Cselezése, helyzetfelismerése, ritmusváltásai és robbanékonysága nemzetközi szinten is kiugró karrierre predesztinálták, de – sokszor külső tényezők hatására – lehetőségeinek a töredékét sem sikerült megvalósítania. Pályafutását két nagy törés hátráltatta, az 1978-as argentínai világbajnokságon történt kiállítása, valamint az 1980-as súlyos autóbalesete, amely miatt nem tudott eleget tenni a világválogatotti meghívásnak. Többször került fel a France Football Aranylabda-szavazásának listájára (legjobb eredménye 9. hely), éveken keresztül volt Magyarország és klubcsapata, az Újpesti Dózsa legnépszerűbb labdarúgója. Egyéni megoldásait, fifikás trükkjeit pályafutása befejezése után is emlegetik a szurkolók. Az MTK csapatában a Verebes korszakban játszott, és ott fejezte be pályafutását.
Virtuóz játéka kapcsán született a legendás "Táncolj, Törő!" rigmus. Legkedvesebb barátja Ebedli Zoltán volt a Fradiból.
"eszembe jutott Törőcsik András, amint áll a pálya közepén s ráront a két argentin. Volt egy vagy két másodperce, hogy döntsön. Százezer ember magából kikelve üvöltött, követelte a töpszli csatár azonnali halálát. Persze, nem tudható pontosan, mit raktak össze a koponya templomi csendjében a neuronok, de a boka mozdulatából már kilehetett olvasni a tömegkarambolt. Törőcsik szerette tánclépéseivel megalázni védőit, szerette bizonyítani, hogy a képességgel szemben semmiféle szorgalom nem hatásos, erre születni kell, Mozart-iskolába is csak Salierik járnak. Az egész mozdulatsor végtelenül egyszerű, csak hát ezt az egyszerűséget nem lehet megtanulni. S ami még ennél is fontosabb, hogy Törőcsik gondolhatta azt, hogy ő Törőcsik András, aki most megmajmol két argentint."Bakács Tibor Settenkedő
