Szerkesztő:Burumbátor/HBhősök

Lev Nyikolajevics Tolsztoj Háború és béke (regény) jegyzetei. Aki inspirációt érez, nyugodtan használja, dolgozzon vele, javítsa! Üdv, – Burumbátor ^{hintsed csak, mint bolom'pék a lisztet...} 2008. november 27., 15:44 (CET)

Személyek 1

• Nyikolaj Nyikolajevics Novoszilcov: orosz államférfi (1761- 1836). I. Sándor cár szolgálatában 1801-től 1809-ig különféle diplomáciai megbízásokat hajtott végre; később az államtanácsnak és a minisztertanácsnak tagja, majd elnöke lett.
• Ferdinand Fjodorovics Wintzingerode: Hessenben született lovassági tábornok (1770-1818). Egymást követően a következő hadseregekben szolgált; a francia, osztrák, hesseni, orosz, majd ismét az osztrák hadseregben. 1812-ben újra orosz szolgálatba lépett.
• Alekszandr Nyikolajevics Golicin: orosz államférfi (1773-1844). Gyermekkorától kezdve közeli kapcsolatban állott a leendő cárral. I. Sándor trónralépése után, 1803-ban a Szinódus főügyésze, majd 1806-tól közoktatásügyi miniszter lett.
• Pjotr Alekszandrovics Rumjancev: kiváló orosz hadvezér (1725-1796). I. Péter cár hadművészetét továbbfejlesztve, nagy győzelmeket aratott a hétéves háború (1756-1763) folyamán a poroszok fölött.
• Salomoni: 1805-ben a Moszkvában szereplő német színészcsoport kiváló énekesnője és színésznője volt.
• Ivan Ivanovics Michelson: orosz tábornok (1740-1807). 1805-ben a nyugati határon elhelyezett csapatok parancsnoka volt.
• Pjotr Alekszandrovics Tolsztoj gróf: orosz tábornok (1761-1844). 1805-ben a partraszálló hadtest parancsnoka lett, amelynek az volt a rendeltetése, hogy részt vegyen a Franciaország elleni had¬műveletekben.
• Grigorij Alekszandrovics Potyomkin herceg: orosz államférfi és hadvezér (1739-1791). Mint II. Katalin cárnő kegyence, gyorsan emelkedett a ranglétrán, és korlátlan hatalommal intézte Orosz¬ország kül- és belügyeit.
• Fjodor Petrovics Pahlen: cári diplomata (1780-1863): orosz nagykövet volt Washingtonban, Rio de Janeiróban, Münchenben.
• Mihail Fjodorovics Kamenszkij: orosz tábornagy (1738-1809).
• Georg (Grigorij Ivanovics) Nostitz: osztrák tábornok (meghalt 1838-ban). 1807-ben orosz szolgálatba lépett.
• Pjotr Ivanovics Bagration: kiváló orosz hadvezér, a Szuvorov vezette hadjáratok és az 1812-es honvédő háború egyik hőse (1765-1812).
• Dmitrij Szergejevics Dohturov: orosz gyalogsági tábornok (1756-1816); az 1812-es honvédő háború egyik hőse. Dohturov vezette Szmolenszk védelmét a franciák ellen. A borogyinói ütközet¬ben a sebesült Bagration helyét vette át, és ő irányította az orosz seregeket.
• Rudolf Vrbna: gróf, osztrák államférfi (1761-1823).
• Auersperg von Mautern: osztrák tábornagy (1740-1822). Felmentették állásából és bíróság elé állították, mert a Dunán átvezető Thabor-hidat feladta és ezzel megkönnyítette Napóleonnak, hogy Bécset elfoglalja.
• Augustin Belliard: francia tábornagy (1769-1832). Vezérkari főnök volt Murat herceg hadse¬regében 1805-1808-ban.
• Weyrother: osztrák tábornok (1754-1807). Korlátolt képességű hadvezér, I. Sándor cár szolgalelkű tanácsadója volt.
• Fjodor Fjodorovics Buxhöwden: az orosz hadsereg tábornoka (1750-1811). A tilsiti béke után, 1807-ben ő vette át Bennigsentől az orosz hadsereg főparancsnokságát.
