Tarka vízimoly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Tarka vízimoly
Tarka vízimoly (Nymphula nymphaeata) a kölni állatkert gyűjteményében
Tarka vízimoly (Nymphula nymphaeata)
a kölni állatkert gyűjteményében
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Lepkealakúak
(Lepidopteroidea)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Alrendág: Heteroneura
Öregcsalád: Pyraloidea
Család: Fényiloncafélék (Pyralidae)
Alcsalád: Vízimolyok (Acentropinae)
Nem: Elophia
Faj: E. nymphaeata
Tudományos név
Elophila nymphaeata
Linnaeus, 1758
Szinonimák

tasakosmoly

Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tarka vízimoly témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tarka vízimoly témájú médiaállományokat és Tarka vízimoly témájú kategóriát.

A tarka vízimoly vagy tasakosmoly[1] (Elophila nymphaeata avagy Nymphula nymphaeata) a valódi lepkék közül a fényiloncafélék (Pyralidae) családjában a vízimolyok (Acentropinae) alcsaládjába tartozó lepkefaj.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés]

Ez az európai faj Magyarország a lápos-mocsaras területein is gyakori.

Megjelenése[szerkesztés]

Púderfehér szárnyán szürke és fekete mintáival a föltűnő megjelenésű lepkék közé tartozik. Szárnyának fesztávolsága 22–26 mm.

Életmódja[szerkesztés]

Egy évben két-három nemzedéke nőhet fel úgy, hogy valószínűleg a hernyók telelnek át.

Egész nyáron át az alkonyati órákban rajzik az állóvizek, mocsaras rétek fölött. Petéit levelek aljára rakja, egyesével. Két hét múlva kelnek ki a kis, viaszsárga hernyók, és berágják magukat a levelekbe. A lerágott levéldarabkákból testük védelmére kis házat építenek, és azt tegezzé szövik össze. A tegezben víz van, és benne a hernyók a bőrükön át lélegzenek. A vízben úszó levelek felületéről viaszban gazdag táplálékot vesznek fel, és ettől kültakarójuk víztaszítóvá válik; ettől kezdve légzőnyílásaikon vesznek levegőt. Ilyenkor új, 2 cm hosszú és 1,5 cm széles, hordó alakú tegezt készítenek, amiből csak fejük és testük eleje áll ki. A tegezt levegővel töltik fel. Gyakran átúsznak egyik növényről a másikra; víz nélkül nem élnek meg. Őszig mintegy 2 cm-esre nőnek, és ekkor az iszapba húzódnak áttelelni. Tavasszal ismét a felszínre emelkednek, és nemsokára 10–30 cm mélyen a víz színe alatt váladékukkal egy víz alatti növény szárához erősítik a frissen elkészült, még zöld tegezt (amin egy kis lyukat rágtak, hogy oxigénszükségletüket a növény légszállító edényeiből fedezzék), és bebábozódnak. Két-három hét múlva a kikelt lepkék a tegezben maradt légbuborékok segítségével úsznak fel a felszínre.

A hernyó vízinövényeken él:

Alkalmanként a rizs kártevője lehet; egyes rizstermelő államokban a kártétel elérheti a termés 10–20%-át.

A lepkék nappal és éjszaka is repülnek, a mesterséges fény vonzza őket.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Mészáros Zoltán – Szabóky Csaba: A magyarországi molylepkék gyakorlati albuma. Budapest: Agroinform. 2005. arch Hozzáférés: 2018. ápr. 6. (PDF)