Szillimanit
Megjelenés
Ellenőrzött
| Szillimanit | |
| Szillimanit ásvány | |
| Általános adatok | |
| Képlet | Al2SiO5 |
| Kristályrendszer | rombos |
| Ásványrendszertani besorolás | |
| Osztály | Szilikátásványok |
| Alosztály | Nezoszilikátok |
| Azonosítás | |
| Megjelenés | szálas-rostos, nemezszerű halmazokban |
| Szín | színtelen, sárga, barna, szürke, fakózöld |
| Fény | üvegfényű |
| Törésmutató | nα = 1,653 - 1,661 nβ = 1,654 - 1,670 nγ = 1,669 - 1,684 |
| Pleokroizmus | Színtelen vagy halványbarna vagy sárga |
| Keménység | 6,5-7,5 |
| Hasadás | tökéletes |
| Törés | szilánkos |
| Olvadáspont | 1816 °C |
| Sűrűség | 3,2 g/cm³ |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szillimanit témájú médiaállományokat. | |
A szillimanit a szilikátok osztályába tartozó ásványfaj. Elnevezése Benjamin Silliman (1816-85) amerikai vegyész nevéből származik.
Megjelenési formái, genetikája
[szerkesztés]
Többnyire szálas-rostos, nemezszerű halmazokban jelenik meg.
Közepes és nagy fokú metamorfózis során keletkező, a katametamorf övre jellemző metamorf kőzetek elegyrésze például szillimanit-cordierit gneisz, biotit-szillimanit szaruszirt. Ritkán granulitban és egyes gránitfélékben is megjelenik. Vulkáni kőzetek agyagzárványaiban is előfordul.
Változatai
[szerkesztés]- Fibrolit – Finom szálas-rostos változat.
Rokon ásványfajok
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Koch Sándor - Sztrókay Kálmán: Ásványtan I-II, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1994. ISBN 9631859711
- Bognár László: Ásványhatározó, Gondolat, Budapest, 1987. ISBN 9632818180