• Jean Leonard Lemarrois: Napóleon főhadsegéde (1766-1836).
• Szergej Kuzmics Vjazmityinov: pétervári katonai főkormányzó I. Sándor cár uralkodása idején.
• Adam Csartorizsszkij: I. Sándor cár külügyminisztere (1770-1861).
• Maximilian Wimpffen: osztrák tábornok, akit 1805-ben Kutuzov törzséhez vezényeltek.
• Alexandre Langeron: orosz tábornok (1763-1831). Francia gróf volt, aki a forradalom idején emigrált és orosz szolgálatba lépett. Részt vett a Franciaország és Törökország elleni hadjáratokban, s 1790-ben Izmail ostrománál kitüntette magát.
• Johann Joseph Liechtenstein: osztrák tábornagy (1760-1836).
• Friedrich Ludwig Hohenlohe: porosz tábornok (1746-1818), részt vett az austerlitzi ütközetben.
• Mihail Andrejevics Miloradovics: orosz tábornok (1770-1825). Előbb Szuvorov vezérlete alatt harcolt a törökök és a lengyelek ellen, 1799-től pedig részt vett valamennyi francia háborúban.
• Alekszej Andrejevics Arakcsejev: orosz tábornok (1769-1834). I. Pál és I. Sándor cár mindenható kegyence volt. A reakciós politikai despotizmus és a durva katonai szellem korszakát teremtette meg. A nép „Szila” (erő) gúnynevet adta Arakcsejevnek.
• Ignatyij Jakovlevics Przybyszewski: az orosz hadsereg tábornoka. Az austerlitzi csata idején „letette a fegyvert”, ezért hadbíróság elé állították és lefokozták.
• Louis Duport: francia balett-táncos (1762-1853). 1803-tól Pétervárott élt.
• Fjodor Vasziljevics Rasztopcsin: Pál cár kedvelt embere volt. 1812-ben őt nevezték ki Moszkva főkormányzójának és főparancsnokának (1763-1826).
• Jurij Vlagyimirovics Dolgorukij: Moszkva főparancsnoka volt Pál cár idejében (1740-1830).

Személyek2

• Alekszandr Lvovics Nariskin: a császári színházak igazgatója volt (1760-1826).
• Alekszandr Andrejevics Beklesov: 1804 és 1806 között moszkvai főkormányzó volt (1745-1808).
• Madame de Souza: francia írónő (1761-1836). „Amelie et Alphonse” (Amália és Alfonz) című regényét 1799-ben írta.
• George Dandin: Molière 1668-ban írott vígjátékának hőse; gazdag, felkapaszkodott paraszt, aki ostoba nagyravágyásból feleségül veszi egy tönkrement báró leányát.
• Alekszandr Alekszandrovics Prozorovszkij: orosz tábornagy (1732-1809).
• Mihail Mihajlovics Szperanszkij: orosz államférfi (1772-1839). A XIX. század elején I. Sándor cár rendeletére reformtervezetet dolgozott ki, amelynek az volt az alapgondolata, hogy a feudális monarchiát a burzsoá viszonyok fejlődéséhez kell alkalmazni. A tervezet az akkori idők szempontjából haladó jellegű volt, éppen ezért a konzervatív földesurak erélyesen tiltakoztak ellene. Szperanszkij 1812-ben kegyvesztett lett, és a cár egy időre száműzte.
• Viktor Pavlovics Kocsubej: orosz államférfi és diplomata (1768-1834). A 90-es évek elején jó barátságba került a leendő cárral: 1801-ben, I. Sándor uralomrajutása után szenátor lett, majd 1802-től két ízben belügyminiszter.
• Gustav Rosenkampf: jogász (1762-1832). 1803-tól 1822-ig a törvényelőkészítő bizottság tagja volt.
• Charles Joseph de Ligne: belga tábornok, író, diplomata (1735-1814).
• Mihail Leontyijevics Magnyickij: orosz államférfi (1778-1855): Szperanszkij munkatársa, akinek bukása után száműzték. 1816-ban Arakcsejev támogatásával visszatért az állami szolgálatba. Szélsőséges reakciós és népbutító volt.
• Nimfodora Szemjonova: 1809-ben lépett színpadra; operaénekesnő volt, mégis a játékát csodálták legjobban.
