Szupermély fúrás a Kola-félszigeten

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A kola-szigeti rekordmélységű mélyfúrás, 2007

A szupermély fúrás a Kola-félszigeten (SzG-3), oroszul Кольская сверхглубокая скважина (СГ-3)) a volt Szovjetunió egy tudományos kutató mélyfúrása volt. Az eredeti terv szerint a mélyfúrással 15 000 m mélységet akartak elérni, ezzel átfúrták volna a földkérget és a földköpenyt határoló Mohorovičić-felületet. A fúrás helyét a murmanszki területen fekvő Zapoljarnij várostól 10 km-re nyugatra jelölték ki, ugyanis a mérések szerint itt volt a Mohorovičić-felület legkisebb mélységben. A fúrást 1970. május 24-én kezdték meg a Kola-félszigeten először az Uralmas-4E, majd az Uralmas-15000 tipusú fúrótoronnyal. Több fúrolyukat mélyítettek a központi lyuk elágaztatásásval. Az SzG-3 jelű legmélyebb fúrás 1989-ben elérte a 12 261 méter mélységet és 2008-ig is ez volt a legmélyebb fúrólyuk. Jelenleg a leghosszabb fúrólyuk, melyet valaha is mélyítettek, a 12 290 méter hosszú Maersk BD-04A olajkút Al-Shaheennál Katarban.[1]

A fúrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1979-ben az oklahomai Bertha Rogers mélyfúrás tartotta a világrekordot 9583 m-rel. 1983-ban a Kola-félszigeti fúrólyuk elérte a 12 000 méteres mélységet, ekkor a fúrást leállították egy évre az 1984-ben Moszkvában megrendezett Nemzetközi Geológiai Kongresszusig. A fúrást 1984. szeptember 27-én folytatták, azonban 12 066 m-nél a fúrócső elcsavarodott és egy 5000 m-es darabja leszakadt bennmaradva a fúrólyukban. A fúrást később újra kezdték 7000 m-ről, 1989-ben a fúrófej 12 262 méteres mélységet ért el. Úgy számoltak, hogy még 1990-ben elérik a 13 000 métert és 1993-ban a tervezett 15 000 métert. Ezzel szemben, mivel a hőmérséklet a várt 100 °C helyett 180 °C értékre emelkedett, a további mélyítést megvalósíthatatlannak ítélték és a munkát leállították 1992-ben. Számítások szerint a tervezett 15 000 méteren a hőmérséklet 300 °C-ra nőtt volna, ezen a hőmérsékleten pedig a fúrófej már nem működött volna.

Kutatási eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mai állapot[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Más kutatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Amerikai Egyesült Államok hasonló programot indított 1957-ben, melyet Mohole programnak neveztek, mely a Mexikó partja közelében Csendes-óceán alatti kérget tervezte átfúrni. Néhány kezdeti fúrás után azonaban a programot 1966-ban leállították pénzhiány miatt. Azóta több hasonló program is indult, mind a tengeri fúrások technikájának alapján: a Mélytengeri fúrás program (Deep Sea Drilling Project), az Óceánfúrási program, (Ocean Drilling Program) és a jelenleg is folyó Integrált óceánfúrási program (Integrated Ocean Drilling Program).[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fuchs&... 1990: Fuchs, K., Kozlovsky, E.A., Krivtsov, A.I., and Zoback, M.D. (Eds.) (1990) Super-Deep Continental Drilling and Deep Geophysical Sounding. Springer Verlag, Berlin, 436 pp.
  • Kozlovsky 1987: Kozlovsky, Ye.A. (Ed.) (1987) The Superdeep Well of the Kola Peninsula. Springer Verlag, Berlin, 558 pp.
  • MacDonald 1988: G.J. MacDonald (1988). „Major Questions About Deep Continental Structures”. A. Bodén and K.G. Eriksson Deep drilling in crystalline bedrock, v. 1: 28-48, Berlin: Springer-Verlag. 
  • Bellows 2007: Alan Bellows: The Deepest Hole. Damn Interesting, 2007. március 5. (Hozzáférés: 2009. április 8.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szupermély fúrás a Kola-félszigeten témájú médiaállományokat.