Szerkesztő:Raczrobert/Pergamon-oltár
A Pergamon-oltár egy monumentális oltár, melynek építését II. Eumenész király uralkodása alatt, Kr. e. 2. század első felében épült Kis-Ázsiában, Pergamon város várhegyén.
Az oltári 35,46 méter széles volt, és 33,40 méter mély, egyedül csak a lépcső ebből 20 méter. A lábazatot dombormű díszítette, amely a gigászok harcát ábrázolja a görög istenek ellen. Egy második fríz a Pergamon-oltár udvarának falain Télephosz legendáját meséli el egymást követő domborművek ciklusa. Héraklész valamint a tegeai király (Aleosz) lányának Augénak fia Télephosz, akiben a város mitikus alapítóját tisztelték.
1878-ban kezdett el hivatalosan régészeti ásatásba a német mérnök Carl Humann a pergamoni várhegyen, amelyeket 1886-ban zárultak le. Az akkori ásatások fő célja az volt, hogy megtalálják az oltárfrízt és felfedjék az alapot. később újabb és újabb épületeket tártak föl a pergamoni akropoliszból. Az akkori török kormány hozzájárult, hogy minden akkor feltárt lelet a berlini múzeumba kerül.
Berlinben olasz restaurátorok a frízt több ezer külön darabból újra összeillesztették. Hogy a frízeket egyben ki lehessen állítani, erre a célra a berlini Múzeum-szigeten külön múzeumot hoztak létre. Az 1901-ből származó épületet 1909-ben lebontották és helyette nagyobbat építetek, amelyet 1930-ra fejeztek be. Az ott kiállított frízek valamint a Pergamon-oltár nyugati frontjának rekonstrukciója miatt a lakosság a múzeumot Pergamon-múzeum néven emlegette. A Pergamon-oltár ma a múzeum-sziget ókori gyűjteményének legismertebb kiállítási tárgya.
Forrás[szerkesztés]
- Huberta Heres, Volker Kästner: Der Pergamonaltar, von Zabern, Mainz 2004 ISBN 3-8053-3307-2