• Alekszandr Dmitrijevics Balasov: az orosz államtanács tagja (1770-1837). Rendőrminiszter volt 1810-től 1816-ig.
• Alekszandr Szemjonovics Siskov: orosz író és államférfi (1754-1841); a legreakciósabb nemesi rétegek ideológusa. Ő került a kegyvesztett Szperanszkij helyére.
• Nyikolaj Petrovics Szaltikov: orosz tábornagy (1736-1816). Az államtanács és a minisztertanács elnöke volt 1812-ben.
• Alexandre Jacques Bernard Lauriston: 1811-ben francia nagykövet volt Pétervárott (1768-1828).
• Alekszandr Boriszovics Kurakin: orosz diplomata (1752-1818). Párizsi nagykövet volt 1808-tól 1812-ig.
• Mariet-Hugues-Bernard Bassano: francia külügyminiszter (1763-1839).
• Gustav Mauritz Armfelt: svéd tábornok (1757-1814); Svédországból menekült és 1811-től orosz szolgálatban állott.
• Mihail Bogdanovics Barclay de Tolly: orosz hadvezér, az 1811-es honvédő háború hőse (1761-1818). Az I. nyugati hadsereg főparancsnoka volt 1812-ben. A Napóleon elleni harc vezetése azonban meghaladta Barclay de Tolly erejét, ezért I. Sándor cár a néptömegek nyomásának engedve, Kutuzovot nevezte ki főparancsnoknak. Kutuzov halála után, 1813-ban ismét Barclay de Tolly lett az orosz seregek főparancsnoka.
• Karl Ludwig August Pfuel: porosz tábornok. A napóleoni háborúk idején beállt az oroszok szolgálatába.
• Pjotr Mihajlavics Volkonszkij: orosz tábornagy (1776-1852), I. Sándor cár közeli híve. 1810-ben főszállásmester volt, 1814-től az udvar és a cári család birtokainak minisztere.
• Philippe Paulucci: olasz hadsegéd (1779-1849); a francia hadseregben szolgált. 1807-től 1829-ig orosz szolgálatban állott.
• Ludwig Justus Wolzogen: porosz tábornok (1774-1845). Az orosz hadseregben szolgált 1807-től, mint vezérkari tiszt. 1815-ben újra visszalépett porosz szolgálatba.
• Alekszej Petrovics Jermolov: orosz tábornok, az 1812-es honvédő háború hőse (1772-1861); Szuvorov és Kutuzov harcostársa. 1812-ben az 1. nyugati hadsereg vezérkari főnöke, majd a borogyinói ütközet után az egyesült 1. és 2. hadsereg főparancsnoka lett.
• Alexandre Michaud de Borretour: a szardiniai csapatok hadmérnöke, aki orosz szolgálatba lépett (1771-1841).
• Nyikolaj Nyikolajevics Rajevszkij: orosz tábornok, az 1812-es honvédő háború hőse (1771-1829). Mint hadosztályparancsnok, hősiesen védelmezte Szmolenszkot. Malojaroszlavecnál Dohturovval hatalmas győzelmet aratott a napóleoni hadsereg felett. Részt vett továbbá a krasznojei ütközetben és a külföldi hadjáratokban. Rajevszkijt baráti kapcsolat fűzte Puskinhoz, és a dekabristákkal is rokonszenvezett.
• Andrej Ivanovics Oszterman: orosz államférfi (1686-1747). Mint emigráns német, I. Péter cár szolgálatába szegődött, s csakhamar fontos állásba került. Erzsébet cárnő alatt kegyvesztett lett és Szibériába száműzték. Leánya Tolsztoj tábornokhoz ment feleségül, ilyenmódon viselték utódai az Oszterman-Tolsztoj családnevet.
• Szergej Nyikolajevics Glinka: orosz író és újságíró (1776-1847). Ő adta ki 1808 és 1824 között a „Russzkij Vesztnyik” (Orosz Hírnök) című folyóiratot, amely 1812-ben hasábjain erélyes harcot folytatott a főnemesség körében uralkodó francia befolyás ellen.
• Konsztantyin Kszaverjevics Ljubomirszkij: I. Sándor cár szárnysegéde (1786-1870).
