Tangermünde
| Tangermünde | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Tartomány | Szász-Anhalt | ||
| Járás | Stendal járás | ||
| Irányítószám | 39585–39590 | ||
| Körzethívószám |
| ||
| Rendszám | SDL | ||
| Testvérvárosok | Lista | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 10 165 fő (2025. dec. 31.)[1] | ||
| Népsűrűség | 113,1 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 43 m | ||
| Terület | 89,88 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
![]() | |||
| Elhelyezkedése Stendal járás térképén | |||
| Tangermünde weboldala | |||
![]() | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Tangermünde témájú médiaállományokat. | |||
Tangermünde település Németországban, azon belül Szász-Anhalt tartományban. Lakosainak száma 10 165 fő (2025. december 31.).[1]
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Berlintől nyugatra, Stendal délkeleti szomszédjában fekvő település.
Földrajza
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Tangermünde az Elba brandenburgi szakaszától nyugatra eső országrészben, az Altmark-tól délkeletre, egy fennsíkon található.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Tangermünde igen régi település. Kastélya nevét 1009-ben említették először, magát a várost pedig 1275-ben említette először oklevél. A sziklaoromra épült vára a 14. században IV. Károly császár második székhelye lett 1373-tól 1378-ig. Az alatta elterülő város a középső tartományok fővárosává emelkedett. A régi kastély császári palota lett.
Hanza-város, melynek csúcspontja a 15. század volt. A város kapui és a városháza az észak-német tégla gótika stílusában épült. Szent István templomát is ebben az időben bővítették gótikus csarnok templommá.
1617. szeptember 13-án a város majdnem teljesen leégett. A tűzvészért Grete Minde árvát okolták, aki a feltételezések szerint örökségért állt bosszút. Halálra ítélték és 1619-ben megégették a téren. Theodor Fontanenak ez az esemény adta az ihletet Grete Minde című 1880-as években írt regényéhez.
A tűzvész után sok csodálatos félkeretes ház épült, melynek faragott portáljai és dekoratív formái fennmaradtak a mai napig. A harmincéves háború miatt azonban a város elvesztette fontosságát mint kereskedelmi központ, jelentéktelenné lett.
Egykori városfalai és IV. Károly várának fennmaradt részei, két gyönyörű, téglából épült kapuja máig láthatók. Nagyon szép a kéttornyú Stephandsom (István-székesegyház), valamint a belváros régi épületei közül a Városháza is, mely egyik legszebb példájaa vörös téglából épült gótikus műemlékeknek.
Nevezetességek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- István székesegyház (Stephandsom)
- Városháza (Rathaus)
Galéria
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Városháza
- IV. Károly szobra
Grete Minde emlékére
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Népesség
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A település népességének változása:
| Lakosok száma | 10 370 | 10 310 | 10 350 | 10 283 | 10 228 | 10 212 | 10 165 |
| 2017 | 2019 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 | 2025 |
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 "Alle politisch selbständigen Gemeinden mit ausgewählten Merkmalen am 31.12.2025". Gemeindeverzeichnis 2025 (német nyelven). Szövetségi Statisztikai Hivatal. 2026. augusztus 27. Hozzáférés: 2026. szeptember 3.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- NDK (Panoráma, 1980) ISBN 963 243 215 0

