Szerkesztő:Mbudai
Görög karsztvipera[szerkesztés]
A görög karsztvipera (Vipera graeca, Nilson & Adrén, 1988) a hüllők (Reptilia) osztályába a kígyók (Serpentes) alrendjébe és a viperafélék (Viperidae) családjába tartozó, hegyvidéki füves élőhelyekhez kötődő, veszélyeztetett faj. Korábban a parlagi vipera (Vipera ursinii) egyik alfajaként tartották számon, de a molekuláris vizsgálatok eredményei alapján később faji rangra emelték.[1]
Elterjedés[szerkesztés]
A faj a Balkán-félsziget délnyugati részén húzódó Hellenidák-hegységrendszer egyes területein fordul elő. Görögországban a Pindosz-hegység bizonyos részein, illetve a hegység északi folytatásában Dél-Albániában is fennmaradtak a faj populációi. Az előfordulási területen belül a faj élőhelyei fragmentáltak, a populációk egymástól teljesen izoláltak, mivel azok főként 1600 m felletti hegycsúcsokon találhatóak, melyek között a faj számára alkalmatlan völgyek és síkságok helyezkednek el.[1]
Megjelenése, felépítése[szerkesztés]
Az egyedek küllemre a parlagi vipera-fajkomplex más taxonjaihoz hasonlóak. Az egyedek alapszíne szürke, barna vagy szürkésbarna, a hátukon fekete sávval határolt sötétbarna cikk-cakkos minta fut végig. A testük oldalán sötét egy sávban sötét foltok találhatóak, hasuk fehér, piszkosfehér vagy barnásszürke színű.
A parlagi vipera-fajkomplex legkisebb testű taxonja, a hímek maximum 40.6 cm-es, a nőstények pedig 44.3 cm-es testhosszt érhetnek el. A hímek gyakrabban szürkés alapszínűek, míg a nőstények általában barna színűek, az ivarok elkülönítése például a farokhossz alapján történhet, mivel a hímek farka hosszabb és szélesebb a nőstényekénél.
Élőhely, életmód[szerkesztés]
A görög karsztvipera 1600 és 2200 m közti szubalpin hegyi legelőkön fordul elő, ahol az évi középhőmérséklet nagyjából 6 °C köré tehető. Az élőhelyek mészkövön elhelyezkedő zárt gyep és alacsony cserjék mozaikjaként jellemezhetőek, melyeket a nyár elejéig gyakran hó boríthat.[1]
Szinte kizárólag egyenesszárnyúakkal táplálkoznak, melyek júniustól-szeptemberig tartó aktivitásához igazodik a faj aktivitása is.[2] Mérgeskígyó, zsákmányát a viszonylag gyenge, emberre veszélytelen mérge segítségével ejti el.
Párzásuk május-júniusban történik, a faj viperákra jellemző módon elevenszülő, az újszülöttek augusztusban jönnek világra.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
A hideghez adaptálódott faj számára a klímaváltozás jelenti az egyik legnagyobb veszélyt[3], hiszen a hegycsúcsok közelében élő karsztvipera a felmelegedés hatására az egyre magasabban fekvő, hidegebb területkre kényszerül, melyek száma és kiterjedése véges. Emellett az élőhelyek fragmentálódása, a túllegeltetésből fakadó élőhelydegradáció, a szándékos pusztítás és az elszigetelt populációk genetikai leromlása is veszélyezteti a faj fennmaradását.
A görög karsztvipera a számos veszélyeztető tényezője, kis elterjedési területe és állományának csökkenése miatt a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján veszélyeztetett kategóriába került.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c MIZSEI, EDVÁRD, STEPHANOS A. (2017. január 31.). „Nuclear markers support the mitochondrial phylogeny of Vipera ursinii–renardi complex (Squamata: Viperidae) and species status for the Greek meadow viper”. Zootaxa 4227 (1), 75. o. DOI:10.11646/zootaxa.4227.1.4. ISSN 1175-5334.
- ↑ Mizsei, Edvárd, Ádám (2019. április 30.). „A trait-based framework for understanding predator–prey relationships: Trait matching between a specialist snake and its insect prey” (angol nyelven). Functional Ecology 33 (12), 2354–2368. o. DOI:10.1111/1365-2435.13446. ISSN 1365-2435.
- ↑ Mizsei, Edvárd, Loránd (2021. május 1.). „Determining priority areas for an Endangered cold-adapted snake on warming mountaintops” (angol nyelven). Oryx 55 (3), 334–343. o. DOI:10.1017/S0030605319000322. ISSN 0030-6053.
- ↑ Vipera graeca: Mizsei, E., Szabolcs, M., Dimaki, M., Roussos, S.A. & Ioannidis, Y.. IUCN Red List of Threatened Species, 2017. február 8. DOI:10.2305/iucn.uk.2018-1.rlts.t53789650a53790137.en. (Hozzáférés: 2021. december 16.)