Szerkesztő:LouisBB/Csont összeköttetések

Egy ízület sémás ábrája.

Csont összeköttetéseknek, vagy Csont kapcsolatoknak (angolul en:Joint, németül de:Gelenk) nevezhetjük gyüjtőnéven mind az emberi, mind az állati test merevítésére szolgáló csontok között kialakult kapcsolatokat. Az angol nevezéktan a kapcsolatok összességét egységesen osztályozva tárgyalja, a német két alosztályban, Echte Gelenke, vagyis valódi kapcsolatok és Unechte Gelenke, vagyis nem valódi kapcsolatok néven. Mivel a magyar nomenklatúra a német alapján alakult ki, a magyar nevezéktan lényegében a német nevezéktant követi azzal a különbséggel, hogy míg a valódi kapcsolatra az ízület szót használjuk, a nem valódi kapcsolatra nincs gyüjtőnév. Az irodalomban egyes esetekben használt álkapcsolat kifejezést nem tekinthetjük jónak, mert ez félreértésre adhat alkalmat, ugyanis ezt a kifejezést leggyakrabban a magyar ízület szóval jelzett valódi kapcsolat betegség okozta meghibásodott, funkciót vesztett változatát jelöljük.

Mivel a két nevezéktan nehezen olvasztható egybe a két rendszert itt külön tárgyaljuk, azzal a megjegyzéssel, hogy az itt használt nem valódi kapcsolat kifejezés teljesen önkényes.

Valódi kapcsolat: ízület

Az állati test, sokrétű mozgásait (az emberi testet is beleértve) az ízületek teszik lehetővé. Az ízületben a találkozó csontvégek a csontok ízületi végeinek geometriája által meghatározott jellegű, de normális esetben szinte súrlódásmentes elmozdulásra képesek egymáshoz képest. Az ízületek általános felépítését tekintve az ízületi végeket sima felszínű ízületi porc borítja, amelyek sima elmozdulását egy sajátos „kenőanyag” (synovia) az ízületi folyadék segíti elő. A két ízesülő felszín között van az ízületi rés (ill. üreg) (cavum articulare). Az ízületeket egy zárt ízületi tok (capsula articuris) veszi körül, amelynek belső rétege az ízületi folyadékot termeli (membrana syovialis), külső rétege rostos kötőszövet (membrana fibrosa), amelynek védelmi és mechanikai szerepe van. Ebbe beleszőve, vagy ettől külön kötőszövetes kötegek ízületi szalagok; (ligamentum articulare) is segítik az ízesülő csontvégek mozgékony, de mechanikailag biztonságos összetartását. (Az ízületek egy részénél, ilyen pl. vállízület, ehhez a környező izmok is jelentős mértékben hozzájárulnak.) Az ízületeket képező csontvégeken általában megkülönböztetnek egy bemélyedtebb ízületi árkot (fossa articularis), és az ebbe beilleszkedő domborúbb ízületi fejet (caput articulare). Bonyolultabb ízületekben (pl. térd) a két ízesülő vég geometriai összeillésének hiányát belső, mozgékony, sarló alakú rostporcos képződmények (meniscus) küszöbölik ki. A térdízület bonyolult szerkezete és általában nagy és változatos terhelése miatt annyira fogékony a sportsérülésekre.

Az ízületek típusai

Az ízületeket általában annak alapján soroljuk be, hogy hány tengely mentén képesek elmozdulásokat végezni.

Feszes ízületek

Vannak ízületek, amelyek tényleges mozgásra alkalmatlanok, mert ízületi felszíneik szabálytalanok, szalagkészülékük pedig igen feszes (feszes ízületek). Ilyen pl. a keresztcsípőcsonti ízület (articulatio sacroiliaca), amely ezzel komolyan hozzájárul a medenceöv stabilitásához, és a testsúlynak az alsó végtagokra történő átadásához. Ezek a ízületek is hozzájárulnak azon képződmények rugalmasabbá tételéhez, valamint statikai stabilitásához, amelyek alkotásában részt vesznek.

Egytengelyű ízületek

Az egytengelyű ízületeknek két alaptípusa van a forgóízület (articulatio trochoidea) és a csuklóízület (nem tévesztendő össze a kézcsuklóval!) (gynglimus). Az előbbinél a forgástengely a csont hossztengelyével esik egybe (articulati trorochoidea) a forgás tengelye (közel) megegyezik az ízület tengelyével, ilyen az (articulatio atlantoaxialis), valamint az (articulatio radiolnaris proximalis) és (distalis). A gynglimus tengelye az ízesülő csontok tengelyére merőleges. (A legtisztább formáikat az ujjpercek közötti (interphalangealis) ízületek jelentik.

