Szerkesztő:Kit36/Humor
HUMOR
A település: A településen hajdan két szerzetestelep élétesült. Az egyik, a régebbi megszűnt és ma már csak néhány falmaradványa találhatóa falu központjában. A Világörökség körébe tartozó templom szomszédságában jelenleg egy modern női-kolostor működik, saját új templommal és rendházzal.
A védett kolostor-együttes: a másik, "új kolostor-együttes" Petru Rares fejedelem uralkodása idején épült. A templom bejárat melletti falfelületén található felirat szerint a fejedelmi udvarhoz tartozó Toader Bubuiog és felesége emeltette. (1539-ben bekövetkezett halála után az általa alapított kolostorba, felesége mellé temették.) A kolostor fejlődése – további adományok révén – alapítójának halála után is folytatódott. Vasile Lupu 1641-ben nagyszabású védelmi építkezéseket kezdeményezett. Így a kolostor-együttes területét a 17. században új erődfalakkal biztosították (északnyugati sarkán jelenleg is felújított bástya-torony áll).
Miután Bukovina 1774-től osztrák fennhatóság alá került, a kolostor temploma plébániatemplommá alakult át, s ezzel az ortodox kolostor-együttes pusztulása megkezdődött. Műemléki maradványainak korszerű helyreállítása 1959-ben kezdődött el. [A helyszín bejáráskor (2003.10.01.) a belső falfestmények restaurálása folyt, s a belső terekben levő állványzatok miatt azok nagyrészt nem voltak láthatók.]
A kolostortemplom: Az épület kialakítása a keleti ortodox kereszténység szerzetesi hagyományait követve, az egykori erődfalakkal körülvett udvar középpontjában áll. Térrendszere a moldovitai temploméval rokon. A nyugati oldalon itt is az előcsarnok két keresztboltozati mezővel fedett, nyitott tere vezeti be a templom térsorát. Majd a csegelyes-kupolás pronaosz után a haránt-dongával fedett sírterem következik. Ennek felépítése – mint a később épített Sucevitaiban is – kétszintes. A keleti oldalon, a neves kancellár sírja mellett a keleti oldalon a templom liturgikus központja következik. Az alul három karéllyal kiegészülő, Moldvában szokásos athonita (Athosz hegyi minta szerinti) típusú. Az elrendezés négyezetét hagyományos módon, kétszintes, egymástól 45 fokkal elforgatott csegely-támaszokon nyugvó kupola koronázza. E hangsúlyos négyezeti megoldás kívülről sem kupola, se torony formájában nem jelenik meg, mert rejtve marad a tetőzet alatt.
A 16. század harmadik évtizedében emelt templom tartózkodó belső- és külső architektúrájú. A belső- és külső falfestések munkái 1535-ben fejeződtek be, kivitelezésében a sucevitai Toma mester is részt vett. Alakját a Konstantinápoly ostromát ábrázoló falképben lovagként örökítette meg. A fejedelemség területén fennmaradt hasonló templomok között a legkorábbiak sorába tartozik.
A képek ikonográfiai rendje a Moldvában meggyökeresedő ortodox hagyományok szerint alakult ki. A belső falfestmények legfelső mennyezeti szférájából töretlen kompozíciós átmenet vezet az alsó, földi mezőbe, ahol Petru Rares fejedelem – felesége és fia társaságában – Krisztus oltalmába helyezi a templomot. A Mária, vagy Szent János alakja köré komponált képek a nyugati oldalon, a nyitott előcsarnokban az „Utolsó Ítélet” lenyűgöző, drámai víziójával kapcsolódnak > >a külső falfestmények együtteséhez. A szentélyrész három-karélyos külső falfelületén itt is a hagyományos, hat sorba rendezett CIN, azaz az „Égi és Földi Hierarchia” képei jelennek meg. A déli oldalon - az előző folytatásában - a „Jessze fájá”-nak képei, majd ettől délnyugatra, az „Akathisztosz-himnusz” tematikája alapján „Mária történetének bemutatása” következik. Itt látható a „Konstantinápoly ostroma” témájú falikép is. A képsorozat részleteiben játékos derű és fájdalmas tragikum váltakozik, s ez ad feszült légkört a képeketszemlélő számára. A Templom északi oldalát a hasonló, bizonyosan értékes képek borították, de - feltehetően az időjárás viszontagságai következtében - ezek majdnem teljesen elpusztultak.
