Szerkesztő:Szilas/Cegléd
A ceglédi sajtó 1919-ig[szerkesztés]
Az első ceglédi hetilap, a Czegléd mutatványszáma 1878 karácsonyára jelent meg, és 1979 január 1-jétől indult az első évfolyam. Tulajdonosa és főszerkesztője Lesska Nándor nyomdász volt, aki azonban hamarosan meghalt. A nyomdát és a lapot testvére, Lesska Karolin vette át, aki két és fél hónapi szünet után folytatta a lapkiadást, de a lap az év második felében megszűnt. 1879 decemberétől néhány hónapig jelent meg a Czegléd – Abony című lap a település értelmiségének tájékoztatására.[1]
1883 nyarán újabb, harmadik kísérlet történt lap indítására Czegléd néven. Ez korábbiaknál színvonalasabb kiadvány lett. Ekkoriban rendkívül aktív belpolitikai élet folyt Cegléden, amibe az újság aktívan bekapcsolódott. A lap a Negyvennyolcas Függetlenségi Pártot és a helyi viszonylatban ennek megfelelő városi apparátust támogatta. Vele szemben állt Verhovay Gyula ugyancsak függetlenségi, de erősen antiszemita jellegű pártja, aminek Cegléden erős bázisa volt, és ők is alapítottak egy lapot Czegléd és vidéke néven.[2] Ez a lap azonban néhány hónap után megszűnt.[3]
A Czegléd fénykora 1904-ben kezdődött, amikor Hübner Emil vette át a lap vezetését és 15 éven keresztül ő is maradt a főszerkesztő, bár a háború alatt már csak névlegesen, mert a fronton szolgált. A lap 1918 őszén lelkesen üdvözölte az őszirózsás forradalmat, 1919 márciusában azonban anyagi nehézségek miatt megszűnt.[4]
Az első ceglédi lap megjelenésétől 1919-ig eltelt negyven év alatt összesen 20 lap jelent meg, legtöbbjük csak néhány hónapig állta a sarat. A korszak utolsó lapja a Tanácsköztársaság idején, április 11-től július 28-ig megjelent Népakarat volt.[5]
1917–19 Cegléden[szerkesztés]
1917 áprilisában Gombos Lajos ceglédi polgármester bizalmas jelentést írt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánjának a település közhangulatáról. Kiemelte, hogy a rossz ellátás miatt hiába fenyegeti büntetéssel a lázítókat, azt a választ kapja, hogy „csukjanak le, legalább akkor kapok enni”. A jelentésben kitér arra is, hogy a ceglédi emberek az oroszországi eseményeket „a béke eshetőségének és reményeinek szempontjából értékelik”. A korabeli Czeglédi Újság címlapja is örömmel üdvözölte a februári orosz forradalmat.[6]
Az 1917-es októberi orosz forradalom híreit a ceglédi közönség még nagyobb érdeklődéssel fogadta, különös tekintettel a szovjet kormány békekezdeményezéseire. A Czeglédi Újság rajongó lelkesedéssel üdvözölte a forradalmat és annak két vezérét, Lenint és Trockijt. A telefon- és távirdamunkások novemberben eredményesen léptek fel bérköveteléseikkel.[7]
Az 1918. január derekán lezajlott, békekötést, demokráciát és jobb ellátást (békét, jogot és kenyeret!) követelő országos tömegsztrájkhoz Cegléd munkássága is csatlakozott, leállt a munka a téglagyárban, a szeszfőzdében, hat gőzmalomban és a vasúti fűtőházban.[8] Augusztus 6-án több száz asszony rendezett éhségtüntetést.[9]
A budapesti őszirózsás forradalom hírére Cegléden tüntetés követelte a régi hatalom képviselőinek távozását. Gombos polgármester és a rendőrség helyi vezetői a november 1-re virradó éjjel elmenekültek a városból. November 1-jén megalakult a Ceglédi Nemzeti Tanács. Ugyanakkor a tömeg kifosztotta a ceglédi vasútállomáson tartózkodó 380 élelmiszerszállító vagont, többet fel is gyújtottak. Ezt az akciót az új forradalmi vezetés is elítélte.[10] Az új hatóságok kiszabadították a városban internált szerbeket, akik üdvözölték a magyar forradalmat és hazautaztak.
Cegléd városa ösztönözte a köztársaság kikiáltását, majd november 16-án a város küldöttei előkelő helyet kaptak az ezzel kapcsolatos budapesti ünnepségen.[11]
A Tanácsköztársaság kikiáltása után, 1919. április 2. és 10. között a városban 354 főt toboroztak az új Vörös Hadseregbe. A ceglédi vörös munkászászlóalj részt vett a románok ellen tiszai védekező harcokban valamint a sikeres felvidéki hadjáratban egyaránt.[12]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Merényi: Merényi László: Cegléd története 1917 tavaszától 1918 végéig. In I. Sándor Ildikó (szerk) – Merényi László kandidátus – Pataki Ferenc tanár (Cegléd): 1918–1919 Cegléden. Cegléd: Kossuth Múzeum. 1969. = Ceglédi füzetek, 18–19.
- ↑ Pataki: Pataki Ferenc tanár (Cegléd): A ceglédi vörös munkászászlóalj története. In I. Sándor Ildikó (szerk) – Merényi László kandidátus – Pataki Ferenc tanár (Cegléd): 1918–1919 Cegléden. Cegléd: Kossuth Múzeum. 1969. = Ceglédi füzetek, 18–19.
- ↑ Szomorú: Szomorú István: A ceglédi hírlapírás története 1878–1919. Cegléd: Kossuth Múzeum. 1957. = Ceglédi füzetek, 3.
További információk[szerkesztés]
- '↑ Cegléd '56: Kocsis Gyula (szerk): 56 Cegléden (Visszaemlékezések, dokumentumok). Cegléd: Kossuth Múzeum. 1996. = Ceglédi füzetek, 32.