Ugrás a tartalomhoz

Sörényes petymeg

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A sörényes petymeg (Genetta felina) az emlősök (Mammalia) osztályába, a ragadozók (Carnivora) rendjébe, a cibetmacskafélék (Viverridae) családjába és a petymegek (Genetta) nemébe tartozó faj.

Sörényes petymeg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Macskaalkatúak (Feliformia)
Család: Cibetmacskafélék (Viverridae)
Alcsalád: Petymegformák (Genettinae)
Nem: Petymeg (Genetta)
Faj: G. felina
Tudományos név
Genetta felina
(Thunberg, 1811)
Szinonimák
  • Genetta genetta felina
Hivatkozások
Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sörényes petymeg témájú kategóriát.

Korábban az északi vagy más néven közönséges petymeg (Genetta genetta) alfajának vélték, de 2005-ben morfológiai okok miatt önálló fajjá nyilvánították.[1][2]

Megjelenése

[szerkesztés]

A sörényes petymeg a közepes termetű petymegek közé tartozik, fej-törzs hossza 47,5- 56,5 centimétertől (hím) 43-55 centiméterig (nőstény) terjed, farka 41-49,5 cm (hím) vagy 41–47 cm hosszú lehet. Súlya 1,5-2,4 kg (hím) vagy 1,4–2 kg (nőstény) között változik. Szőrzetének alapszíne fehéresszürke, hasán fehéres, sárgásszürke vagy szürke színű. Háta közepén a petymegekre jellemző sáv, a nyakán pedig szabályos csíkozás található; sörénye veszély esetén felmereszthető. Arca és pofája sötét, a szemei körül fehér foltok láthatók. Farkán 8-10 világos gyűrű váltakozik fekete gyűrűkkel. Teste, elülső és hátsó lábai foltosak; mellső lábai hátsó része és mancsai sötét színűek.

Portréja

Élőhelye, életmódja

[szerkesztés]

A sörényes petymeg erdős szavannákon, sztyeppéken, bozótokban, száraz területeken és sivatagok határán él. A legtöbb petymeghez hasonlóan éjszaka aktív, magányos életmódú. Tápláléka kisebb gerincesekből (többek között madarakból, kétéltűekből, rágcsálókból, cickányokból), rovarokból és pókszabásúakból, bogyókból és levelekből áll, de a dögöt is elfogyasztja. Zsákmányai közé tartoznak a Rhabdomys- és Otomys-fajok, az afrikai törpeegér (Mus minutoides), a bogarak és az egyenesszárnyúak. Szaporodása kevésbé ismert; az újszülött kölykök súlya körülbelül 70 gramm, vemhes nőstényeket szeptemberben és októberben figyeltek meg.[3]

Rendszertani helyzete

[szerkesztés]

A sörényes petymeget tudományosan először a svéd természettudós Carl Peter Thunberg írta le 1811-ben. Sokáig a közönséges petymeg alfajaként volt számontartva, 2005 óta azonban külön fajnak számít.

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Südliche Kleinfleck-Ginsterkatze című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Andrew P. Jennings und Geraldine Veron: Family Viverridae (Civets, genets and oyans). in Don E. Wilson, Russell A. Mittermeier: Handbook of the Mammals of the World – Volume 1 Carnivores. Lynx Editions, 2009, ISBN 978-84-96553-49-1, S. 217.
  2. Gaubert, P., Taylor, P. J., & Veron, G. (2005). Integrative taxonomy and phylogenetic systematics of the genets (Carnivora, Viverridae, Genetta): a new classification of the most speciose carnivoran genus in Africa. In: Huber, B. A., Sinclair, B. J., Lampe, K.-H. (eds.) African Biodiversity: Molecules, Organisms, Ecosystems. Proceedings of the 5th International Symposium of Tropical Biology, Museum König, Bonn. Springer. Pp. 371–383.
  3. Andrew P. Jennings und Geraldine Veron: Family Viverridae (Civets, genets and oyans). in Don E. Wilson, Russell A. Mittermeier: Handbook of the Mammals of the World – Volume 1 Carnivores. Lynx Editions, 2009, ISBN 978-84-96553-49-1, S. 217.