Kéttengelyű ízületek

Ide kétféle ízület sorolható. Az tojásízület (ellipszoid ízület) és a nyeregízület (articulatio sellaris). Az tojásízület felszínei ellipszoid testek forgástengely körüli forgatásának lenyomatához hasonlóak. Két forgástengelyük - (egy rövidebb és egy hosszabb) - mentén képesek elmozdulni. Típusos példája orsócsont és a kéztőcsontok közötti ízület (articulatio radocarpea), amelyben hajlítás és feszítés, valamint közelítés és távolítás (pontosabban ulnaris és radialis abdukció) lehetséges. Sajátos és egyedülálló az emberi szervezetben a hüvelykujj alapízülete (aticulatio carpometacarpea pollicis). Elvileg kéttengelyű ízület, (articulatio sellaris) amelynek alapmozgásai a hajlítás és feszítés (flexió - extensió), közelítés és távolítás (adductio - abductio), a tenyérrel és a többi ujjal szembehelyezés és újra a tenyér síkjába hozás (oppositio-repositio). Ez utóbbi tulajdonság adja az anatómiai alapját az emberi kéz ügyességének és sokrétű funkcióinak. (Hozzá tartozik az ízület sajátosságaihoz, hogy laza ízületi tokja, valamint gazdag, sokrétű izomzatából következően lényegében szabad ízületként működik.)

Gömbízületek, soktengelyű ízületek

A gömbízület esetén az ízület fej gömbfelszín részlete, az ízületi árok pedig annak benyomata. A gömbízületek (articulatio spheroidea) geometriájukból adódóan igen sokrétű mozgásra képesek, lényegében valamennyi tengely kombinációjával. Ezért is nevezik szabad ízületnek. Az emberi testben, (alaki tulajdonságaik alapján), két szabad ízületpár van. Az egyik a felső végtag alapízülete, a vállízület (articulatio humeri), a másik az alsó végtag alapízülete, a csípőízület (articulatio coxae). Bár mindkét ízületpár azonos kategóriába tartozik, a terhelés és a funkció jelentős eltérésekhez vezet. Míg a vállízület a felső végtag szabad mozgásait biztosítja, és ennek megfelelően anatómiai felépítése is a lazaságot és mozgékonyságot és a viszonylag kisebb terhelhetőséget adja, a csípőízület szerepe a test súlyának viselése és stabilitásának biztosítása. Utóbbinál ez az anatómiai felépítésben is kifejezésre jut. Sokkal stabilabb felépítésű, mind az ízületi fej ás az ízületi árok arányait, mind szalagkészülékét és egyéb erősítő képződményeit tekintve. (Ebből adódik, hogy míg a vállízület ficama viszonylag gyakori, a csípőízület ficama szinte nem is fordul elő, mert az erőbehatások hamarabb képesek a combcsont nyakának, vagy a combcsontnak a törését okozni, mint a csípőízületet kificamítani. A ficam az állapot, amikor túlzott erőbehatás következtében az ízületi fej elhagyja az ízületi árkot, és ebben a helyzetében külső beavatkozás nélkül tartósan megmarad.)

Lásd még

• Emberi test
• Csont‎‎
• Az emberi csontok listája
• Csontok összeköttetései

Források

• Donáth Tibor: Anatómiai Nevek (Medicina Kiadó 2005) ISBN 963 243 178 7
• Henry Gray: Anatomy of the Human Body (Bartleby.com; Great Books Online)
• Kiss Ferenc: Rendszeres Bonctan (Medicina Kiadó 1967)
• Kiss Ferenc - Szentágothai János: Az Ember Anatómiájának Atlasza (Medicina Kiadó 1959)
• Lenhossék Mihály: Az Ember Anatomiája (Pantheon Irodalmi Intézet Rt.) (Budapest 1924)
• Szentágothai János - Réthelyi Miklós: Funkcionális Anatómia (Medicina Kiadó 1989) ISBN 963 241 789 5.)
• McMinn R. M. H - Hutchings R. T. - Pegington J. - Abrahams P.: A Humán Anatómia Színes Atlasza (Medicína Kiadó 1996) ISBN 963 242 366 6

Más nyelveken

[[Kategória:Anatómia]]