Telepes növények

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A telepes növények (Thallophyta) a régebbi növényrendszertani osztályozásokban a növények (Plantae) egyik fő csoportját alkották: Egyrészt azokat a többsejtű növényeket sorolták ide, amelyeknek nincs szövete vagy csak álszövete alakult ki, másrészt számos egysejtű növénytörzset (például Euglenophyta, Chrysophyta, Pyrrophyta, néhány Chlorophyta), a zuzmókat, illetve az algák, baktériumok és gombák számos faját. Nem sorolták ide a mohákat (Bryophyta), amelyek mintegy átmenetet képeznek a teleptestű és a szövetes növények (Tracheophyta) között.

Jellemzőik[szerkesztés]

Közös jellemzőjük, hogy testük ún. teleptest (thallussos) (kivétel a néhány idesorolt egysejtű növénytörzs, melyeknek testét egy sejt alkotja). A teleptest úgy alakul ki, hogy az sejtosztódás során a létrejövő új sejtek nem válnak szét, hanem együtt maradva, telepet hoznak létre. E teleptest sejtjei között még nincs munkamegosztás: minden sejt külön-külön végzi ugyanazokat a feladatokat. Ezek a sejttársulások még semmiképpen sem nevezhetők szöveteknek. Néhány moszatcsoportnál alakul csak ki ún. álszövet (csillárkamoszatokCharophyceae, barnamoszatokPhaeophyta, vörösmoszatokRhodophyta). Az álszövetes moszatok testében már megfigyelhetők bizonyos feladatokra funkcionálódó sejttársulások, és testükön bizonyos szervszerű tagolódás látszik. Levél- és szárszerű képleteiken kezdetleges epidermiszsejtek találhatók. Az anyagszállítást már bizonyos hosszúra nyúlt parenchimasejtek végzik. Gyökérszerű képletük elsődleges feladata a rögzítés.

Ivarosan és ivartalanul is képesek szaporodni. Az ivartalan szaporodásának osztódás (egysejtűek) vagy telepdarabolódás. Nemzedékváltakozás csak a fejlettebb csoportoknál van meg (Charophyceae, Phaeophyta, Rhodophyta). Rendszerezésük sokat változott az idők folyamán.

Rendszerezés[szerkesztés]

A linnéi rendszerben az összes virágtalan növényt egy csoportba (osztályba) vonta össze. Később, az első természetes rendszerek (XIX. század második fele) sem foglalkoztak velük sokat, esetleg megkülönböztették a baktériumokat, a moszatokat (algákat) és a gombákat. Először Endlicher bontja fel a telepes növények osztályát három alosztályra: moszatok, gombák, zuzmók. Engler rendszerében azonban már 12 törzsre osztja a teleptestű növényeket (ekkor még a baktériumok, kékmoszatok és a gombák is a rendszerben vannak). A legnagyobb magyar növényrendszerező és -társuláskutató, Soó Rezső rendszerében 11 telepes törzs szerepel.

Bár eredetileg a baktériumok és gombák jelentős részét és a zuzmókat is a telepes növények közé sorolták, később ezeket már a hagyományos rendszerek sem tárgyalták a növények országán belül. Ettől kezdve a telepes növényeket általában 6 törzsre osztották.

A telepes növények osztályozása Hortobágyi Tibor rendszere szerint:

  • Ország: Növények (Plantae)
    • Tagozat: Telepes növények (Thallophyta)
      • Törzs: Ostorosmoszatok (Euglenophyta)
      • Törzs: Sárgásmoszatok (Chrysophyta)
      • Törzs: Barázdásmoszatok (Pyrrophyta)
      • Törzs: Zöldmoszatok (Chlorophyta)
        • Osztály: Valódi zöldmoszatok (Chlorophytopsida)
        • Osztály: Járommoszatok (Conjugatopsida)
        • Osztály: Csillárkamoszatok (Charophyceae)
      • Törzs: Barnamoszatok (Phaeophyta)
        • Osztály: Isogeneratopsida
        • Osztály: Heterogeneratopsida
        • Osztály: Fucalopsida
      • Törzs: Vörösmoszatok (Rhodophyta)
        • Osztály: Bangiopsida
        • Osztály: Floridopsida

Források[szerkesztés]