Taudactylus liemi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Taudactylus liemi
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Myobatrachidae
Nem: Taudactylus
Lee, 1966
Faj: T. liemi
Tudományos név
Taudactylus liemi
Ingram, 1980
Szinonimák

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Taudactylus liemi témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Taudactylus liemi témájú kategóriát.

A Taudactylus liemi a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül a Taudactylus nembe tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Ausztrália endemikus faja. Queensland állam középső-keleti részén, Eungella térségében, Mount Williamtől Creditonig, 180–1250 m-es tengerszint feletti magasságban honos. A faj előfordulási területe nagyjából 400 km².[1][2][3]

Nevének eredete[szerkesztés]

A faj nevét David S. Liem ausztrál biológus tiszteletére kapta.

Megjelenése[szerkesztés]

Kis termetű békafaj, testhossza elérheti a 3 cm-t.[3] Háta vörösesbarna, barna vagy sárgásbarna színű, sötétebb líra alakú jelöléssel és foltokkal, valamint a szemek között sötét vízszintes jelöléssel. Az orra hegyétől a karjáig néha barna csík húzódik. A test és a fej oldala néha szürkésbarna vagy világos vörösesbarna. A hasa fehér, néha barna foltokkal. A pupillája vízszintes, a szivárványhártya aranyszínű. A lábakon és a karokon barna vízszintes sávok húzódnak. Ujjai között nincs úszóhártya, ujjai végén apró korongok vannak.[3]

Életmódja[szerkesztés]

Az év bármely szakában szaporodik. A nőstény a petéket kis méretű, laza csomókban rakja le, a patakmedrekben lévő sziklák alá rögzíti. Az ebihalak jellemzően 3 cm hosszúak és sötétbarna színűek. Gyakran a sziklák alá rejtőznek. Nem ismert, hogy mennyi idő alatt fejlődnek békává.[1][3]

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Populációja stabil, nem fragmentált. Elterjedési területe a Eungella Nemzeti Park területére esik.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]