Szerkesztő:Orion 8/Orion

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

cikk

MUNKAVÁLTOZAT



Az Űrjárőrök – Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai (eredeti címén Raumpatrouille – Die phantastischen Abenteuer des Raumschiffs Orion) az első német sci-fi tévéfilmsorozat. Hét részből áll, németországi premierje 1966. szeptember 17-én volt.

Tartalma[szerkesztés]

A történet körülbelül 3000-ben játszódik, amikor a Föld lakossága már egyetlen közösséget alkot, amelyet a világkormány irányít. A bolygóközi űrflotta egyik legjobb hajója az Orion űrcirkáló, amelynek öt fős személyzete, Cliff Allister McLane parancsnok vezetésével számos bátor akciójuk ellensúlyozásaként hasonlóan számos magánakciót, szabályszegést, fegyelmezetlenséget tudhat már maga mögött. A flotta vezérkara megelégeli a dolgot, és büntetésül az Oriont három évre közönséges járőrszolgálatra osztják be. Azért, hogy a további kilengéseket megakadályozzák, a hajóra vezénylik a Biztonsági Szolgálat tisztjét, Tamara Jagello hadnagyot, és felhatalmazzák „alfa-parancs” kiadására, tehát a parancsnok utasítására is a szükséges esetekben.

Az Orion első járőrútja során idegen lényekkel találkozik, akik megszállták az egyik előretolt űrbázist, megölve annak személyzetét, és az Oriont is megtámadják. Kialakul egy gerillaháború a veszélyes eszközökkel támadó Varangyok, ahogy az idegen lényeket elnevezték, és a Föld között. Ebben a háborúban játszódik a sorozat összesen hét epizódja.

A tervezéstől a bemutatóig[szerkesztés]

A müncheni székhelyű Bavaria filmstúdió produkciós irodája, a Bavaria Atelier GmbH 1962-ben megvett néhány űrhajós sci-fi történetet. Ezek szerzője, Rolf Honold indította el az Oriont a hírnév felé. A sorozat történeteinek, forgatókönyvének megtervezésében csatlakozott hozzá egy másik író is, W. G. Larsen. Csakhogy ez egy álnév, és öt embert takar egyszerre. A Bavaria három forgatókönyvírója és producere: Hans Gottshcalk, Helmut Krapp – ők az Orion producerei is lettek – és Oliver Storz, valamint a sorozat két rendezője: Michael Braun és Theo Mezger együtt vettek részt a történetek kialakításában, a közös álnév alatt.

A sorozat összesen öt résztvevő koprodukciójában készült. Meghatározott epizódok megrendelőiként a nyugatnémet →ARD műsorszórási társulás tévécsatornái jelentkeztek: az 1., 3. és 4. részt a Westdeutscher Rundfunk (WDR), a 2. és 7. részt a Südfunk Stuttgart (azóta Süddeutscher Rundfunk (SDR)), az 5. és 6. részt pedig a Norddeutscher Rundfunk (NDR) és a Südwestfunk (SWF) fizette.

Különleges megrendelő volt az éppen akkoriban átalakuló francia közszolgálati tévécsatorna új irányítója, az Office de Radiodiffusion Télévision Française (ORTF). Ők ugyanis szintén részt vállaltak a költségekből, de ezért cserébe a sorozatból bizonyos jeleneteket fel kellett venni francia színészekkel is. Ez azt jelenti, hogy bár a főszereplők nem változnak, kisebb szerepekben a német színészek helyett beálló francia színészekkel újraforgatták az adott jeleneteket, és a francia tévében a sorozatnak ezt a változatát mutatták be, Commando Spatial címmel.

