Thorp
Thorp Collective
Thorp Collective
Közigazgatási adatok
Ország Amerikai Egyesült Államok
ÁllamWashington
MegyeKittitas megye
Alapítás éve1868
Irányítószám
Lista
98946
Körzethívószám509
Népesség
Népesség232 fő (2020. ápr. 1.)[1]
Népsűrűség75 fő/km²[2]
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság499 m
Terület3,2 km²
IdőzónaPacific Time Zone
UTC−08:00
Azonosítók
GNIS
GeoNames5813411
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 04′ 05″, ny. h. 120° 40′ 23″Koordináták: é. sz. 47° 04′ 05″, ny. h. 120° 40′ 23″
Elhelyezkedése Kittitas megyében
Elhelyezkedése Kittitas megyében
A Wikimédia Commons tartalmaz Thorp témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Thorp az Amerikai Egyesült Államok északnyugati részén, Washington állam Kittitas megyéjében elhelyezkedő statisztikai település.[3] A 2010. évi népszámlálási adatok alapján 240 lakosa van.

Történet[szerkesztés]

Őslakosok[szerkesztés]

A Kittitas-völgy egykori lakói a kittitas indiánok voltak,[4] akik a cayuse és nez perce törzsekkel együtt vadásztak és gyűjtögettek. A régió gyümölcsökben, halakban és vadállatokban gazdag térség volt; az őslakosok áprilisban és májusban hagymát és burgonyát gyűjtöttek.[5] A britekkel és amerikaiakkal az indiánok lovakkal kereskedtek, emellett a jezsuita hittérítőkkel is jó kapcsolatot ápoltak.[6]

Az 1840-es években Oregon Territórium területére érkezők behurcolták a kanyarót; ez és az egyre növekvő területigények a telepesek és az őslakosok között feszültséget generáltak.[6]

A régió legnagyobb indián települései a mai Thorptól egy mérföldre északra fekvő, 500 lakosú Klála, valamint a 6,5 kilométerre délre fekvő, 400 lakosú Yumi’sh voltak.[7][8]

1858-ban a wanapum indiánok Smohalla törzsfőnök vezetésével[9] a mai Thorp határába érkeztek,[10] ahol a vezető beszédében elmondta, hogy látomásai szerint az élet vissza fog térni a fehérek érkezése előtt megszokottakhoz. A törzsfőnök beszédét „Yuyunipitqana” („ordító hegyek”) néven említették.[11] Szóbeszédek szerint Smohalla háborúra készült; George W. Kennedy metodista tiszteletes békét kívánt vele kötni, mivel feltételezte, hogy egy nagyobb méretű csoportosulás veszélyt jelenthet. A feljegyzések szerint a törzsfőnököt nehéz volt meggyőzni; Kennedy szerint „merev volt, mint egy szobor”. A tiszteletes a következőket mondta neki: „Isten testvérnek, és nem ellenségnek teremtett minket”; valamint „az Apa azt szeretné, ha mindannyian békében élnénk a Földön”. Az előbbiekre Smohalla válaszul a következőt mondta: „Miért vették el a fehérek a földjeinket? Van-e bármilyen joguk a fehéreknek Kittitas megyében, amit az indiánoknak tisztelniük kell? Az indiánok voltak itt először!”

Kennedy tiszteletes végül békét ajánlott az őslakosoknak; miután kezet ráztak, Smohalla ezt elfogadta.[12]

Az első telepesek[szerkesztés]

A névadó Fielden Mortimer Thorp

Bevándorlók első karavánja David Longmore vezetésével 1883-ban haladt el a térségben; később pedig George B. McClellan a Northern Pacific Railroad megbízásából végzett földmérést. Két évvel később Charles Splawn is keresztezte a régiót.[13]

Az 1861-ban haszonállataival a völgyön áthaladó Andrew Jackson Splawn a következőket jegyezte le:

„ A negyedik napon a gyönyörű Kittitas-völgybe érkeztünk. A völgy akkor nekem, 16 éves fiúnak a legszebb dolog volt, amit valaha láthattam. Nyugatra a hatalmas Cascade-hegység állt, északon pedig a Peshastin hófedte csúcsai látszódtak; délen a várost a Yakima-folyó határolta teljes hosszában, míg a hegyekből számos kisebb forrás eredt, az alföldet pedig vastagon fű borította.[14] ”

A Yakima-völgy első feljegyzett fehér telepese Fielden Mortimer Thorp volt. Yakima megye első önkormányzata 1865-ben jött létre; székhelye kezdetben Thorp Moxee közelében fekvő lakóházában volt.[15]

A Snoqualmie Wagon Road (a mai Interstate 90 egy szakasza) megnyitásával további lakók érkeztek a térségbe.[16] Charles Splawn később feleségül vette F. M. Thorp lányát.[17] 1868-ban F. M. Thorp és Charles Splawn a Taneum-patak mentén felépítették lakóházaikat.[18] A mai településtől másfél kilométerre fekvő pont a haszonállatok elszállásolása mellett a gazdag termőföld és a vízforrás miatt gazdálkodásra is alkalmas volt.[17] Charles Spawn később kocsmát és fogadót nyitott.[10]

Hamarosan a régióba érkezett Cle Elum alapítója,[19] Walter J. Reed, Tillman Houser,[13] illetve Martin Dervan és felesége is.[17] A Kittitas-völgy első postahivatala (Taneum Station) Thorp lakóházában nyílt meg 1869-ben.[15]

A yakama indián Antoine Bertram Thorp és Splawn állataira vigyázott,[10] Keneho[20] pedig alkalmanként tíz dollárért postai kézbesítői feladatokat látott el.[13]

A Taneum-kanyon egyik sírjánál az „egy fehér nő sírja¨ felirat olvasható. A síremlék Al Williams feleségéé, aki 1870-ben halt meg. Mivel a nő gyermeket várt, egy indián vezetésével a legközelebbi településre kívántak utazni, azonban a sietség miatt a nő lova megbotlott. Charles Splawn az esetről a következőket írta:

„ Mivel [Williams] felesége gyermeket várt, a pár le kívánt telepedni. Williams asszony lova egy rönk átugrásakor megbotlott. A koraszülött gyerek és az anya is meghalt, Williams pedig a lehetőségekhez mérten igyekezett eltemetni őket, majd a völgybe ügetett. Később ki akarta ásni a testeket, azonban Thorp, Splawn és Rego azt tanácsolták, hogy ne tegye. Ők egy telepes felesége és gyermeke, így telepeshez méltó sírban kell nyugodniuk.[21] ”

Mrs. W. D. Bruton szerint évekkel később az állatait terelő Matt Pointer jelölte meg a sírt, hogy azt ne vandalizálják; később kerítést is emeltek köré, valamint kövekkel takarták le, hogy az állatok ne tapossák le. Williams felesége halála után Kaliforniába költözött, ahol fivére postakocsijáratot üzemeltetett.[21]

A telepesek temetőjében Dulcena Heelen és Violet Vivian Splawn, valamint Fielden M. és Margaret Thorp.[22] További tizenkét síremlék jelöletlen; tízben F. M. Thorp leszármazottai nyugszanak, kettő pedig ismeretlen. A létesítmény 1964-ig elhanyagolt volt; ekkor a Terra Firma Garden Club helyreállította, azonban lehetetlen volt megállapítani, hogy az ismert elhunytakat melyik sírba temették.[10]

A régió további telepesei voltak Herman Page, J. H. Stevens, W. D. Killmore, A. T. Mason, George O’Hare, George és Jacob Forgey, John Newman, valamint John C. Goodwin; Goodwint az 1883. december 17-én Ellensburgban megtartott közgyűlésen Kittitas megye első seriffjévé választották.[23] John Ellison és Amy Childs 1884-ben kötöttek házasságot, így ők voltak az elsők, akik a megyében kötöttek házasságot.[24]

