Ugrás a tartalomhoz

Théodore Jules Joseph Cazot

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) végezte 2019. december 2., 17:18-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (2 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Théodore Jules Joseph Cazot
Született1821. február 11.[1][2][3][4]
Alès
Elhunyt1912. november 27. (91 évesen)[2][5][3][4]
Saint-Hilaire-de-Brethmas
Állampolgárságafrancia
Foglalkozása
Tisztsége
  • General councillor of Gard (1871–1883)
  • a francia nemzetgyűlés tagja (1871. február 12. – 1876. március 7.)
  • a szenátus örökös tagja (1875. december 16. – 1912. november 27.)
  • président du conseil général du Gard (1880–1883)
  • First president of the Court of Cassation (1883. április 12. – 1884. november 15.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Théodore Jules Joseph Cazot témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Théodore Jules Joseph Cazot [ejtsd: kazó] (Alès, 1821. február 11.Saint-Hilaire-de-Brethmas, 1912. november 27.) francia ügyvéd, politikus.

Élete

[szerkesztés]

Párizsban tanult jogot és később mint ügyvéd több politikai perben szerepelt. 1848-ban szülőföldjén a köztársasági eszmék szószólója volt. Az 1851-es államcsíny ellen emelt óvása miatt Montpellier-be száműzték. 1859-től ügyvéd volt Nîmes-ben és a császárság ellen szavazott. 1870. szeptember 4-e után Gambetta belügyminiszteri vezértitkárrá nevezte ki, majd pedig mint helyettesét Tours-ba küldte. 1871. július 2-án szülőföldjén beválasztották a nemzetgyűlésbe, ahol a köztársasági párthoz csatlakozott, 1875-ben örökös szenátor lett. 1879 végével Charles de Freycinet az igazságügyi tárcát bízta rá, azon feladattal, hogy a bírói kart a monarchikus és klerikális elemektől megtisztítsa; ezen állásában megmaradt Jules Ferry és Gambetta alatt is egészen 1882-ig. 1883-ban a legfelsőbb törvényszék elnökévé nevezték ki, mely állásáról azonban csalárd üzelmekben való részvétele miatt, már 1884. november 14-én kénytelen volt lemondani.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. senat.fr (francia nyelven)
  2. a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Roglo
  5. https://books.google.fr/books?id=5zkliher7YAC&lpg=PA256&ots=CTSJLgLB_v&dq=Jules%20Cazot%201912&hl=fr&pg=PA258#v=onepage&q=Jules%20Cazot%201912&f=false

Források

[szerkesztés]