• Vlagyiszlav Kszaverjevics Branyickij: szenátor (1782-1843). I. Sándor szárnysegéde volt 1812-ben.
• Vaszilij Lvovics Puskin: orosz költő (1770-1830), a nagy Alekszander Szergejevics Puskin nagybátyja.
• Pjotr Hrisztyianovics Wittgenstein: orosz hadvezér (1768-1842). Az 1812-es honvédő háború idején azt a hadtestet vezényelte, amely a Pétervárra vezető utat fedezte. Kutuzov halála után egy ideig főparancsnok volt, de ezt a tisztet nem tudta megfelelően betölteni, ezért Barclay de Tollyt állították a helyére.
• Paiszij Szergejevics Kajszarov: Kutuzov segédtisztje (1783-1844), hadseregtábornok 1812-ben.
• Szergej Nyikiforovics Marin: I. Sándor hadsegédeként szolgált (1775-1813). Költő volt, akit paródiái és gúnyversei tettek ismertté.
• Gavril Vasziljevics Gerakov: a pétervári első tisztiiskola történelemtanára (1775-1838). Számos hazafias szellemű, de gyenge művet írt. Marin verse Gerakovot gúnyolta ki: valóságos jóslat volt, amely beteljesedett Gerakovon. A vers tartalma kb. ez: Sokat írsz még ezután is, s olvasóid kacagják magukat rajtad. A kadétiskolának leszel tanára, s örökre megmaradsz kapitánynak.
• Karl Clausewitz: porosz tábornok, nagy katonai teoretikus (1780-1831). 1812-1814-ben orosz szolgálatban állott.
• Louis-François de Beausset: Napóleon udvari embere, író (1770-1835).
• Louis Friant: francia tábornok (1758-1829). Részt vett Napóleon valamennyi hadjáratában.
• Maurice Etienne Gérard: francia tábornagy (1773-1852).
• Jean Rapp: francia tábornok, Napóleon hadsegéde (1772-1821).
• Nicolas de Corvisart-Desmarets: híres francia orvos, Napóleon orvosa (1755-1821).
• Michel Claparède: francia tábornok (1774-1841).
• Alexander Friedrich von Württemberg: a württembergi herceg (1771-1833). I. Sándor cár nagy¬bátyja volt anyai ágon. 1800-ban orosz szolgálatba lépett.
• François Talma: kiváló francia színész (1763-1826).
• Catherine Josephine Duchesnois: francia drámai színésznő (született 1780 körül, meghalt 1835-ben).
• Robert Joseph Potier: francia jogtudós (1699-1772).
• Alekszandr Ivanovics Kutajszov: orosz tábornok (1784-1812), a borogyinói ütközetben esett el.
• Karl Fjodorovics Bagovut: az orosz hadsereg tábornoka (1761-1812). Az 1812-es honvédő háború idején Barclay de Tolly hadseregében a 2. gyalogos hadtest parancsnoka volt.
• Ivan Alekszejevics Jakovlev: kapitány (1767-1848), Alekszandr Ivanovics Herzen, a nagy orosz forradalmi demokrata író és filozófus (1812-1870) apja.
• Ivan Vasziljevics Tutolmin: vezérőrnagy (1751-1815); a moszkvai katonai nevelőintézet igazgatója.
• Agaton-Jean-François Phain: Napóleon titkára (1778-1837), aki megírta az 1812-es hadjárat történetét.

Személyek3

• Ivan Szemjonovics Dorohov: orosz tábornok (1762-1815), a Napóleon elleni partizánharcok híres hőse.
• Alekszandr Szamojlovics Figner: százados; a partizánosztagok egyik legdicsőbb parancsnoka (1787-1813).
• Alekszandr Nyikityics Szeszlavin: orosz tábornok (1780-1858). Mint partizánosztag-parancsnok nagy hírnévre tett szert.
• Georges Mouton: Lobau grófja, francia tábornok (1770-1838).
• Gyenyisz Vasziljevics Davidov: orosz költő és katonai író, az 1812-es honvédő háború hőse, a Napóleon elleni partizánmozgalom egyik kezdeményezője (1784-1839). Davidov a partizánháború¬ban szerzett gazdag tapasztalatait „A partizántevékenység elméletének vázlata” című munkájában foglalta össze.