Az 1870-es években a mai Thorp Pleasant Grove néven Yakima megyéhez tartozott. A település postahivatala 1880-ban nyílt meg John S. Vaughn telkén; a taneumi hivatal az azonos szolgáltatási terület miatt 1881. április 7-én szűnt meg.[25] Pleasant Grove lakóinak többsége a következő évtizedben továbbra is marhatartásból élt.[26][27]

Az 1880-as években egyre jelentősebbé vált a mezőgazdaság. 1880-ban Pleasant Grove postahivatalát a kereskedelmi központhoz közel költöztették, ahol fűrészüzem és malom létesült. Mivel a Northern Pacific Railway jelezte, hogy a völgyben vasútvonalat kíván létesíteni, a település lakói remélték, hogy itt is létesül megálló.[26][27]

Malom és vasút[szerkesztés]

A malom

Az 1878-ban gyalogosan ideérkező James L. Mills nagy lehetőséget látott a Kittitas-völgyben.[17] Mills 1879-ben a jelenlegi várostól nyugatra fűrésztelepet nyitott, amelyet a Yakima folyótól elterelt vízzel működtetett.[17][28] Az üzem naponta kétezer méternyi anyagot tudott feldolgozni.[29] Mills később az Oren Hutchinson által épített őrlőmalmot is a Yakima vizével működtette. Az üzem leginkább a „Tip Top” márkáról ismert.[29]

Pleasant Grove postahivatala 1880-ban a malmok közelébe költözött, majd felvette Milton Young nevét.[25][26] A kezdetben James L. Mills lakóházában üzemelő hivatalt többször elköltöztették.

Kittitas megye legrégebbi csatornahálózata Thorp térségében alakult ki;[29] a Manastash-csatorna 1875-ös elkészültét követően hamarosan megalakult a Taneum Ditch Company.[15] Az 1890-ben üzembe helyezett Westside-csatorna a Yakima folyó vizét használta. A létesítmény kivitelezése harmincezer dollárba került. A mai város a Northern Pacific Railway szárnyvonala mentén alakult ki.[25][29]

Az óvárostól (ma Union Gap) Thorpig húzódó vonal két évig épült; a kínai munkásokat hálókocsikban szállásolták el. Az 1895-re elkészült hosszabbításkor a vasútállomást áthelyezték.

A Newman-család 1878-ban települt le a településen; 1885. július 9-én John M. és Sarah Isabel Newman három utcasaroknyi területet jelölt ki a város számára. 1900 májusában Milford A. Thorp az általa 1895-ben vásárolt területet a városhoz csatolta.[19] Az első szállót (Thorp House) A. St. John nyitotta 1893-ban, a két évvel később nyílt bolt pedig J. E. Veach nevéhez fűződik. 1903-ban a hotel üzemeltetését J. F. Duncan vette át.[29]

Az Ellensburg Dawn újság 1901 tavaszán a következőket írta a településről:

„ Thorp Közép-Washington egyik legjobb kis falva; csendes, nincs a lakók kedvét rontó szalon, remek temploma, iskolája, fűrésztelepe és malma van, mely utóbbi kettő vízenergiával működik, emellett egy gyár is található itt – Thorpban minden elérhető, amely egy nagyobb városban. Örülünk, hogy Thorp Kittitas megyében van.[27][30] ”

1907-ben a North Star malomban 40 lóerős gőzgépet állítottak üzembe, amely egy heti két alkalommal működő mosodát is ellátta, valamint lehetővé tette, hogy a lakóházakban esténként néhány órán át árammal világíthassanak. Thorp volt Washington egyik első villamosított települése, valamint az Északnyugat legkisebb települése, ahol a közvilágítás árammal működött.[29][31]

1909-ben a Chicago, Milwaukee, St. Paul & Pacific Railroad és a Northern Pacific Railroad vasútvonalai Thorpban keresztezték egymást, ezáltal a település fontos logisztikai központ lett.[19][32] A Chicago, Milwaukee, St. Paul & Pacific Railroad a szállítmányozási feladatait innen irányította, valamint a pénzügyi osztály és a népbiztos hivatala is itt volt.[29]

