Taudactylus pleione
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Súlyosan veszélyeztetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Taudactylus pleione Czechura, 1986 | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
|
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Taudactylus pleione témájú rendszertani információt. |
A Taudactylus pleione a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül a Taudactylus nembe tartozó faj.
Előfordulása[szerkesztés]
Ausztrália endemikus faja. Queensland állam északkeleti részén, Gladstone-tól délnyugatra, Kroombit Tops területén, 500 m-es tengerszint feletti magasság felett honos. A faj előfordulási területe tizenkét kis méretű (legfeljebb 25 hektáros), egymással nem összefüggő esőerdőfoltra korlátozódik, amiknek területe összesen nagyjából 200 hektár.[1][2][3][4]
A kutatók úgy gondolják, hogy a Taudactylus pleione egy reliktum faj, amely a Kroombit Topsra korlátozódott élőhelyének feldarabolódása miatt, ami megszakította az esőerdők kapcsolatát Dél- és Észak-Kelet-Queensland között.[5] Az esőerdőfoltokon belül a Taudactylus pleione populációi a vízelvezető árkok és a szivárgási területek körül csoportosulnak. Az előfordulás kiterjedését 700 hektárra, az előfordulási területet pedig 120 hektárra becsülték. Az 1997 februárjában végzett felmérések és az 1998 óta végzett rendszeres felmérések jelentősen kibővítették a faj ismert elterjedését, így az ismert populációk száma 12-re emelkedett; kilenc a Kroombit Tops Nemzeti Parkban és három a Kroombit Tops állami erdőben.[1]
Nevének eredete[szerkesztés]
A faj neve a görög mitológia Pléioné nimfájára utal.[6]
Megjelenése[szerkesztés]
Kis termetű békafaj, testhossza elérheti a 3 cm-t.[4] Háta szürke, kékes-szürke vagy barna, sötétebb X alakú mintával és foltokkal. Az ormány hegyétől az ágyékig egy széles, sötétbarna csík húzódik, a szemek között pedig egy sötét, vízszintes jel található. A hasa fehér, barna foltokkal. A pupillája vízszintes, a szivárványhártya aranyszínű. A lábakon és a karokon barna vízszintes sávok húzódnak. Ujjai között nincs úszóhártya, ujjai végén apró korongok vannak.[4]
Életmódja[szerkesztés]
Tavasztól nyárig szaporodik. A petékről nincs feljegyzés, de valószínűleg a többi Taudactylus fajhoz hasonlóan a nőstény kis, laza csomókban rakja le a petéket a patakmedrek sziklái alá. Az ebihalakat szintén nem írták le, de valószínűleg színük, habitusuk és fejlődési idejük hasonló a többi Taudactylus fajéhoz. Nem ismert, hogy mennyi idő alatt fejlődnek békává.[4][2][1]
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
A vörös lista a súlyosan veszélyeztetett fajok között tartja nyilván. Populációja csökken, erősen fragmentált.[7] Clarke és Borsboom a szarvasmarhákat, a lovakat és az elvadult sertéseket sorolja fel a fajra leselkedő potenciális veszélyforrásként.[1][8] A Kroombit Tops nagy része legelőbérlet alatt áll, és az állatállomány elsősorban az élőhely pusztítása és a víz elszennyezése révén jelent veszélyt a faj számára.[1] Kerítést ugyan építettek az állatállomány kizárására, de a Kroombit Creek folyónál továbbra is fennállnak a hatások. A közelmúltban elvadult sertéseket találtak a szaporodási helyek közelében, amelyek zsákmányolhatják a fajt, tönkreteszik az élőhelyet és a Chytrid gomba potenciális hordozói (mivel fertőzött iszapot visznek új helyekre).[1]
A Kroombit Tableland és a Kroombit-hegység minden potenciális területét legalább egyszer átkutatták a párzási időszakban, bár a faj számára további potenciális élőhelyek léteznek a Dawes Range és a Roberts-hegység területén. Úgy tűnik, hogy az egyetlen rendszeresen megfigyelt populáció, a Kroombit Creeken lévő populáció visszaszorult.[9] A faj 1997 előtt rendszeresen előfordult ezen a helyen, de az 1997/98-as szezonban a rendszeres megfigyelés ellenére sem hallották vagy látták ezen a helyen.[1] A legutóbbi éves keresések adatai szintén a faj egyedszámának csökkenését jelzik a Kroombit-fennsíkon. Az 1997/98-as év során kevés egyéb megfigyelési munkát végeztek a területen, de a faj hangját három nemrég felfedezett helyen hallották.[9] A populáció nagyságára vonatkozó becslések erős feltételezéseken alapulnak, mivel egy adott helyen egyszerre legfeljebb 13 egyedet jegyeztek fel, közülük csak három nőstény volt. A populáció szerkezetéről vagy genetikai változatosságáról nem állnak rendelkezésre információk.[9]