• Andoche Junot: Abrantès hercege, francia tábornagy (1771-1813).
• Photius: a novgorodi kolostor főnöke volt (1792-1838). Az ortodox pravoszláv egyház reakciós elveinek nevében 1820-ban hajszát indított a szabadkőművesek, a Biblia-társaság és minden olyan mozgalom ellen, amely akár csak kis mértékben is liberálisnak volt nevezhető, vagy nem volt feltétlen híve a fennálló rendnek és az ortodox egyháznak.
• Friedrich Wilhelm Schelling: filozófus, a XVIII. század végi és a XIX. század eleji német idealizmus egyik képviselője, a vallás élharcosa (1775-1854).
• Johannes Gossner: német katolikus pap, a miszticizmus híve (1773-1858). Münchenben egész csoport alakult körülötte, de innen távoznia kellett. 1820-ban meghívták Pétervárra, a Golicin herceg alapította Biblia-társaság igazgatójának.
• Jekatyerina Filippovna Tatarinova: (1783-1856). Misztikus szektát alapított 1817-ben Péter¬várott. Tatarinovának egy ideig befolyása volt I. Sándor cárra. A szekta 1837-ben oszlott fel, amikor Tatarinovát egy isten háta mögötti kolostorba száműzték.
• Barbara Juliane Krüdener: rigai születésű bárónő, hírhedt jósnő (1764-1825). 1807-ben szakí¬tott az előkelő társasággal és a miszticizmusnak szentelte magát. 1815-ben Badenben megismer¬kedett I. Sándorral, és egy ideig nagy befolyásra tett szert nála. 1817-ben Oroszországba utazott, de akkor már kiesett a cár kegyeiből.
• Karl Eckhardthausen: német misztikus író (1752-1803).
• Franz Schwarz: német származású ezredes. I. Sándor cár a Szemjonovszkij-ezred parancsnokává nevezte ki. Olyan kegyetlenül bánt alárendeltjeivel, hogy az ezredben lázadás tört ki.
• Jean-Charles-Leonard Sismondi: svájci közgazdász és történetíró; a kispolgárság ideológusa (1773-1842).
• Henry Thomas Buckle: angol polgári történetíró és szociológus (1821-1862).
• Andrej Mihajlovics Kurbszkij: orosz herceg (1528-1583), a hűbéri nemesség ideológusa, aki IV. (Rettegett) Iván uralkodása idején a bojárság rendkívüli előjogainak fenntartásáért harcolt, és szembehelyezkedett a cár önkényuralmi politikájával.

Kifejezések

• Brumaire 18-a: brumaire („köd hava”) a francia forradalom idején bevezetett naptár egyik hónapja. Napóleon 1799. brumaire 18-án (vagyis november 9-én) hajtotta végre azt az államcsínyt, amely megvetette katonai diktatúrájának alapját.
• Arcolei híd: 1796 novemberében a Verona tartománybeli Arcolénál aratott győzelmet Napóleon a nagy túlerőben levő osztrák sereg fölött.
• Jaffai kórház: Napóleon 1798. május 19-én indult el a touloni kikötőből egyiptomi hadjáratára. Ennek során 1799. március 6-án elfoglalta Jaffa városát is. A regényben azokra a kegyetlenségekre céloznak, amelyeket a franciák követtek el, hogy elnyomják a Napóleon ellen Egyiptomban kitört lázadást.
• 1 imperiál: 10 aranyrubellal volt egyenlő 1897-ig. Attól kezdve tizenöttel.
• Boston-játék: amerikai eredetű kártyajáték.
• Kulebjaka: hússal vagy hallal töltött sütemény.
• Breguet: olyan zsebóra, mely üti az órákat, mutatja a hónapokat és napokat (naptáróra).
• Dussek-szonáta: Jan Ladislav Dussek, cseh zongoraművész és zeneszerző (1761-1812) művéről van szó.
• Pincetok: rekeszekre osztott útiládikó teázókészlet, ital és elemózsia számára.
• Az ocsakovi csata: az 1787-1791-es orosz-török háború idején az orosz seregek Szuvorov parancsnoksága és Potyomkin főparancsnoksága alatt megostromolták és bevették Ocsakov török erődítményt.