A postai küldeményeket vasúton szállították; az időveszteség elkerülése érdekében a szerelvényekre horgonyt szereltek, így a vagonokat megállás nélkül tudták felcsatolni.[33]

Népességrobbanás[szerkesztés]

A huszadik század első évtizedeiben a népesség négyszáz fő közelében mozgott.[27] Eugene B. Brain a The Coast magazinban a következőket írta:

„ Thorp lakói sikeresek és jómódúak. A kereskedelmet a két üzlet, egy jó hotel, gyógyszertár, istálló, húspiac, kovácsműhely, fűrészüzem, malom, valamint több gyümölcscsomagoló és -küldő vállalkozás képviseli; […] a fényes jelen mellett a város előtt hatalmas jövő áll. A vállalkozó kedvű és haladó szemléletű lakosok káprázatos várost fognak létrehozni – a városnak gazdagságot, Kittitas megyének pedig jelentőséget fognak biztosítani.[29] ”

A gazdasági válság ellenére a település az 1920-as és 1930-as években is jelentősen fejlődött.[27] A növekedés főleg a Cascade Logging Company által a Taneum-kanyonban elszállásolt favágóknak köszönhető.[34] 1928-ban Thorp lett a restaurációs hivatal egyik telephelye; a Highland-csatorna építésének következtében Thorp tovább növekedett.[27][35] A polgári védelmi program keretében a kanyonba 189 fiatal férfi érkezett, akik bevásárolni és szórakozni Thorpba jártak. A Camp Taneumot 1938 júliusában feloszlatták; a dolgozókat más államokba irányították.[36][37]

A gazdasági növekedésnek köszönhetően tovább növekedett a népességszám; az alkoholtilalom idején az Ellison’s Hallba jártak szórakozni. A klub szombat éjszakánként kedvelt társalkodóhely, valamint számos helyi esemény helyszíne volt.[38][39]

Az 1938. május 24. reggeli tűzben több létesítmény, például a Thorp Hotel is leégett.[40] A szálló többször is nevet,[29] illetve tulajdonost váltott;[41][42] a tűz idején az üzemeltető Ray Long volt.[43]} A kereskedelmi negyedben megsemmisült épületek egyikét sem állították helyre. 1943. augusztus 16-án újabb kereskedelmi egység gyulladt ki; a tűz komoly károkkal fenyegetett, azonban külső segítséggel eloltották.[44]

A tűzveszélyre reagálva a lakosok 1943. augusztus 19-én válságtanácskozást tartottak, ahol saját tűzoltóság felállításáról döntöttek.[43] A korábbi tűzoltóállomás ma lakásként és stúdióként működik.[34]

A Northern Pacific Railroad thorpi vasútállomását 1952. július 1-jén bezárta; a lépést a kihasználatlansággal és a közúti fuvarozás által jelentett konkurenciával indokolták. Az utolsó vasúti szállítmány 1952. május 9-én hagyta el a települést.[45]

1967-ben volt az Ellensburg Telephone Company 400 fő kiszolgálására tervezett telefonközpontjának alapkő-letétele.[46] A huszonötezer dollárba kerülő központot a következő év májusában kapcsolták be, és ma is használják.

1936-ban átadták a Yakima-folyó két forgalmi sávval rendelkező hídját. A műtárgyat magába foglaló út 1963-tól nem szerepel az állami országutak listáján.[47]

A település népességének növekedésében nagy szerepet játszott a U.S. Route 10-hez,[48] valamint az Interstate 90-hez[49] való közelsége.

