Szerkesztő:Lord Sólyom/Előkészületben/Sátánizmus
A sátánizmus szó több értelemben is használatos. Használják mind a teista, mind az ateista mozgalmak, vallások megjelölésére. A sátánizmus többnyire az okkult tudományokhoz kötődik, hívei a Bal Kéz Útját követik. Hivatalosan is sátánista vallás A Sátán Egyháza és Szet Temploma. A sátánizmus szó jelöli azon okkult tevékenységeket is, melyek a keresztény Bibliában szereplő Sátánhoz vagy valamely démonhoz szólnak, annak megidézésével foglalkoznak..
Teista sátánizmus[szerkesztés]
A teista sátánizmus - más néven spirituális vagy hagyományos sátánizmus - Sátán (vagy valamely vele kapcsolatba hozott istenség vagy démon) imádatát jelenti, és magában foglal több nézőpontot és csoportot. Két típusát különíthetjük el, ezek a klasszikus és modern teista sátánizmust foglalják magukban.
Klasszikus teista sátánizmus[szerkesztés]
Az egyik csoport, mely a teista sátánizmus ághoz tartozik, az "anti-keresztények" csoportja, ők képviselik többnyire a keresztény mitológiára épülő ördögimádatot, avagy sátánimádatot. Az "Anti-keresztény" megnevezés nem teljesen pontos, mivel léteznek (és léteztek) a kereszténység előtt is teista sátánisták (a júdaizmus ellentéteiként). Ezen vallás követői a bibliai Sátánt imádják, mint Isten ellentétét és ellenfelét.
Modern teista sátánizmus[szerkesztés]
Az ide tartozó csoportok nem ismerik el a Bibliában szereplő Sátán karakterét. Néhány, a teista sátánizmushoz tartozó csoport, Sátánt emberszerű, de emberfeletti erőkkel rendelkező lényként képzeli el.
Megint más csoportok az ősi istenségekkel, például Luciferrel vagy Pánnal (esetleg Dionüsszosszal) hozzák kapcsolatba Sátánt. A spirituális sátánisták (akik többnyire a luciferi alakot, a fény hozóját) az önmegismerés és meditáció útjait választják, és azt vallják, hogy nincs közük a kereszténységhez, sem a Bibliához, így a keresztény értelemben vett sátánimádáshoz (ld. klasszikus teista sátánizmus) sem.
Ateista sátánizmus[szerkesztés]
A sátánizmus ateista ága az 1960-as években bontakozott ki, főként Anton Szandor LaVey munkássága nyomán. Az ateista sátánizmus alapvető jellemzője, hogy Sátánt nem valós, létező entitásnak fogja fel. Sátán alakja ezen rendszerben a követendő értékrendet jelenti, mely szerint a sátánista és mentalitását életét alakítja. Az erős, független és lázadó egyént jelképezi, aki önerőből boldogul, boldogságát nem természetfölötti erőtől reméli.
Az ateista sátánizmuson belül fellelhető egy látszólagos ellentmondás, névleg, hogy létezik egyfajta isteni entitás fogalma. Ezen "isten" sokban hasonlít Spinoza istenképére, nem személyiség, hanem a természetet egységben tartó erő. Ezen entitás nem kap semmilyen szerepet, mindössze léte kerül tisztázásra a Sátáni Bibliában. Ezzel magyarázható az ateista jelző.
Okkult kapcsolatok[szerkesztés]
A sátánizmus erősen kötődik az okkulthoz, a mágiához . Rítusai és ceremóniái részben a keresztény mise és imádság megfordításán, kiforgatásán alapszanak - a teista sátánizmusban kiemelt módon, az ateista sátánizmusban valamelyest visszafogottabb mértékben. Ezek mellett megjelennek a pogány hagyományokból átöröklött elemek és modern okkultista gondolkodóktól származó rítusok is. A mágia felhasználása történhet romboló céllal, átkok által, létező átok feloldására, mágikus védelem idézésére és démonok idézésére.
A sátánizmus jelképrendszerében a lefele fordított pentagramma a legfontosabb. Emellett a fekete gyertya, a fekete ruházat és a kard is jelentős.