Terenzio Mamiani

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Terenzio Mamiani
(Terenzio Mamiani della Rovere)
Terenzio Mamiani.jpg
Született Terenzio Mamiani della Rovere
1799. szeptember 19.
Pesaro
Elhunyt 1885. május 21. (85 évesen)[1][2][3]
Róma
Állampolgársága olasz
Foglalkozása
Tisztség
  • minister of Public Education of the Kingdom of Sardinia (1860. január 21. – 1861. március 17.)
  • minister of Public Education of the Kingdom of Italy (1861. március 17. – 1861. március 23.)
  • nagykövet
  • senator of the Kingdom of Italy
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Sardinia
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Terenzio Mamiani témájú médiaállományokat.

Terenzio Mamiani (Pesaro, 1799. szeptember 29.Róma, 1885. május 25.) della Rovere gróf, olasz filozófus és államférfi.

Élete[szerkesztés]

Részt vett az 1831. évi politikai zavargásokban, amiért az osztrákok elől menekülnie kellett. Párizsba ment, ahol az irodalomnak szentelte idejét. IX. Piusz pápa közbenjárására amnesztiát kapott, 1846-ban visszatért Olaszországba és Rómában telepedett le. Ezután a pápa belügyminiszterré nevezte ki, azonban az újabb zavargások miatt már augusztusban lemondott állásáról és Torinóba költözött, ahol Gioberti és más hazafiak közreműködésével azt a társaságot alapította, mely Itália egyesítését tűzte ki céljának. Rossi megöletése után 1848 novemberében visszatért Rómába és a Galetti-kabinetben a külügyminiszteri tárcát vállalta magára. A francia intervenció következtében azonban otthagyta Rómát és Genovába költözött. Ugyanitt 1856-ban a képviselőházba választották. 1860. január 21-én közoktatásügyi miniszter lett a Cavour-minisztériumban; 1861-ben Athénbe, 1865-ben pedig Bernbe ment mint követ, ahonnan 1867-ben visszatért. Ebben az évben az olasz szenátus alelnökévé választotta. Számos bölcsészeti és szépirodalmi munkát írt. Megjegyzendő, hogy Mamiani mint elvrokonai, Rosmini és Gioberti, erősen bízott a modern tudományok és a katolikus egyház közötti kibékülés lehetőségében.[4]

Nevezetesebb művei[szerkesztés]

  • Rinnovamento della filosofia antica italiana (Párizs, 1834);
  • Poeti dell' etá media (Párizs, 1842);
  • Dialoghi di scienza prima (u. o. 1844);
  • Del papato (u. o. 1851);
  • Scritti politici (Firenze, 1853);
  • Confessioni d'un metafisico (u. o. 2 kötet, 1865);
  • Teorica della religione et dello stato (u. o. 1868);
  • Prose letterarie (u. o. 1867);
  • Compendio di sintesi della progria filosofia (Torino, 1878);
  • Psicologia di Kant (Róma, 1877);
  • La religione dell' avvenire (Milano, 1879);
  • Critica della rivelizioni (u. o. 1880.);
  • Questioni sociali (Róma, 1882);
  • Novelle e favole (Nápoly, 1883);
  • Il papato nei trei ultimo secoli (Milano, 1885);

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Dizionario Biografico degli Italiani. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. V. ö. Gaspari, Vita di T. M. (1887).

Forrás[szerkesztés]