A temető[szerkesztés]

A településtől másfél kilométerre délre fekvő temető 1875-ben nyílt meg a Herman Page farmer által adományozott földön.[50] Az első sírok 1890-ből származnak. A temetőt az 1880-as évektől a metodista egyház, majd 1940-ig a Thorp Odd Fellows Lodge üzemeltette; később a fenntartó Kittitas megye lett.[51]

Egy helyi legenda szerint a hely kísértetjárta az 1890-ben meglincselt fiatal indián nő, Susie szelleme által. A geneológiai társaság dokumentumai szerint Salmon La Sac lányát ismeretlenek felakasztották.[52] A nő szellemét állítólag teliholdkor zokogni látták a sírok mellett. Washington államban további kísértetjárta helyeket is nyilvántartanak.[53][54][55]

Templomok[szerkesztés]

Az Oregon állambeli Polk megyéből származó családok közül sokan kötődtek a restaurációs mozgalomhoz. Habár csoportosulásuk már 1890 óta létezett, a gyülekezetet csak 1895-ben alapították meg. A szerveződés legfontosabb személyei Mary Childs és Sarah Goodwill voltak, azonban utóbbi az alapító okiratban nem szerepel, mivel a gyülekezet teljes körű felállása előtt elhunyt.[56]

Az istentiszteletek helyszíne kezdetben az iskola volt, mivel a templom csak 1897-re épült fel. Kezdetben a lelkészek egy-egy évig teljesítettek szolgálatot; ezután más gyülekezetekhez helyezték át őket.[56]

A metodista gyülekezet az 1930-as években feloszlott; a templomot a torony lebontását követően bálteremként hasznosították.[57]

1949-ben Teddy Leavitt teológiai főiskolát alapított. Mivel az épület 1950. április 13-án leégett,[58] az intézmény Selah-ba költözött, ahol 1977-ig Közép-washingtoni Teológiai Főiskola néven működött.[56][59] A thorpi épületet később újjáépítették.[34]

A Thorp Community Church 1981-ben nyílt meg, és ma is miséznek benne.[56]

Éghajlat[szerkesztés]

Thorp éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)17,818,926,734,437,241,143,340,035,631,121,715,043,3
Átlagos max. hőmérséklet (°C)1,75,611,716,120,624,428,928,924,416,77,20,615,6
Átlagos min. hőmérséklet (°C)−6,1−4,4−1,71,15,69,412,211,16,11,1−2,8−6,12,2
Rekord min. hőmérséklet (°C)−33,9−30,6−20,6−10,0−7,8−1,1−11,1−3,9−8,9−12,8−33,9−35,0−35,0
Átl. csapadékmennyiség (mm)3022171517158611153240228
Forrás: The Weather Channel[60]


Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2000 és 2020 között
Lakosok száma
273
240
232
200020102020
Adatok: Wikidata

