Szerkesztő:Történelem p/Kut ostroma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kut ostroma

KonfliktusElső világháború, Mezopotámiai front
Időpont1915. december 7. - 1916. április 29.
HelyszínKut-al-Amara
Eredménytörök győzelem
Szemben álló felek
GBR Brit Birodalom:  Oszmán Birodalom
Parancsnokok
GBR Charles TownshendNémet Birodalom Colmar von der Goltz
Nureddin pasa
Halil Kut pasa
Szemben álló erők
31 00031-41 000
Veszteségek
30 000 halott és sebesült
13 000 hadifogoly
10 000 halott és sebesült

Kut-al-Amara ostroma az első világháború mezopotámiai frontjának az egyik fontos csatája volt, mely a mai Irak területén található Kut-al-Amara városát védő brit-és indiai csapatok, továbbá az őket ostromló török erők között zajlott 1915. decemberétől a következő év április 29-éig. Az ostromot megelőzően a Charles Townshend tábornok vezette indiai 6. hadsereg egységei 1915. márciusában több mint 110 kilométert nyomultak előre a Tigris és az Eufrátesz mentén, majd ezt követően folytatták az előrenyomulást Bagdad irányába. Szeptemberben az indiai katonák három napi harc árán bevették Kut-al-Amarát, de Townshend a csapataival nem akart továbbnyomulni, mert az angol utánpótlási vonalak túlságosan megnyúltak. A Mezopotámiában tartózkodó csapatok parancsnoka, John Nixon tábornok azonban mindenáron előre akart nyomulni, s megsemmisíteni a török egységeket. November 22-én Townshend 12 000 katonával támadást intézett a Bagdadtól délre csoportosuló török erők ellen. A november 25-éig tartó, rendkívül kegyetlen körülmények közt zajló csata mindkét félnek jelentős veszteségekkel járt. A nagy veszteségek miatt az indiai csapatoknak vissza kellett vonulniuk Kutba, melyet nemsokkal később a német Colmar von der Goltz („Goltz pasa”) és a török Nureddin pasa vezette török erők ostrom alá vettek. Az öt hónapig tartó ostrom során a várost a britek többször is megpróbálták felmenteni, de minden próbálkozás sikertelen maradt. A városban rekedt katonák 1916. április 29-én adták fel a várost. A város megmaradt védői megadták magukat, de a 13 000 hadifogoly közül csak 3000 tért vissza Nagy-Britanniába.

Előzmények[szerkesztés]

Az Oszmán Birodalom 1914-es háborúba való belépését követően angol irányítással hadműveletek kezdődtek Mezopotámiában. 1914. november 6-án angol és indiai csapatok szálltak partra a Perzsa-öböl bejáratánál, Fao térségében, a brit olajérdekeltségek védelmének céljából. A térségben állomásozó török erőket meglepetésként érte az angolok megjelenése, ezért eleinte nem tudtak hatékony ellenállást tanúsítani. November 21-ére az indiai katonák bevették Baszrát, s decemberre sikerült elfoglalni Qurna városát is. Az térség olajmezői így biztonságba kerültek, azonban a csapatok parancsnoka, Sir John Nixon tábornok és elöljárói jelentősebb győzelmet akartak elérni, ezért a szélsőséges körülmények között is folytatták a csapatok az előrenyomulást. 1915. márciusára mintegy 110 kilométerrel szorították vissza a török erőekt a támadók. 1915. április 12-14. között a létszámfölényben lévő török erők megtámadták a Shaiba környékén állomásozó angol erőket, s megpróbálták visszafoglalni az elvesztett Baszrát. A támadást a brit és indiai csapatok visszaverték, majd a Charles Townshend vezette 6. indiai hadosztály katonái három napi kegyetlen harcot követően elfoglalta Kut-al-Amara városát.

Az ostrom[szerkesztés]

Csata Sheikh Saad mellett[szerkesztés]

További harcok és erőfeszítések a város felmentéséért[szerkesztés]

A város kapitulációja[szerkesztés]

Következmények[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Andy Wiest: Az I. világháború képes története, M-érték Kiadó, Budapest, 203, ISBN 963-9519-28-6
  • Ian Westwell: Az I. világháború napról napra, Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen, 2002, ISBN 963-9329-29-0