Marcus Aurelius Equitius Probus (Sirmium, 232? – Sirmium, 282) a Római Birodalom császára volt 276-tól haláláig, 282-ig. Rátermett, igazságos uralkodó volt, de mindenekelőtt tehetséges hadvezér. Aurelianus után tovább szilárdította a birodalom biztonságát.
Marcus Aurelius Numerius Carus (Narbo?, 223 körül – Perzsia, 283 júliusa) a Római Birodalom császára volt 282-től haláláig, 283-ig. Rövid uralma alatt a sikeresen hadakozott a kvádok és szarmaták ellen. Perzsiai hadjárata alatt rejtélyes okok között lelte halálát.
Marcus Aurelius Carinus (257 körül – Nagy-Morava, 285 márciusa), a Római Birodalom társcsászára volt 283 vége és 285 eleje között. Rövid uralma alatt sikeresen hadakozott a kelták és a germánok ellen. Két trónháború mutatja, hogy nem volt kedvelt császár. Diocletianus elleni harcai közben egyik tisztje meggyilkolta.
Marcus Aurelius Numerius Numerianus (253 – Nicomedia, 284) a Római Birodalom társcsászára volt 283 júliusától 284 novemberéig. Nem volt képes a birodalom effektív kormányzására, érdeklődése inkább az irodalom, különösen a költészet felé húzott. Apja perzsiai hadjáratáról való visszatérése közben meggyilkolták.
Glycerius (420 körül – Dalmácia, 480 után) nyugatrómai császár volt 474 és 474 között. A burgundok befolyásuk alatt tartották, de a források általánosságban nem ítélik rossz uralkodónak.
A blakok, gyakran bulákoktörök nép voltak. A Lop-Nor sivatag területéről elsivatagodás miatt vándoroltak át a Talasz-völgybe (Belső-Ázsia) időszámításunk kezdetén, ahol a Karluk Törzsszövetség kilencedik törzse lettek. A 6. században innen kiszakadtak és az Urál-hegységbe, a bolgárok és baskírok szomszédságába kerültek. A bolgárokkal továbbvándoroltak, majd 679-től a Bolgár Birodalom területén éltek, a honfoglalás után pedig határterületeken éltek, amíg 1225-re úgy megfogyatkoztak a betörések miatt, hogy beintegrálták őket a Székelyekbe. A lemaradt blakok lovakkal kereskedtek a régebbi hazákban és még évszázadokkal később is vannak feljegyzések róluk. Nevük hasonlósága miatt az utókor az oláhokkal azonosította őket.
A gall háborút C. Iulius Caesar Kr. e. 58 és 50 között vívta kelta és germán törzsek ellen, főként a mai Franciaország területén. A harcok végére az egész térség behódolt Rómának. Caesar óriási vagyonra és támogatottságra tett szert, mely lehetővé tette, hogy legyőzze szövetségesből lett riválisát, Cn. Pompeius Magnust és életfogytiglani diktátorrá (dictator perpetuo) váljon.
.jpg)
