Szerkesztő:ZorróAszter/próbalap/Búcsú
| Búcsú | |
 | |
| Apollinaire 1902-ben (Köln) | |
| Szerző | Guillaume Apollinaire |
| Eredeti cím | L’Adieu |
| Megírásának időpontja | 1903 |
| Első kiadásának időpontja | 1913 Alcools |
| Nyelv | francia |
| Műfaj | vers |
A Búcsú Guillaume Apollinaire egyik legismertebb,[1] 1903-ban írt verse. Szeszek (Alcools) című kötetében jelent meg először 1913-ban amely az 1898-1913 között írt verseit tartalmazza.
Apollinaire 1901-ben Németországban ismerte meg Annie Playdent akit viszonzatlanul szeretett, más forrás szerint viszont a házasság is szóba került közöttük. A Búcsú datálása (1903) az az év, amikor utoljára találkoztak Londonban. A vers azonban valójában A kulcs című verse öt sorának a változata. És az irodalomtörténészek szerint ezt a változatot önálló versként a Szeszek című kötethez írta csaknem tíz évvel később, 1912-ben. Mindezek ellenére nem lehetetlen, hogy a vers Annie Playdenhez kapcsolódik.
Magyarul leginkább Vas István fordításában a legismertebb. Kevésbé közismert Jékely Zoltáné és Rónay Györgyé.
A vers[szerkesztés]
(Eredeti francia nyelvű)
L’Adieu
J’ai cueilli ce brin de bruyère
L’automne est morte souviens-t’en
Nous ne nous verrons plus sur terre
Odeur du temps brin de bruyère
Et souviens-toi que je t’attends
Magyarul (nyersfordítás):[2]
A búcsú[3]
Letörtem ezt a kis hanga ágat
Ne feledd az ősz halott már
Többé nem látjuk e földön egymást
Őszidő illat hanga ág
S ne feledd hogy várok terád
Értelmezés, egyéb[szerkesztés]
A vers néhány részletének értelmezése némi utánagondolást igényel:
.jpg)
A hanga Franciaországban (és hazánkban) későőszre elvirágzik, elszárad. Egyes értelmezők a virágzó hanga leírásával, emlegetésével mégis azt a benyomást kelthetik olvasóikban, hogy itt egy rózsaszín virágos zöldelő ágacskáról van szó. Sőt Pór Judit irodalomtörténész talán áhitatát némi komikummal leplezve egyenesen azt írja, hogy „... egyszer az Atlanti-óceán partjára jutva »le akartam tépni egy hangaszálat« az irodalom fertözetében, de hiába kockáztattam a hanyattesést is, nem tört le, nem jött ki a szívós, kemény, vastag, szőrös, durva növény.” (Ez a tevékenység magyarul inkább a „Ki akartam tépni ezt a hangaszárat” lehetne. Bár teljesen az sem zárható ki, hogy Apollinaire hasonló mozdulatsorra gondolt eredetileg, csak éppen jobb erőben volt mint Pór Judit.)
Azt, hogy itt egy elszáradt, elfonnyadt virágos ágacskáról van szó az valószínűsíti továbbá, hogy a hanga egyébként örökzöld cserje, és ekként éppen nem az elmúlást jelképezhetné.
A helyszín nagyobb valószínűséggel Franciaország, de Apollinaire említett életrajzi adatai alapján lehetne elvben Németország vagy akár Anglia is.
A második sor nyelvtanilag hímnemben lenne helyes: L'automne est mort. Nőnemben (morte) a „L(a saison de l)'automne est morte” hevenyészett rövidítésének tűnik.
A „temps” szó franciául – akárcsak magyarul – egyaránt jelenthet időt és időjárást is. Itt feltehetően ismét utalás az őszre (őszidő).
A Búcsút Apollinaire 23 éves korában írta, tehát nem egy időskori vers (38 évesen hunyt el.) Ennek ellenére az ősz lehet az időskor metaforája is.
A szerelem-halál párosítás, metafora Apollinaire több művében is megjelenik.
A szavak, mondatok hangulatával való játékra utalnak a hiányosnak vagy hibás szerkezetűnek tűnő mondatok, a központozás elhagyása. (Odeur du temps brin de bruyère – Őszidő illat hanga ága) Fordításának nehézségét is részben ez a szándékosan előidézett többértelműsége okozza, aminek csak egyik eleme az írásjelek elhagyása.
Így ezekkel a Búcsú egy elszáradt hangaszál keltette gondolatok, emlékek, szabad asszociációk feljegyzésének tűnik vers formájában.
Magyar fordítások[szerkesztés]
Mikor Vas Radnóti Miklóssal az első magyar Apollinaire kötet[4] fordításába kezdtek, a Búcsút Vas István választotta. Azonban először nem tudott mit kezdeni a verssel, így ebből a könyvből kimaradt. Azonban ebben az időben kapott megbízást Francis Carco Szerelmem, Paris című regényének lefordítására, amelyben versbetétként szerepel a Búcsú is. Így készült el a Búcsú első változata.[5]
Magyarul A kulcs később jelent meg. Rónay György a vers említet öt sorának fordításánál felhasználta Vas István fordítását, de Rónay a Búcsút is lefordította.
Kevésbé ismert Jékely Zoltán fordítása.[6]
Figyelemre méltó többek között még Koosán Ildikó két változata is.
Feldolgozások[szerkesztés]
- Egy szerelem három éjszakája, musical, bemutató: budapesti Petőfi Színház, 1961. január 12., rendezte: Szinetár Miklós, dalszöveg: Vas István
- a belőle készült film:
- * Egy szerelem három éjszakája, 96 perc, 1967, rendezte: Révész György,
Források[szerkesztés]
- Pór Judit: Búcsú / Guillaume Apollinaire - Vas István, Mozgó Világ 6., 1992. június 1. Online
- Valamint megjelent: Pór Judit: Lóháton Rómában, Sík Kiadó Kft., Budapest, 1996, 248 oldal ISBN 963-85520-2-6
- Guillaume Apollinaire: Szeszek (benne a Búcsú Vas István fordításában)
- Guillaume Apollinaire: Egyéb versek (benne A kulcs Rónay György fordításában)
- Guillaume Apollinaire versei, Lyra Mundi sorozat, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1980, 385 oldal ISBN 963-07-1890-1 benne a Búcsú Vas István és Rónay György fordításában is, valamint A kulcs Rónay György fordításában
- Vas István: Igen is, nem is, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1987, 418 oldal, ISBN 9631534030
- Francis Carco: Szerelmem, Paris, Bp., 1943. Vajna és Bokor kiadása, fordította Vas István
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Pór
- ↑ Nyersfordítás: ZorróAszter a Google fordítása felhasználásával.
- ↑ Az Adieu-nek a magyar köznyelvben van egy rövidsége miatt bántóan lekezelő hangulata („Ágyő”). Szó szerinti jelentése azonban: Isten veled. Általános jelentése ennek nyomán: búcsú.
- ↑ Guillaume Apollinaire válogatott versei, Flora Mundi sorozat VI., Vajda János Társaság, Budapest, 1940, fordította: Vas István és Radnóti Miklós
- ↑ Vas első változatát közli Pór is.
- ↑ Közli Pór is.