• Az izmaili csata: az orosz-török háború idején, 1790-ben döntő ütközetet vívtak az orosz seregek Szuvorov vezérlete alatt az egyik legerősebb török vár, Izmail bevételéért. A szárazföldi haderők ostromát a tenger felől Usakov tengernagy támogatta. A teljes napon át tartó, nehéz csata után estére sikerült az orosz seregeknek a várat bevenniök.
• fárao: hazárd kártyajáték (pharaon).
• A dürnsteini csetepaté: Dürnstein alsó-ausztriai városka; 1805. november 11-én az egyesült orosz és osztrák hadak itt megverték a francia csapatokat.
• Campo Formio: ennek az olasz falunak a szomszédságában írta alá Napóleon 1799. október 17-én a békeszerződést Franciaország és Ausztria között.
• Arnauták: az albánok és törökök elnevezése. Oroszországban arnautáknak nevezték az Albániából származó embereket.
• Piké: francia kártyajáték (piquet).
• Jena és Auerstädt: 1806. október 14-én folyt le a jenai ütközet, amelyben Napóleon nagy győzel¬met aratott a porosz sereg fölött. A jenai csatával egy időben Davout francia marsall Auerstädt mellett tönkreverte a porosz sereget.
• Az eylaui ütközet: január végén, a Preussisch-Eylaunál vívott csatában az oroszoknak sikerült felborítaniok Napóleon egész tervét, de támadásra már nem futotta az erejük, s ezért visszavonultak. Napóleon teljesen kimerült seregével néhány napig még Eylauban maradt, s a csatát - a valóságtól eltérően - saját győzelmének hirdette.
• Szvajka és gorodki: földbe rajzolt kör közepébe úgy kell dobni egy laposfejű szeget, hogy megálljon a hegye a földben. Ez a szvajka-játék. Népszerű orosz játék a gorodki: meghatározott távolságról kell ügyesen elhelyezett fabábokat leütni.
• A tilsiti béke: 1807. július 7-én I. Sándor cár és Napóleon Tilsitben találkozott és békét kötött. A békeszerződés értelmében Oroszország kénytelen volt Napóleon hódításait és császárságát elismerni, védő- és támadó szövetségre lépni vele, valamint csatlakozni az Anglia elleni gazdasági háborúhoz.
• Preobrazsenszkij-ezred: I. Péter cár gyermekkori „játék”-katonáiból alakult, híres moszkvai ezred. Nevét Preobrazsenszkoje falvától kapta, ahol Péter gyermekkorát töltötte. Itt játszópajtásaiból álló „katona”-csapatot vezényelt. A csapat tagjai felnőttek és igazi ezredet szerveztek belőlük. Ez a modernül kiképzett ezred több csatában - különösen a svéd háború idején - kitűnt bátorságával.
• Illuminátusság: az illuminátusok német csoportját 1766-ban Adam Weishaupt alapította. Ez összeesküvő jellegű szervezet volt, amelyben a tagok szigorúan alárendelték magukat a vezetőknek. A társaság titkos célját, a monarchikus rendszernek köztársaságival való felváltását csak a rend vezetői ismerték. A bajor kormány 1785-ben hivatalosan betiltotta az illuminátusok működését, befolyásuk azonban más szabadkőműves szervezetekben megmaradt.
• Az erfurti találkozó: a poroszországi Erfurtban ment végbe 1808-ban I. Sándor cár és Napóleon találkozója. Ezen a találkozón megerősítették a tilsiti egyezményt, és enyhítettek Poroszország sorsán. A cár megígérte, hogy nem avatkozik bele az európai ügyekbe, viszont Napóleon szabad kezet adott Oroszországnak Finnországgal, valamint a Duna menti török területekkel szemben.
• Protodiakonus: fő-szerpap.
• Barinya: egy orosz népdalfajta és népi táncfajta neve (eredetileg annyi, mint úrnő).
• Kardal a Vízhordóból: Cherubini operájából, a Les deus Journées-ból.
• Szivcev Vrazsok: a cári Moszkva szegénynegyede.
• Asztrea-páholy, Mannakeresők: a Moszkvában működő két szabadkőműves páholy neve.
• A skóciai szőnyeg: a szimbolikus ábrákkal díszített skót szőnyeg fontos tartozéka volt minden szabadkőműves páholy berendezésének.