Nevezetes személyek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ 2020. évi népszámlálás az Egyesült Államokban. (Hozzáférés: 2022. január 1.)
  2. ↑ 2010
  3. ↑ [https://edits.nationalmap.gov/apps/gaz-domestic/public/summary/1527125 1527125 Thorp] (angol nyelven). Geographic Names Information System. (Hozzáférés: 2020. május 3.)[halott link]
  4. ↑ Patricia Roberts Clark: Tribal Names of the Americas: Spelling Variants and Alternative Forms, Cross-referenced. (angolul) Jefferson (Észak-Karolina): McFarland & Company. 2009. ISBN 9780786438334 Hozzáférés: 2020. május 2.  
  5. ↑ Deward E. Walker – William C. Sturtevant – Deward E. Walker, Jr: Handbook of North American Indians, Plateau. (angolul) 12. szám. Washington: Government Printing Office. 1998. 333. o.  
  6. ↑ a b Carol Welch, Ph.D., Roger Miller: Kittitas County Profile, January 2010 (angol nyelven). Employment Security Department, 2010. január 11. [2011. augusztus 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 2.)
  7. ↑ Deward E. Walker – William C. Sturtevant – Deward E. Walker, Jr: Handbook of North American Indians, Plateau. (angolul) 12. szám. Washington: Government Printing Office. 1998. 327. o.  
  8. ↑ Charles M. Hodges – Christian Miss – Johonna Shea: Cultural Resources Survey for the Desert Claim Wind Power Project. (angolul) NWAA Report Number WA03–39. Seattle: Northwest Archaeological Associates. 2003. 15. o.  
  9. ↑ George W. Kennedy: The Pioneer Campfire … Anecdotes, Adventures and Reminiscences. (angolul) Portland (Oregon): Clarke–Kundret Printing Co. 1914. 300. o.  
  10. ↑ a b c d Links traced in Thorp family chain. (angolul) Daily Record, (1968. április 30.)
  11. ↑ Carl Waldman: Atlas of the North American Indian. (angolul) New York: Checkmark Books. 2009. 229. o.  
  12. ↑ W. D. Lyman: History of the Yakima Valley, Washington, Comprising Yakima, Kittitas and Benton Counties. (angolul) Chicago: The S.J. Clarke Publishing Co. 1919. 762–777. o. Hozzáférés: 2020. május 2.  
  13. ↑ a b c First train into the valley dates 1853. (angolul) Daily Record, (1970. szeptember 3.) D–3. o.
  14. ↑ A. J. Splawn: Ka-mi-akin, The Last Hero of the Yakimas (1917)
  15. ↑ a b c County’s political history to be explored. (angolul) Daily Record, (1981. október 27.) 9. o.
  16. ↑ Inventory of Heritage Corridors. (angolul) Seattle: King County Historic and Scenic Corridors Project. 2009. 85–86. o.  
  17. ↑ a b c d e History of Thorp (angol nyelven). Thorp Mill Historical Preservation Society. [2011. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 2.)
  18. ↑ A. J. Splawn, Ka-mi-akin, The Last Hero of the Yakimas (1917), 254–256. oldal
  19. ↑ a b c Kittitas County Places (angol nyelven). Rootsweb.com. (Hozzáférés: 2020. május 2.)
  20. ↑ A. J. Splawn (angol nyelven). Jerry Carpenter, 1998. október 10. [2012. április 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 2.)
  21. ↑ a b Tamarack Springs tragedy recalled. (angolul) Daily Record, (1973. június 1.) 4. o.
  22. ↑ Thorp–Splawn Pioneer Cemetery (angol nyelven). Find a Grave. (Hozzáférés: 2020. május 2.)
  23. ↑ Austin Mires: Early history of Kittitas County. In Honor L. Wilhelm: The Coast. (angolul) XV. évf. 1908. 321. o.  
  24. ↑ Ellisons received first marriage license issued by county. (angolul) Daily Record, (1968. december 11.) 3. o.
  25. ↑ a b c Gives history of postoffice in the Kittitas. (angolul) Daily Record, (1953. július 6.) 7. o.
  26. ↑ a b c Richard Fiels: History of Thorp Kittitas County State of Washington to 1901. (angolul) Ellensburg: Közép-washingtoni Egyetem. 47. o.  
  27. ↑ a b c d e f Thorp Grade School (angol nyelven). National Park Service, 2009. június 3. [2012. március 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 2.)
  28. ↑ An Illustrated History of Klickitat, Yakima and Kittitas Counties with an Outline of the Early History of the State of Washington. (angolul) Chicago: Chicago Interstate Publishing Co. 1904. 211. o.  
