Terenzio Mamiani

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Terenzio Mamiani
SzületettTerenzio Mamiani della Rovere
1799. szeptember 18.[1]
Pesaro[2][1]
Elhunyt1885. május 21. (85 évesen)[3][4][1][2]
Róma[2][1]
Állampolgárságaolasz (1861. március 17. – 1885. május 21.)
Foglalkozása
Tisztsége
  • nagykövet
  • Olasz Királyság szenátora
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Sardinia (1849. július 30. – 1849. november 20.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Sardinia (1849. december 20. – 1853. november 20.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Sardinia (1853. december 19. – 1857. október 25.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Sardinia (1857. december 14. – 1860. január 21.)
  • minister of Public Education of the Kingdom of Sardinia (1860. január 21. – 1861. március 17.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Sardinia (1860. április 2. – 1860. december 17.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1861. február 18. – 1865. szeptember 7.)
  • minister of Public Education of the Kingdom of Italy (1861. március 17. – 1861. március 23.)
KitüntetéseiOrder of the Redeemer
A Wikimédia Commons tartalmaz Terenzio Mamiani témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Terenzio Mamiani (Pesaro, 1799. szeptember 29. – Róma, 1885. május 25.) della Rovere gróf, olasz filozófus és államférfi.

Élete[szerkesztés]

Részt vett az 1831. évi politikai zavargásokban, amiért az osztrákok elől menekülnie kellett. Párizsba ment, ahol az irodalomnak szentelte idejét. IX. Piusz pápa közbenjárására amnesztiát kapott, 1846-ban visszatért Olaszországba és Rómában telepedett le. Ezután a pápa belügyminiszterré nevezte ki, azonban az újabb zavargások miatt már augusztusban lemondott állásáról és Torinóba költözött, ahol Gioberti és más hazafiak közreműködésével azt a társaságot alapította, mely Itália egyesítését tűzte ki céljának. Rossi megöletése után 1848 novemberében visszatért Rómába és a Galetti-kabinetben a külügyminiszteri tárcát vállalta magára.

A francia intervenció következtében azonban otthagyta Rómát és Genovába költözött. Ugyanitt 1856-ban a képviselőházba választották. 1860. január 21-én közoktatásügyi miniszter lett a Cavour-minisztériumban; 1861-ben Athénbe, 1865-ben pedig Bernbe ment mint követ, ahonnan 1867-ben visszatért. Ebben az évben az olasz szenátus alelnökévé választotta. Számos bölcsészeti és szépirodalmi munkát írt. Megjegyzendő, hogy Mamiani mint elvrokonai, Rosmini és Gioberti, erősen bízott a modern tudományok és a katolikus egyház közötti kibékülés lehetőségében.[5]

Nevezetesebb művei[szerkesztés]

  • Rinnovamento della filosofia antica italiana (Párizs, 1834)
  • Poeti dell' etá media (Párizs, 1842)
  • Dialoghi di scienza prima (uo. 1844)
  • Del papato (uo. 1851)
  • Scritti politici (Firenze, 1853)
  • Confessioni d'un metafisico (uo. 2 kötet, 1865)
  • Teorica della religione et dello stato (uo. 1868)
  • Prose letterarie (uo. 1867)
  • Compendio di sintesi della progria filosofia (Torino, 1878)
  • Psicologia di Kant (Róma, 1877)
  • La religione dell' avvenire (Milano, 1879)
  • Critica della rivelizioni (uo. 1880)
  • Questioni sociali (Róma, 1882)
  • Novelle e favole (Nápoly, 1883)
  • Il papato nei trei ultimo secoli (Milano, 1885)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven), 1960. (Hozzáférés: 2020. december 20.)
  2. ↑ a b c www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  3. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ V. ö. Gaspari, Vita di T. M. (1887).

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Terenzio_Mamiani&oldid=24783019”