• A negyvenszer negyven templomok: Moszkva számtalan sok templomának egyházi folklorisztikus állandó jelzője.
• Az oldenburgi herceg: I. Sándor cár nagybátyja volt. Napóleon 1810-ben egyszerűen bekebelezte az oldenburgi hercegséget. A herceg Napóleontól engedélyt kapott, hogy Erfurtba költözzék. Az oldenburgi herceg esete is siettette a szakítást Napóleon és I. Sándor között.
• „Szegény Liza”: Karamzin orosz író (1766-1826) nagyon népszerű szentimentális regénye, amely 1792-ben jelent meg.
• Szárazföldi zárlat: Napóleon 1806. november 21-én határozatot (dekrétumot) írt alá Berlinben, amelyben megtiltott mindenfajta kereskedelmi, postai és egyéb kapcsolatot Angliával és a hozzátartozó gyarmatokkal. A tilsiti békeszerződés értelmében Oroszország is kötelezte magát, hogy megszünteti az angol áruk behozatalát és a gabonakivitelt Angliába.
• Napóleon átkel a Nyemen folyón: Tolsztoj természetesen a régi naptár szerint említi a történelmi adatokat. Az új naptár szerint Napóleon 1812. június 24-én kelt át a Nyemen folyón, augusztus 17-én vette be Szmolenszkot, szeptember 7-én vívta meg a borogyinói csatát, szeptember 14-én vonult be Moszkvába, október 9-én kezdte meg a visszavonulást, november 25-e és 28-a között vitte vissza serege maradványait a Berezina folyón és Varsón áthaladva, december 19-én érkezett vissza Párizsba.
• Mamelukok: az egyiptomi szultánok testőrsége, amely török és kaukázusi rabszolgákból állt. A XIII. század közepén a mamelukok megszerezték az uralmat Egyiptom fölött. Napóleon az 1798-as egyiptomi hadjárat idején meghódolásra kényszerítette őket. A mamelukok közül néhányat magával vitt és ezek 1814-ig testőrségében szolgáltak. Rusztánt is Egyiptomból hozta magával Napóleon.
• Botteni-öböl: a Keleti-tenger északi nyúlványa Svédország és Finnország között.
• A poltavai út: I. Péter cár 1709-ben Poltavánál megsemmisítő csapást mért a legyőzhetetlen hadvezérnek hitt XII. Károly svéd királyra.
• Valaska: így becézték Kutuzov román kedvesét.
• Drisszai tábor: az orosz hadsereg megerősített állása a Nyugati-Dvina mellékfolyója, a Drissza mellett. A tábort I. Sándor jóváhagyásával katonai tanácsadója, a porosz Pfuel tábornok építette. A haditerv szerint Barclay de Tolly 1. orosz hadseregének a drisszai táborhoz kellett vonulnia és ott feltartóztatnia a napóleoni hadsereg főerőit. Barclay de Tolly azonban elhagyta Drisszát, mert könnyen bekeríthetőnek vélte.
• Thermopylae: hegyszoros Görögországban. Itt ütköztek meg időszámításunk előtt 480-ban a görög és perzsa seregek. Leonidas spártai király meg akarta akadályozni Xerxes perzsa hadainak beözönlését Görögországba, de árulás folytán háromszáz harcosával együtt elpusztult Thermopylae-nél.
• György-kereszt: A Szent György-rend keresztje a legnagyobb katonai kitüntetések közé tartozott.
• Bal-klérosz: bal-oltárfal.
• ... „királyi ajtók”: a belső szentély ajtaja.
• Ambon: emelvény a pravoszláv templomokban az oltárhoz való bejárat előtt.

Kifejezések2

• Szent Szinódus: a legfelső egyházi szerv, amely a cári Oroszországban a pravoszláv egyházat irányította. A Szinódust 1721-ben, I. Péter uralkodása idején hozták létre, hogy az egyházat teljesen alárendeljék az államnak.
• Orárion (orarium): a miseruha kiegészítő része; tenyérnyi széles, hosszú, díszes szalag (a római katolikus egyházban: stola).