  29. ↑ a b c d e f g h i Eugene J. Brain: Thorp, Washington. In Honor L. Wilhelm: The Coast. (angolul) XV. évf. 1908. 366–367. o.  
  30. ↑ Thorp. (angolul) Ellensburg Dawn, (1901. május 10.)
  31. ↑ Paula Becker: Thorp Mill begins operation in the Kittitas Valley in April 1883. (angol nyelven). HistoryLink.org, 2003. január 19. (Hozzáférés: 2020. május 3.)
  32. ↑ Brief news of the day. (angolul) Daily Record, (1909. augusztus 13.) 4. o.
  33. ↑ Thorp post office--family affair. (angolul) Daily Record, (1989. augusztus 18.) 14–D. o.
  34. ↑ a b c Thorp settlers watched Indians. (angolul) Daily Record, (1989. augusztus 18.) 14–D. o.
  35. ↑ Write interesting story of the building of the High Line. (angolul) Daily Record, (1953. július 6.) 2. o.
  36. ↑ Thorp post office – family affair. (angolul) Daily Record, (1973. május 8.) 3. o.
  37. ↑ Looking back – July 8, 1938. (angolul) Daily Record, (1968. július 8.) 4. o.
  38. ↑ New dance hall. (angolul) The Ellensburg Capital, (1932. április 8.) 2. o.
  39. ↑ Opening dance! At the Ellison hall. (angolul) Daily Record, (1932. április 8.) 4. o.
  40. ↑ Blaze at Thorp destroys two buildings. (angolul) The Ellensburg Capital, (1938. május 27.) 1. o.
  41. ↑ Mrs. C. Mattox dies in Tacoma. (angolul) Daily Record, (1947. május 21.) 1. o.
  42. ↑ Mr. and Mrs. H. Barrett are wed for 50 years. (angolul) Daily Record, (1958. február 18.) 5. o.
  43. ↑ a b J. R. Maher: Ellensburg Heritage (angol nyelven). Washington Rural Heritage. [2012. július 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 3.)
  44. ↑ Blaze destroys Thorp building. (angolul) Daily Record, (1943. augusztus 17.) 1. o.
  45. ↑ Depot at Thorp closed by N.P. (angolul) Daily Record, (1952. június 30.) 1. o.
  46. ↑ Thorp gets telephone building. (angolul) Daily Record, (1967. május 31.) 3. o.
  47. ↑ North Torp Bridge (angol nyelven). Bridgehunter.com. (Hozzáférés: 2020. május 3.)
  48. ↑ End of US Highway 10 (angol nyelven). USEnds.com. [2009. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 3.)
  49. ↑ Interstate opens near Ellensburg. (angolul) The Spokesman-Review, (1968. november 21.) 1. o.
  50. ↑ Cemetery needs tax support. (angolul) Daily Record, (1970. november 2.) 16. o.
  51. ↑ Kittitas County Cemeteries (angol nyelven). Rootsweb. (Hozzáférés: 2020. május 3.)
  52. ↑ Kittitas County Deaths, 1892–1907 (angol nyelven). Rootsweb
  53. ↑ Sean Bennick: WA: Thorp: Thorp Cemetery (angol nyelven). Unearthly Realms, 2009. augusztus 8. [2012. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 3.)
  54. ↑ Haunted Halloween. (angolul) Daily Record, (2009. október 31.) 4. o.
  55. ↑ Washington’s Haunted places list (scary stuff) (angol nyelven). Niketalk.com, 2007. március 16. [2012. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 3.)
  56. ↑ a b c d Pioneer History of Churches in Kittitas County, Washington (angol nyelven). NCBible.com. (Hozzáférés: 2020. május 3.)
  57. ↑ Wilson–Schwab wedding vows affirmed. (angolul) Daily Record, (1967. július 19.) 2. o.
  58. ↑ Long-time Thorp resident reminisces about city. (angolul) Daily Record, (1976. július 19.) 2. o.
  59. ↑ Teddy Leavitt, a Man of Great Faith (angol nyelven). Castle Rock Christian Church. [2012. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 3.)
  60. ↑ Thorp, WA (magyar nyelven). The Weather Company. (Hozzáférés: 2020. május 3.)
  61. ↑ James B. Brain taken by death. (angolul) Daily Record, (1950. december 19.) 1. o.
  62. ↑ Boards of two counties name new legislator. (angolul) Daily Record, (1950. december 19.) 1. o.
  63. ↑ New councilwoman Mrs. Leonard works hard at job. (angolul) The Spokesman-Review, (1970. január 18.) 17. o.
  64. ↑ Margaret Johnson. Kathryn Hinsch interjúja.. Women in Washington Legislative Oral History Project.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Thorp, Washington című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Thorp_(Washington)&oldid=27022377”