Szerkesztő:Kreamar/Elmozdíthatatlanság
 |
Ez nem Wikipédia-szócikk. Ne vedd figyelembe, és ne javítsd!
Ez az oldal a Wikipédia egy szerkesztői munkalapja. Az itt olvasható információk még tévesek, ellenőrizetlenek, rendezetlenek, hézagosak lehetnek, ezért ne támaszkodj rájuk. Ha keresőoldalon át jutottál el ide, akkor kérünk, hogy térj oda vissza, és nézz meg más találatot, vagy használd a Wikipédia keresőjét, és keress egy másik cikket, amely érdekelhet. |
Az elmozdíthatatlanság polgári demokratikus államokban a bírák, közjegyzők stb. függetlenségének törvényes biztosítéka. 2021-ben Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke nyílt levélben szögezte le: az Alkotmánybíróság tagjai elmozdíthatatlanok, még rendkívüli jogrend esetén is biztosítani kell az Alkotmánybíróság működését.[1] [2]
Története[szerkesztés]
A második világháború után a szocialista államok jogászai az elmozdíthatatlanságot ideológiai alapon támadták.
"További szervezeti alapgondolata a burzsoá állam igazságszolgáltatásának a bírák elmozdíthahatatlanságának elve. A bírák elmozdíthatatlansága elvének segítségével a burzsoázia a bíróságot a nép számára teljesen hozzáférhetetlenné tudja tenni: működése fölött a nép semmiféle ellenőrzést nem gyakorolhat és ilyenformán az elmozdíthatatlanság a kinevezés által intézményesített rendszer betetőzéseként jelentkezik. A bírák a tőkés államban sem tisztségük elfoglalásában, sem annak megtartásában, illetőleg esetleges elvesztésében a néppel semminő kapcsolatban nincsenek. Hozzá kell ehhez természetesen fűzni azt, hogy az elmozdíthatatlanságelve a tőkés államokban csupán addig érvényesül, amíg a bíró valóban az uralkodó osztály érdekeinek megfelelően tölti be hivatását, azonban egyáltalán nem akadálya annak, hogy az uralkodó osztály érdekeivel esetleg szembehelyezkedő bírákat azonnal el ne távolítsák. Addig azonban, amíg a bíró hűséges szolgája a tőkének, a burzsoázia gondoskodik arról, hogy az elmozdíthatatlanság elve segítségével fel tudja használni a bíróságot a haladás erői elleni harcban. A legjobb példát erre az Amerikai Egyesült Államok Legfelső Törvényszéke szolgáltatja, amely a New Deal idején a legharcosabban szállt szembe Roosevelt reformintézkedéseivel: azokat sorra alkotmányelleneseknek minősítette és hatálytalanította. Ennek további megakadályozása érdekében Roosevelt elnök, 1936-ban történt megválasztása után, azt javasolta, hogy a törvényhozás jogosítsa fel az elnököt a Legfelső Törvényszék tagjai számának 15-re való felemelésére — új bírák kinevezése útján — »minden esetben, amikor 70 és 8 évét elérve valamelyik bíró nem mond le. Így akarta felfrissíteni Roosevelt a Legfelső Törvényszéket haladóbb szellemű bírákkal. Javaslatából nem lett semmi: a szenátus megbuktatta, mert az amerikai monopol tőke érdekeinek veszélyeztetését látta benne." (Lunc 29. old., hivatkozik rá Jogtudományi Közlöny 1950)
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
Jogtudományi Közlöny, 1950-04-20 / 07- 08. sz. 220.old.