Sziámi macska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az azonos című magyar filmhez lásd: Sziámi macska (film)
Sziámi macska
Fajtagazda országThaiföld
Fajtaleírás
Érvényes standardFAMKAT
Wikimédia Commons
Commons
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz
Sziámi macska témájú médiaállományokat.

A sziámi egy kedvelt, a Távol-Keletről származó macskafajta. Nevét Sziámról, a mai Thaiföldről kapta. Az első példányt Peter Simon Pallas német természettudós írta le 1794-es, Kaszpi-tengeri expedícióján. Az első példányok az 1870–1880-as években kerültek Angliába. A történetírók szerint Sir Owen Gould, a V. Ráma sziámi király udvarába delegált brit nagykövet figyelt fel rájuk 1884-ben.[1] Két csokoládészínű példányt (egy Pho és egy Mia nevű cicát) hazavitt Angliába, és egyikük egy leszármazottja az 1888-as londoni macskakiállításon a Crystal Palace-ban elnyerte "A legszebb macska" címet. Különleges színeivel és alkatával nagy feltűnést keltett a 19. századi Angliában. A szakértők sem tudnak megegyezni abban, hogy a sziámi macska mutáció eredménye-e vagy a nyugat–afrikai aranymacska leszármazottja. Tartása kezdetekben a gazdagok kiváltsága volt, egzotikumként kezelték és nagyon elkényeztették őket. Az első fajtát hivatalosan 1900-ban jegyezték be.

Jellemzői[szerkesztés]

Különlegessége, hogy a kölykök teljesen fehéren jönnek a világra, és jellemző színeik csak később jelennek meg: először a füleiken, majd a pofán, a farkon, a lábakon és a hímeknél a herezacskón. Ezt a típusú mintázatot colorpointnak nevezzük. A nőstények 8-9 hónapos korukra, a kandúrok már 7 hónaposan elérik a nemi érettséget.[2]

Teste[szerkesztés]

Közepes testalkatú, szép, elegáns, karcsú és izmos, hosszú, hajlékony macska. Nyaka kecses és karcsú. Mellkasa és válla soha nem szélesebb a csípőjénél. Lábai hosszúak és karcsúak, mancsa kecses, ovális. Farka ostorszerű, nagyon hosszú, elkeskenyedő.

Feje[szerkesztés]

Ék alakú koponyája az orrtól a fülekig egyenes vonalban szélesedik. Orra hosszú és egyenes, homloka lapos. Profilja enyhén domború; álla az orrheggyel egy vonalban. Élénk mélykék, keleties vonású szemei távol ülnek.

Természete[szerkesztés]

Erőteljes,sokat nyávog. Szereti a kényeztetést, a simogatást, szeret a figyelem középpontjában állni. Intelligens, játékos, könnyen pórázra szoktatható.

Színei[szerkesztés]

Fókaszínű sziámi macskák
Fókaszínű sziámi kiscica
  1. Fókaszínű sziámi macska. Nagyon rövid a szőrzete, finom tapintású, meleg krémszínű. A macska hátulsó részén sötétebb árnyalatú, gyomra és mellkasa tájékán világosabb, szőrvégei mély fókabarnák.
  2. Csokoládéjegyű sziámi macska. Elefántcsontszínű teste van, szőrvégei kakaóbarnák, az orr és a mancsok fahéjszínűek, szemei sötétkékek.
  3. Kékjegyű sziámi macska. Az első kékjegyű sziámik is Sziámból származnak. 1894-ben egy kékjegyű nőstényt vettek fel a Siamese Cat Club (Sziámi Macska Klub) nyilvántartásába. Az 1896-os londoni Holland House kiállításon mutatkozott be. 1926-ban további 16 kék sziámi érkezett, ezeket is bejegyezték az angol törzskönyvbe. A jegyek kékesszürkék, a test színe gleccserfehér, a háton és az oldalakon könnyed jégkék színezéssel. Az orr és a talppárnák kékesszürkék.
Lilajegyű sziámi macska
  1. Lilajegyű sziámi macska. A szervezet rossz vérellátása miatt az akromelániás jegyek[3] csak a füleken, a pofán, a végtagokon, a farkon figyelhetők meg. Azok a macskák, amelyek hosszabb ideig éltek hűvösebb helyen, vagy télen a szabadban tartózkodnak, azoknak a szőre sötétebb, míg a melegebb helyen élőknek világosabb. A szemük sötétkék, a világos szeműeket nem szabad tovább tenyészteni, mert kancsalság előfordulhat, ami öröklődhet.
  2. Red-Point (vörösjegyű) sziámi macska. A vörösjegyű sziámi a teknőctarka változatból alakult ki a hatvanas években. 1966-ban önálló változatként is elismerték. Alapszíne piszkosfehér, halvány krémes árnyalattal. Az akromelániás jegyei vörös színűek, talppárnái és az orrtükre rózsaszínű.
  3. Krémjegyű sziámi macska. Ezt a változatot 1973-ban szabványosították, a krémszínt a halványító gén közbeiktatásával hozták létre. Jelenleg még csak néhány példány található a kiállításokon. Jellemző rá, hogy a szőrzet alapszíne krémfehér, ezen figyelhetők meg a pasztell jegyek. Orrtükre és talppárnái is rózsaszínűek.
  4. Teknőctarka (Tortie-Point) sziámi macska. A teknőctarka szín csak a nőstény macskákra jellemző, szintén genetikai okokból. A vörös és a fekete árnyalatai az elfogadottak. A foltoknak jól körülhatároltaknak és egyenletesen eloszlónak kell lenni az egész testen.
  5. Teknőctarka-cirmosjegyű (Tortie-Tabby-Point) sziámi macska.[4]
  6. Cirmosjegyű (Tabby-Point) sziámi macska.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ KLIEMT, FRANK; KÖTHE, RAINER; ZIEGER, REINER. Macskák (magyar nyelven). Budapest: Tessloff és Babilon Kiadó (2002. április 25.). ISBN 9639182893 [halott link]
  2. ↑ A sziámi macska fajtaleírása. [2009. december 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 21.)
  3. ↑ Akromelániás jegy: túlzott pigmentáltság a test hidegebb részein, itt a testhőmérséklet néhány tized fokkal eltérhet a macska más testrészeinek hőmérsékletétől.
  4. ↑ Thai színváltozatok a sziámi macskáknál. [2009. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Sziámi_macska&oldid=26836965”