Tarján Gusztáv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tarján Gusztáv
Született 1907. március 16.
Sopron
Elhunyt 1998. június 9. (91 évesen)
Miskolc
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása bányamérnök,
egyetemi tanár
Kitüntetései

Tarján Gusztáv (Sopron, 1907. március 16.Miskolc, 1998. június 9.) bányamérnök, az MTA tagja. Az érc- és szénelőkészítés egyetemi tanára a Miskolci Egyetemen.

Tanulmányai[szerkesztés]

Alap- és középfokú tanulmányait szülővárosában, Sopronban végezte. 1929-ben a soproni bánya- és erdőmérnöki főiskolán lett bányamérnök. A jogutód József nádor műszaki és gazdaságtudományi egyetem bánya-, kohó- és erdőmérnöki karán műszaki doktori oklevelet szerzett.

Gyakorlati munkája[szerkesztés]

A bányamérnöki képesítés után először az érc- és szénelőkészítési tanszéken napidíjas gyakornokként tevékenykedett. Később az állami ércbányászatban helyezkedett el, 1939 és 1941 között a csucsomi antimonbányában beosztott mérnök, majd üzemvezető főmérnök volt.

Oktatási tevékenysége[szerkesztés]

1941-ben visszatért az egyetemre, ahol az érc- és szénelőkészítési tanszéken intézeti tanár volt. 1943-ban nyilvános rendkívüli tanárrá, majd 1943-tól nyilvános rendes tanárrá nevezték ki. 31 esztendeig vezette 1972-ig a Miskolci Egyetem a többszöri névváltozáson átment Ásványelőkészítési Tanszékét annak egyetemi tanára, majd nyugállományba vonulása után a tanszék tudományos főmunkatársa volt. 1951 és 1969 között az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület alelnöke volt.

Tudományos munkája[szerkesztés]

Legfontosabb eredményeit a hidrociklonokban a szilárd szemcsék között lefolyó áramlási viszonyok és mozgástörvények vizsgálatában érte el. 1951-ben lett az akadémia levelező tagja. Székfoglalójának címe: Adalékok az ülepítés klasszikus elméletéhez. Finkey József ülepítése-elméletének kritikai vizsgálata. 1976-ban lett az akadémia rendes tagja. 1950 és 1980 között részt vett valamennyi magyarországi dúsító illetve előkészítőmű létesítésében, irányította a létesítések tervezéséhez szükséges laboratóriumi és félüzemi kísérleteket. Jelentős eredményeket ért el az eljárások és berendezések fejlesztésében is. A róla elnevezett flotáló-cellákat külföldön is eredményesen használták. Két ízben 1950-ben és 1953-ban Kossuth-díjjal ismerték el tudományos munkáját. 23 könyve és több mint 200 publikációja jelent meg. 1931 és 1989 közötti iratanyagát a Miskolci Egyetem levéltára őrzi.

Fontosabb szakirodalmi munkái[szerkesztés]

  • Ércelőkészítéstan. Budapest, 1954
  • Szénelőkészítéstan. Budapest, 1955; kínai nyelven: Peking, 1958
  • A vasércek és nagyolvasztók elegyének előkészítése. (Vaskohászati Enciklopédia IV.) Budapest, 1956
  • Ásványelőkészítés. (Bányászati kézikönyv. II. kötet.) Budapest, 1964
  • Aprítás és örlés. Budapest, 1965
  • Ásványelőkészítés I–II. Budapest, 1969
  • Vegyipari gépek és műveletek. Budapest, 1973
  • Mineral processing. I–II. Budapest, 1986

További információk[szerkesztés]

  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. III. kötet. MTA társadalomkutató központ. Budapest. 2003

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]