A felvételek nagy része a Bavaria stúdiójában készült, a München déli szomszédságában levő Grünwald városka Geiselgasteig nevű részén. A viszonylag kevés külső jelenet többsége kopár égitestek felszínén játszódik, ezek felvételéhez eredetileg Izlandot tervezték helyszínül, de végül a Müchentől mintegy 60 kilométerre délnyugatra levő Peißenberg barnaszénbányáiban is ideális helyszínre leltek. Ezen az útvonalon elhaladunk a Starnbergi-tó mellett, amelynek a partján fekszik Tutzing, ennek a városkának a kastélya adott helyet az 5. epizód Chromán játszódó jeleneteinek.

A látványtervek, majd a díszletek és jelmezek elkészítése rengeteg munkát követelt, de végül 1965. március 1-jén megkezdődtek a közel öt hónapig tartó felvételek. A trükkök rögzítése még ez után is folytatódott, az utómunkákkal együtt. Mivel az elektronikus videótechnika akkor még gyakorlatilag nem létezett, a felvételek filmszalagra készültek, 4:3 képarányban, fekete-fehérben, monó, azaz egy csatornás hanggal. Vagyis ahogy a televíziók akkoriban igényelték. Színes mozgó-filmfelvétel nem készült, ezért ha ilyennel találkozunk, az utólagos színezés eredménye.

A németországi premier végül 1966. szeptember 17-én jött el az ARD hálózatán, és a további epizódok kéthetente követték egymást. A sorozat nézettsége elérte a 80%-ot is.

A sorozat elkészítésének összköltsége 3,4 millió nyugatnémet márka volt. Ez az akkori árfolyamon számítva körülbelül 10 millió forint, illetve 875 ezer USA dollár. Viszonyítási alapot adhat, hogy az ugyanekkor nyugatnémet-olasz-jugoszláv koprodukcióban készült Winnetou und das Halbblut Apanatschi című másfél órás mozifilm költsége ezzel azonos, a Pár dollárral többért című olasz-spanyol-nyugatnémet western 600 ezer dollárba, az Egy férfi és egy nő című francia film pedig 6,3 millió dollárba került. (Forrás: IMDb.)

Az Orion már a maga idejében nagy siker lett. Az elkészült sorozat története az utolsó epizód végén lezárul, ennek ellenére állítólag újabb hét epizód terve is elkészült, de a magas költségek miatt a stúdió végül is elvetette a folytatás ötletét.

A magyar fogadtatás[szerkesztés]

Magyarországon az első epizód bemutatására 1968. február 3-án, szombaton került sor. Frenetikus sikert aratott. Ehhez, az igazság kedvéért, hozzá kell venni azt is, hogy akkoriban az országnak egyetlen tévéprogramja volt, vagyis aki abban az időben tévét nézett, az az Oriont nézte. De a sorozat sikere mégis kiugró volt, a gyerekek a film főcímzenéjére fabrikált kis versikét kántáltak, a hétköznapi szóhasználatba is bevonultak a film olyan fogalmai, mint a varangyok vagy az overkill.



ismétlések

fényképek, hanglemez, képregény, társasjáték

felújítás, interjúk, dvd, orion-nap (utóéletbe?)

A készítők[szerkesztés]

Díszlet és berendezés[szerkesztés]

Ahhoz képest, hogy alacsony költségvetésből dolgoztak, a sorozat látványvilágát nagy kreativitással dolgozták ki. Maga az űrhajó három méretben készült el, a legkisebb 60 centiméteres, a legnagyobb 1,6 méter átmérőjű volt. A parancsnoki híd 28 méter átmérőjű volt. A díszlethez 3200 villanykörtét és 10 kilométer kábelt használtak fel. A jelmezeket a magyar Bárdy Margit tervezte.



Trükk[szerkesztés]

A speciális effekteket részben a különböző jelenetek összevágásával, részben animációval állították elő, több helyen pedig az eredeti háttér egy darabja helyére másik képet illesztettek. Az Orion tenger alatti bázisának alja tulajdonképpen a müncheni Königsplatz, a többi részt darabonként illesztették össze.

A speciális effektek az ötletes megoldások ellenére is olyan sokba kerültek, hogy a sorozatot hét rész után leállították.


