Szerkesztő:Lakos Zsuzsanna/próbalap

Néprajztudósi életműve

Egyéniségkutatás

Az egyéniségkutatás a folklorisztika irányzata, amely a folklór alkotásaiban nem valami személytelen alkotó erő megnyilvánulását látja, hanem a nép körében élő alkotó személyiségek tudatos tevékenységét kutatja, és azt alkotáslélektanilag, esztétikailag, ritkábban társadalomtörténetileg is vizsgálja. Az 1930-as években Ortutay Gyula az alkotáslélektani vonásokat hangsúlyozta. A néprajzkutató, Fedics Mihály meséinek közreadásával, hanglemezre vételével és a személyével kapcsolatos tanulmányaival indította el a paraszti egyéniségkutatást. Ez a szemlélet igen termékenynek bizonyult nemcsak a mese-, illetve a folklórkutatás, hanem a népművészet, a paraszti kismesterségek vizsgálatának területén is. Az 1940-ben Ortutay által elindított Új Magyar Népköltési Gyűjtemény alapelve is ez volt. Ezekben az évtizedekben a terepmunkából folyó tapasztalatok összegyűjtése folyt: főként a mesemondókat és a mesemondás alkalmait vizsgálták. A hatvanas években került sor általános folklorisztikai és esztétikai kérdések ide kapcsolására, ekkor a hagyomány és a variálódás kérdései kerültek előtérbe. A nemzetközi kutatás néhány kivételtől eltekintve nagy elismeréssel övezte ezt az irányzatot, és „magyar iskola” vagy „budapesti iskola” néven előbb a mesekutatásban, újabban a folklórelméletben polgárjogot kapott. Voltaképpen ez az egyetlen olyan folklorisztikai áramlat, amelynek metodikája nemzetközileg elismerést nyert.

Új Magyar Népköltési Gyűjtemény

A magyar folklór egyik legjelentősebb szövegpublikáló sorozata. Ortutay Gyula indította 1940-ben a megszűnt Magyar Népköltési Gyűjtemény pótlására. Az Új Magyar Népköltési Gyűjteményben láttak napvilágot a magyar népmesekutató iskolát reprezentáló mesegyűjtemények és a hozzájuk fűződő tanulmányok. Fedics Mihály meséivel indult meg a sorozat. A kötetek egy része kiemelkedő mesemondók, Ámi Lajos, Palkó Józsefné, Pandur Péter, Tóth Szőke Józsefné és Tombácz János meséit mutatják be, más részük egy-egy mesemondó közösség, a kalotaszegi Ketesd, a bukovinai székely telepes Kakasd, a szatmári Rozsály meséit adják kézbe, illetve a jugoszláviai magyarok meséiből adnak átfogó képet (Dégh Linda, Kovács Ágnes (néprajzkutató),Béres András (néprajzkutató), Erdész Sándor, Penavin Olga, Bálint Sándor).

„	A napokban találkoztam Németh Gyulával: rám akarják bízni az Új Magyar Népköltési Gyűjtemény szerkesztését. Szép sorozat kerekedne ki belőle. Ma el is készítem még a tervezetét [...]Rám bízták az Új Magyar Népköltési Gyűjtemény szerkesztését, a nevem is rajta lesz a köteteken, szerkesztői honoráriumot is fizetnek, s minden évben megjelenhetik két kötetet. Szép munkát lehetne itt is elvégeznünk. Mindez , tervek, szándékok s lehetőségek a hamari s gyökeres változás árnyékában.	”
– Ortutay Gyula

Az Új Magyar Népköltési Gyűjtemény kötetei:

• Fedics Mihály mesél: Bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel kíséri Ortutay Gyula, Bp., 1940
• Baranyai népmesék: Bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel kíséri Banó István, Bp., 1941
• Pandúr Péter meséi: I–II., Bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel kíséri Dégh Linda, Bp., 1941
• Kalotaszegi népmesék: I–II., Bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel kíséri Kovács Ágnes (néprajzkutató), Bp., 1943
• Mátyusföldi gyermekjátékok: Gyűjtötte Bakos József (nyelvész), Bp., 1953
• Kakasdi népmesék: I–II., A bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Dégh Linda, Bp.. 1955–1960
• Egy somogyi parasztcsalád meséi: A meséket összegyűjtötte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket készítette S. Dobos Ilona, Bp., 1962
• Karcsai mondák: Gyűjtötte, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel ellátta Balassa Iván, Bp., 1963
• Rozsályi népmesék: Gyűjtötte, a bevezető tanulmányt írta Béres András (néprajzkutató), a jegyzeteket készítette Kovács Ágnes (néprajzkutató), Bp., 1967
• Ámi Lajos meséi: I–III., Gyűjtötte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket készítette Erdész Sándor, Bp., 1968
• Penavin Olga: Jugoszláviai magyar népmesék: Bp., 1972 ISBN 963-05-3158-9
• Tombácz János meséi: Gyűjtötte és a bevezetést írta Bálint Sándor, Bp., 1975 ISBN 963-050-402-2
• Taktaszadai mondák: Gyűjtötte és a bevezető tanulmányt írta Szabó Lajos, a jegyzeteket készítette Dobos Ilona, Körner Tamás és Nagy Ilona, Bp., 1975 ISBN 963-05-0423-5

==== Fedics Mihály====

„	Nyírbátorban nagyon megható volt: a kis falumúzeum egy része Fedics emlékezetének van szánva, este róla beszéltem, s megelevenedett előttem a múlt, az öregéi is, a magamé is. Huszonhat éves voltam, amikor megismertem, s a nászutamat szakítottam meg a kedvéért 1938-ban: szerencsénkre, mert néhány hónapra rá már halott volt.	”
– Ortutay Gyula

Fedics Mihály meséinek közreadásával indította el Ortutay Gyula a paraszti egyéniségkutatást Magyarországon. Fedics Mihály 1851-ben született Piricsen és 1938-ban halt meg Bátorligeten. Meseanyagát minden valószínűség szerint a szabolcsi pásztoroktól, favágóktól tanulta. Kiemelkedő elbeszélő tehetség volt, előadását nagyfokú beleélés jellemezte. Azonosulása különösen a kalandmesék hőseivel volt nyilvánvaló: harmadik személyű előadása gyakran átcsapott első személyűbe. A meseszerkesztés törvényeit igen jól ismerte. Arra törekedett, hogy megszövegezése minél változatosabb legyen. Mesekincsének rögzítése élete legvégén, 1936–38-ban történt. Repertoárját (40 szöveg) nem is sikerült kimeríteni. A Károlyi- uradalom egyik tanyáján volt pásztor, favágó, majd öreg koráig uradalmi cseléd. 1937-ben többször járt Budapesten, Dési Huber István lerajzolta és portréját meg is festette.

Felhasznált forrás

• Fedics Mihály, in Néprajzi Lexikon II. kötet, Budapest, Akadémiai, 1979.
• Egyéniségkutatás, in Néprajzi Lexikon I. kötet, Budapest, Akadémiai, 1977.
• Ortutay Gyula: Napló I. Alexandra Kiadó, 2009. ISBN 978-963-370-984-9
• Ortutay Gyula: Napló II. Alexandra Kiadó, 2009. ISBN 978-963-370-985-6