Ugrás a tartalomhoz

Sátori Pál

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sátori Pál
Született1859. február 3.[1]
Körösladány
Elhunyt1916. október (57 évesen)[2]
Pesthidegkút
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásalakatos
A Wikimédia Commons tartalmaz Sátori Pál témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
 Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében.
Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.

Sátori Pál, 1883-ig Pafcsuga (Körösladány, 1859. február 3.[3] – Pesthidegkút, 1916. október 18-20 körül)[4] műlakatos.

Életútja

[szerkesztés]

Szülei, Pafcsuga Pál és Sátori Anna, kereskedőcsaládokból származtak. Olasz származású, Rómából költöztek Magyarországra.[forrás?] Szülei római katolikusok voltak, a keresztelési anyakönyvbe körösladányi születéssel 1848 és 1864 között még hét testvérét anyakönyvezték.[5] Tanulmányairól annyit tudunk, hogy műlakatos volt és valószínű, hogy a Békés megyében található Körösladányban nevelkedett és ott sajátította el a mesterséget.

Pafcsuga családi nevét 1883-ban édesanyja után Sátorira változtatta.[6]

Kis műhelye volt és főként iparművészeti tárgyak készítésével szerzett magának hírnevet. Kevés munkája azonosítható.[7] 1890-ben szerepel először a budapesti lakatosmesterek között. Ekkor a VII. kerület Kertész utca 14., 1894-ben már a IX. Üllői út 23., 1896–1898 között a VI. kerület Izabella utca 65., 1902–1904 körül a VI. kerület Rózsa utca 62., 1904–1905 körül a VI. kerület Felső erdősor 3., 1905–1906-ban a VI. kerület Aradi utca 58. szám alatt adja meg nevét a lakatosok listájában a Budapesti Cím- és Lakásjegyzék.[8]

1893-ban nála volt gyakorlaton három hónapig Talpai János molnár szülőktől származó, ekkor első évfolyamos Magyar Királyi Állami Felső Ipariskolai tanuló,[9] aki 1900/1901-ben már géplakatossegédként szerepel a budapesti lakásjegyzékben.[10] Ugyancsak ez évben Blumenfeld Mór, a fémvasipari szakon már 3. évfolyamos Magyar Királyi Állami Felső Ipariskolai tanuló szintén nála töltötte gyakorlati idejét.[11]

1907 után az eddigi források szerint Körösladányba költözött, földet és szőlőbirtokot vásárolt,[12] s itt tartott fenn lakatosműhelyt.[13]

Eddig egyetlen híres alkotása ismert, a Műcsarnok főkapuja, amelyet vörösrézből készített el,[14] de a csarnok egész vasszerkezetét az ő kezei formázták. 1892-ben bízták meg a Műcsarnok felújításával,[forrás?] majd 1896-ban adták át ünnepélyes keretek között I. Ferenc József magyar király társaságában s egyúttal megnyitották a Millenniumi kiállítás képzőművészeti rendezvényét is. Munkájáról a Műcsarnok egy 1996-ban megjelent könyvében is szót ejt, valamint képpel is illusztrálja.[15] 1896-ban kiállítási éremmel tüntették ki iparművészeti haladásért, jó ízlésért és jó munkáért.[7] Ambrozovics Dezső a Műcsarnok főkapujának ismertetésekor Sátori Pált „jeles magyar lakatos-művész”-ként említi.[16]

Halálát az anyakönyvi bejegyzés szerint tüdőgyulladás okozta.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939F-ZL7F-N?i=274&cat=241029
  2. ↑ https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-DTSQ-6KC?i=557&cc=1452460
  3. ↑ A körösladányi róm. kat. egyházközség keresztelési anyakönyve, 11/1859. folyószám.
  4. ↑ Halálesete bejegyezve a pesthidegkúti (ma: Bp II. ker.) állami halotti akv. 51/1916. folyószáma alatt.
  5. ↑ Testvérei keresztelése
  6. ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 53601/1883. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1883. év 15. oldal 7. sor.
  7. ↑ a b Pereházy Károly: Budapest utolsó száz esztendejének kovácsoltvas-művessége és jelentősebb mesterei. In: Major Máté (szerk.): Építés-Építészettudomány - A MTA Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei, 8. kötet, Bp. 1976. 3-4. szám. 351. és 401. oldal
  8. ↑ Budapesti czím- és Lakásjegyzék 1890-től 1906-os évek
  9. ↑ Iskolai értesítők, Budapest - Magyar Királyi Állami Felső Ipariskola, Budapest, 1893. 84–85. oldal
  10. ↑ Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1900–1901 (12. évfolyam), 1550. oldal
  11. ↑ Iskolai értesítők, Budapest - Magyar Királyi Állami Felső Ipariskola, Budapest, 1893. 139. oldal
  12. ↑ Érdekes hírként szerepel a Békésmegyei Közlönyben 1907-ben, hogy szőlőbirtokán egy teljesen vasból készül villát épített, s egy tükrének is csodájára jártak, amelynek keretét „szebbnél-szebb kivitelű vasvirágokból készítette az érdekes vasember”. Békésmegyei közlöny, 1907. július 11. 63. szám, 4. oldal
  13. ↑ 1915-ben műhelyéből szerszámok lopásáról adott hírt az újság.Békés, 1915. december 5. 49. szám, 5. oldal
  14. ↑ Műcsarnok - Történet. Mucsarnok.hu
  15. ↑ Gábor Eszter - Verő Mária (szerk.): Schickedanz Albert (1846-1915): Ezredévi emlékművek múltnak és jövőnek. Szépművészeti Múzeum. 1996. 142. p.
  16. ↑ Ambrozovics Dezső: A városligeti új műcsarnok. Az iparművészet 1896-ban - Milléniumi emlékkönyv (1897) Millénniumi emlékművek. Magyar Iparművészet - Művészi Ipar 310. oldal

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Sátori_Pál&oldid=26095277”