Ficam
| Ficam | |
 | |
| BNO-10 | T14.3 |
| BNO-9 | |
| MedlinePlus | 000014 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ficam témájú médiaállományokat. | |
A ficam (orvosi nevén: luxáció; latinosan: luxatio) az az állapot, mely annak hatására áll elő, ha túlzott erőbehatás következtében az ízületi fej teljesen elhagyja az ízületi árkot, és ebben a helyzetében külső beavatkozás nélkül tartósan megmarad. A ficam eredményeként az ízületi szalagok mindig megsérülnek. A részleges ficam (subluxatio) esetében az ízfelszínek érintkeznek egymással, de nem a teljes felületen. Ritkán a belső szervek elmozdulását is ficamnak nevezik.
Tünetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ízületi merevség jellemzi, valamint intenzív fájdalom, amely igénybevételre tovább fokozódik. Az ízület mozgása minden esetben beszűkült. A sérült tájék dagadt és véraláfutásos. Általában szabad szemmel látható az érintett tájék deformálódása.
Kórisme
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Általában röntgenfelvétel alapján állítják fel a diagnózist.
Elkülönítő kórisme
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Főleg a csonttöréstől valamint értelemszerűen egyéb porc- és lágyrész-sérülésektől kell elkülöníteni, amelyek hasonló traumák során keletkeznek. Az elsősegélynyújtás ezekben az esetekben egyébként megegyezik.
Rándulásról (distorsio) beszélünk, ha az ízvégek eredeti helyzetükben vannak, de ezt egy kisebb elmozdulás előzte meg az erőbehatás során, amely azonnal helyre is állt. Ilyenkor az anatómiai viszonyok fennállnak ugyan, de a környező képletek sérülései feltételezhetőek.
Kezelés
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A ficam rendszerint sürgős beavatkozást igénylő állapot a medicinában.
Orvoshoz kerülés előtt
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Egyéb súlyosabb sérülések hiányában vagy ellátásukat követően a kificamodott testrész immobilizálása az első teendő. Az ízületet nem szabad mozgatni. A rögzítés gipszkötéssel, vagy modernebb, könnyebb rögzítőanyaggal (üvegszálas poliuretán) oldható meg.
Orvosi ellátása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Első teendő az elmozdult ízvégek helyretétele és a sérült szalagok helyreállítása, ha kell műtéti úton. Ugyancsak fontos az esetleges másodlagos sérülések (csont- vagy lágyrész-sérülések kezelése). Ezután a gyógyuláshoz szükséges nyugalmi állapotot kell biztosítani az ízület rögzítésével. Az anatómiai gyógyulás után a működés helyreállítása következik gyógytornával, illetve fizioterápiás módszerekkel.
Előfordulás és érdekességek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A ficamok közül messze a leggyakoribb a vállízületi ficam, amely az összes ficam mintegy felét teszi ki.[1] Ezt követi gyakoriságban a könyök-, a térd- és a csípőficam. Sporttevékenységek során, különösen a kézilabda, kosárlabda vagy a jégkorong esetében, a hirtelen ütközések és esések miatt kiemelten magas az előfordulási arány.
A ficam az orvostörténetben is jól ismert állapot. Hippokratész már az i. e. 5. században részletesen leírta a vállficam kezelésének módszereit, amelyek közül több elv – például a trakció (húzás) és a rögzítés – ma is alkalmazásban van.[2] A középkori sebészek különféle fa- és bőreszközökkel próbálták visszahelyezni az ízületeket, amelyek a modern ortopédiai trakciós eljárások előzményeinek tekinthetők.
Érdekesség, hogy bizonyos ritka állapotokban, például a Marfan- vagy az Ehlers–Danlos-szindróma esetében a fokozott ízületi lazaság miatt a ficam spontán, kisebb erőbehatásra is bekövetkezhet.[3]
A ficam nemcsak embereknél fordul elő: háziállatoknál – például kutyáknál vagy lovaknál – is gyakran diagnosztizálják, és állatorvosi beavatkozást igényel.[4]
Különleges eseteket is számon tartanak: a Guinness World Records több olyan embert is megemlít, akik rendkívüli ízületi lazaságuk révén képesek szándékosan „kiugrasztani” egyes ízületeiket anélkül, hogy maradandó sérülést szenvednének.[5]
A modern orvoslásban a ficamok kezelésén túl egyre nagyobb hangsúlyt kap a megelőzés. A sportorvoslásban elterjedtek a speciális váll- és térdvédők, valamint a célzott izomerősítő programok, amelyek csökkentik az ismételt ficam kialakulásának kockázatát.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Zacchilli, M. A., Owens, B. D. (2010): Epidemiology of shoulder dislocations in the United States. The Journal of Bone and Joint Surgery, 92(3):542–549. doi:10.2106/JBJS.I.00450
- ↑ Resnick, D., Kransdorf, M. J. (2005): Bone and Joint Imaging. Elsevier Saunders. ISBN 978-0-7216-0270-7.
- ↑ Castori, M. (2012): Ehlers-Danlos syndrome, hypermobility type: an underdiagnosed hereditary connective tissue disorder with mucocutaneous, articular, and systemic manifestations. ISRN Dermatology, 2012:751768. doi:10.5402/2012/751768
- ↑ Johnson, K. A. (2014): Piermattei’s Atlas of Surgical Approaches to the Bones and Joints of the Dog and Cat. Elsevier. ISBN 978-0-323-24973-7.
- ↑ Guinness World Records (2023): Guinness World Records – Human Body.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Berentey György (szerkesztő): Sebészet és traumatológia (Egyetemi tankönyv) (Semmelweis Kiadó, Budapest 1994) ISBN 963-815-424-1
- Flautner Lajos (szerkesztő): A sebészet és traumatológia tankönyve (Egyetemi tankönyv) (Semmelweis Kiadó, Budapest 2003) ISBN 963-9214-16-7
 |
Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést. A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat. |