A faj nyilvánvalóan alacsony populációja, elszigeteltsége és rendkívül korlátozott elterjedése miatt rendkívül érzékeny a demográfiai instabilitásra, a zavarásra és a kihalásra. Clarke és Borsboom öt fő potenciális veszélyforrást sorol fel a fajra nézve. Ezek az erdőtüzek, a házi és elvadult állatok, a többi queenslandi békafaj visszaszorulásáért felelős ismeretlen kórokozó(k), a látogatói nyomás és a fakitermelés.[1][8] A fakitermelés az összes ismert populáció feletti vízgyűjtő területen megszűnt,[9] de veszélyt jelenthet a bérelt földeken lévő új populációkra. A látogatók száma jelenleg alacsony, de számuk növekedése megzavarhatja a szaporodást vagy hatással lehet az élőhelyre. Egy 1994-es nagy intenzitású erdőtűz sok, a faj által használt esőerdőfoltot felégetett.[9] Egy későbbi árvíz megváltoztatta a patakok hidrológiáját és elmosta a területen található avart.[1] Az erdőtűz részben felelős lehet a faj visszaszorulásáért a megfigyelési területen. Mostanra módosított tűzvédelmi eljárásokat vezettek be, hogy csökkentsék a további nagy intenzitású tüzek kockázatát.[9]
2020-ban az ausztrál tudósok a Currumbin Wildlife Sanctuary-ban először szaporították sikeresen fogságban a Taudactylus pleione fajt, ami reményt ad a kihalás megakadályozására. Körülbelül 2000 óta próbálkoztak, de csak akkor kezdődhetett meg a valódi munka, amikor menhelye 2008-ban felajánlott egy létesítményta tenyésztéshez. Végül sikerült elérniük, hogy fogságban tartott békáik párzottak, és az első ebihal 2020 novemberében békává alakult át.[10]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f g h i Clarke, J.M., Borsboom, A.C., Cunningham, M., and Hines, H. (1999). The recovery process for the Kroombit Tinkerfrog, Taudactylus pleione. Rainforest Recovery for the New Millennium. B.R. Boyes, eds., World Wildlife Fund for Nature 1998 South-east Queensland Rainforest Recovery Conference, WWF, Sydney, 109-123.
- ↑ a b AmphibiaWeb
- ↑ Atlas of Living Australia
- ↑ a b c d FrogID, Australian Museum
- ↑ Czechura, G.V. (1986). A new species of Taudactylus (Myobatrachidae) from southeastern Queensland, Australia. Memoirs of the Queensland Museum, 22(2), 299-307.
- ↑ Beolens, Watkins & Grayson, 2009 : The Eponym Dictionary of Reptiles. Johns Hopkins University Press, p. 1-296
- ↑ A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2023. november 8.)
- ↑ a b Borsboom, A., Clarke, J. and Cunningham, M. (1998). Draft Recovery Plan for the Kroombit Tinker Frog Taudactylus pleione 1997-2001. Queensland Department of Natural Resources and Queensland Department of Environment, May 1998.
- ↑ a b c d e f Hines, H., Mahony, M. and McDonald, K. (1999). An assessment of frog declines in wet subtropical Australia. Declines and Disappearances of Australian Frogs. A. Campbell, eds., Environment Australia, Canberra, 44-63.
- ↑ Stünzner, Inga: Endangered Kroombit tinker frog bred in captivity for first time after 20 years of trying. ABC News (Australian Broadcasting Corporation) , 2020. november 15. (Hozzáférés: 2020. december 26.)
Források[szerkesztés]
- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2023. november 8.) (angolul)
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2023. november 8.)
- Czechura, 1986 : A new species of Taudactylus (Myobatrachidae) from southeastern Queensland, Australia. Memoirs of the Queensland Museum, vol. 22, n° 2, p. 299-307 (eredeti publikáció).
- Amphibian Species of the World 6.0
- A Taudactylus pleione az AmphibiaWeb oldalon