Az 1959-ben helyreállított védőtorony létesítése 1641-re datált, s Vasile Lupu kezdeményezésének eredménye. (Kit) Kit36 2006. december 17., 01:26 (CET)
Szerkesztett szöveg[szerkesztés]
A humori Szűz Mária Mennybemenetele-templomot és az azt övező kolostoregyüttest Petru Rareş fejedelem uralkodása idején Toader Bubuiog és felesége emeltette, s fejlődése alapítójának halála után is folytatódott. Vasile Lupu 1641-ben nagyszabású védelmi építkezéseket kezdeményezett, így a kolostor területét a 17. században új erődfalakkal biztosították. Bukovina 1774-ben történt osztrák fennhatóság alá kerülésével megkezdődött az ortodox kolostoregyüttes pusztulása. Maradványainak korszerű helyreállítása 1959-ben kezdődött el.
A kolostortemplom az erődfalakkal körülvett udvar középpontjában áll. Az előcsarnok két keresztboltozati mezővel fedett, nyitott tere, majd a csegelyes-kupolás pronaosz után a kétszintes sírterem következik. A keleti oldalon, Toader Bubuiog sírja mellett van a templom liturgikus központja. Az elrendezés négyezetét hagyományos módon, kétszintes, egymástól 45 fokkal elforgatott csegelyeken nyugvó kupola zárja le, amely kívülről nem látszik, mert rejtve marad a tetőzet alatt.
A templom belső- és külső falfestési munkái 1535-ben fejeződtek be. A képek ikonográfiai rendje a Moldvában meggyökeresedő ortodox hagyományok szerint alakult ki. A belső falfestmények legfelső, mennyezeti szférájából töretlen kompozíciós átmenet vezet az alsó, földi mezőbe, ahol Petru Rareş fejedelem felesége és fia társaságában Krisztus oltalmába helyezi a templomot. A Mária, vagy Szent János alakja köré komponált képek a nyugati oldalon, a nyitott előcsarnokban az „Utolsó Ítélet” víziójával kapcsolódnak a külső falfestmények együtteséhez. A szentélyrész külső falfelületén a hagyományos, hat sorba rendezett „Égi és földi hierarchia” képei jelennek meg. A déli oldalon a „Jessze fájá”-nak képei, délnyugatra, az „Akathisztosz-himnusz” alapján „Mária történetének bemutatása” következik. Itt látható „Konstantinápoly ostroma” is. A templom északi oldalán a képek majdnem teljesen elpusztultak.
A Világörökség körébe tartozó templom szomszédságában ma egy modern női kolostor működik, saját új templommal és rendházzal. A korábbi kolostor egyik védőtornya a jelenlegi teken kívül áll. Az északnyugati kerítésfalnál egy alacsonyabb, újabb galériás torony található.
Forrás[szerkesztés]
- A világ természeti csodái és kultúrkincsei, 1. (Délkelet-Európa) kötet, 8. számozat: p. 60-66. Alexandra Kiadó (1997), ISBN 963 367 245 7
- A művészet története: A korai középkor. Corvina Kiadó, 1986, ISBN 963 13 2393 5
- Kádár Zoltán: Művészettörténet 14. sz. Ókeresztény és kora bizánci művészet. Gondolat K. 1959.
- Kádár Zoltán: Művészettörténet 15. sz. Bizánci művészet. Gondolat K. 1959.
- Szentkirályi Zoltán - Détshy Mihály: Az építészet rövid története I-II., Műszaki Könyvkiadó, 1964/2000, ISBN 963 16 3059 5
- Cs. Tompos Erzsébet - Czellár Katalin: Moldvai utazások. Panoráma K. 1978.ISBN 963 243 099 9
- J. M. Roberts: A szétváló hagyományok kora. Képes világtörténelem IV. kötet. Officina Nova-Magyar Könyvklub 1999. ISBN 963 548 774 6.