Jelmez[szerkesztés]

Zene[szerkesztés]

A sorozat zenéjét Peter Thomas szerezte, és megjelent hanglemezen (Fontana special 6434 261) és kislemezen (Philips 346 018 PF) is, nemrég pedig CD-n (Bungalow Bung 112).


A színészek[szerkesztés]

Akár a Star Trek Enterprise űrhajójának legénysége, az Orioné is nemzetközi: McLane feltehetőleg amerikai, bár neve skót eredetre utal, Mario Monti olasz, az asztrogátor Atan Shubashi japán (bár nem néz ki annak), a főgépész Hasso Sigbjörnsen skandináv, Helga Legrelle pedig francia. A Galaktikus Biztonsági Szolgálat a hajóra irányítja Tamara Jagello hadnagyot,

  • Cliff Allister McLane őrnagy, parancsnok – Dietmar Schönherr
  • Tamara Jagellovsk hadnagy, biztonsági tiszt – Eva Pflug
  • Hasso Sigbjörnsen hadnagy, gépész – Claus Holm
  • Mario de Monti hadnagy, fegyverzeti tiszt – Wolfgang Völz
  • Atan Shubashi hadnagy, asztrogátor („űrnavigátor”) – Friedrich G. Beckhaus
  • Helga Legrelle hadnagy, űrfigyelő – Ursula Lillig
  • Winston Woodrov Wamsler tábornok – Benno Sterzenbach
  • Lydia van Dyke tábornok – Charlotte Kerr
  • Henryk Villa ezredes – Friedrich Joloff
  • Kublai Krim marsall – Hans Cossy


Utóélete[szerkesztés]

Sat1

orion-napok, gyűjtők

dvd

Mozifilm[szerkesztés]

2003-ban több epizód összevágásával és felújításával egy mozifilm készült az Orion űrhajóból „Orion űrhajó: A visszatérés” (Raumpatrouille Orion – Rücksturz ins Kino) címmel.

Epizódok[szerkesztés]

A sorozat epizódjának a tartalmi összefoglalója alább tekinthető meg, beleértve az epizódok végkifejletét is. Hogy Olvasónk ne ismerhesse meg szándéktalanul az eseményeket, ha a sorozatot előbb megnézni szeretné, ezért a történetek elolvasásához a sávok jobb oldalán levő „kinyit” szóra kell kattintani.

A címek mellett látható dátumok az első németországi bemutatók napját mutatják.

Érdekességek[szerkesztés]

Star Trekkel együtt


A varangyok eredeti nevét („Frogs”) később úgy magyarázták, mint a „Feindliche Raumschiffe Ohne Galaktische Seriennummer” („ellenséges űrhajó galaktikus azonosítószám nélkül”) rövidítését.


Az egykori Press Club épülete Siófok nyugati részén, Balatonszéplakon található. 1971-ben épült, és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) kezelésébe adott Hotel Interpress újságíró-üdülő két épületéhez tartozott. A klubépület a késő esti órákban Orion bár néven szórakozóhelyként üzemelt. A nevét Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai című, elsöprő sikert aratott nyugat-német sci-fi tévésorozat űrhajójáról kapta, amelynek az alakját idézi az épület egyedi formája. A világviszonylatban is különleges előtörténetű épület jelenleg használaton kívül áll, kiürítve, de szerkezetileg ép. 2006 óta a LUGA Nemzetközi Ingatlanberuházási Kft. tulajdona, az általuk oda építendő lakópark látványtervében még látható.[1]

Orion bár 1.jpg Orion bár 5.jpg
Az Orion bár újonnan 1971-ben és elhagyottan 2009-ben. Jelenleg is áll.[2]

német[szerkesztés]

A siker emlékei Magyarországon[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]


Datei:Hm4 1.jpg

  1. Waterside Resort Siófok
  2. Google Maps: N 47°31' E 19°7'