• ... E számok összege 666-tal egyenlő: ezeknek a betűszámoknak az összege csak 661; 666 csak akkor lesz, ha a szöveget így írjuk le: le empereur Napóleon.
• ... Hogy nem sampion, csak egy közönséges, vén német gomba: játék a „spion” = kém és „sampinyon” (champignon) = gombafajta szavakkal.
• Cár-ágyú: ágyú-óriás, amelyet 1488-ban öntöttek. Mint történeti érdekességet, ma is őrzik a Kremlben.
• Etats généraux: országgyűlés, ahol az egész nemzet képviselői üléseztek, tehát a főpapság, a nemesség és a harmadik rend (azaz a polgárság).
• Contrat Social: „Társadalmi szerződés”. Rousseau 1762-ben megjelent híres műve.
• Konc: az írópapiros csomagolásánál használt kifejezés. Régebben 24 összehajtott és egymásba rakott ívet neveztek koncnak.
• Plutarchos: görög történetíró (kb. i. sz. 46-120 között). „Párhuzamos életrajzok” című főművében a görög és a római történelem egy-egy kimagasló alakjának élet- és jellemrajzát állította szembe egymással.
• Frondőrködés: a fronde-párt hívei társadalmi mozgalmat indítottak Franciaországban, a XVII. század közepén a megszilárdult abszolutizmus, különösen Mazarin bíboros politikája ellen. A mindennapi életben frondőrködés alatt azt a személyes okok indította ellenzékieskedést értjük, amely csak a részletekkel elégedetlen, de a fő célkitűzésekkel egyetért.
• Joconde: Henri La Fontaine francia író (1826-1898) sikamlós tárgyú elbeszélése.
• Charon bárkája: a görög mitológiában Charon az alvilág révésze volt, aki bárkájában átszállította a holtakat a Styx folyón a túlvilágra. A halottak szájába a görögök kis pénzdarabot (obolus) tettek, hogy megfizessék Charonnak a révpénzt.
• A salamancai csata: Napóleon tábornagya, Marmont 1812. július 22-én a spanyolországi Sala¬manca mellett súlyos vereséget szenvedett Wellington angol hadvezértől.
• Bilboquet: játékszer, amely egy hálóval ellátott, felül hegyes, alul lapos pálcából és egy fonállal hozzáerősített fagolyóból áll. A feldobott golyót a hálós pálcával kell elkapni.
• ... 1812. szeptember 6-án: Tolsztoj a görögkeleti ónaptár, Napóleon a Gergely-naptár szerint számítja az időt. A napóleoni szeptember 6-a tehát a régi időszámításban augusztus 25-nek felel meg.
• Szent Bertalan-éj: 1572. augusztus 23-ról 24-re virradó éjjelen mészárolták le Párizsban a hugenottákat (francia reformátusok). A véres tett értelmi szerzője Medici Katalin, IX. Károly király anyja volt.
• Murat elfogásának híre: ez a jelentés hamisnak bizonyult. Bonami tábornokot fogták el. Amikor a mellének szegzett orosz szuronyt megpillantotta, így kiáltott fel: „Én vagyok a király!” Így terjedt el a nápolyi király, Murat elfogatásának hamis híre.
• Szofizma: ál-okoskodás; szántszándékkal hazugul felépített következtetés, amely forma szerint helyesnek látszik, de a valóságban a fogalmak kétértelműségét használja fel.
• Saragossa ostroma: a spanyolok két hónapon át, 1808 júniusától augusztusig sikeresen védték a hevenyészve megerősített Saragossát, majd decemberben is, amikor új ostrom indult a város ellen. Amidőn a franciáknak végre sikerült behatolniok Saragossába, minden házat úgyszólván külön-külön, ostrommal kellett elfoglalniuk.
• A friedlandi csata: 1807. június 14-én a kelet-poroszországi Friedlandnál Napóleon győzelmet aratott a Bennigsen parancsnoksága alatt egyesített orosz-porosz hadsereg fölött.
• Jézus-társaság: katolikus papi rend (jezsuiták). Loyolai Szent Ignác alapította 1534-ben, azzal a céllal, hogy a protestantizmus ellen harcoljon és megszilárdítsa a pápai hatalmat. A jezsuita rend, amely céljának elérésére bármilyen eszközt megengedhetőnek tartott, a pápai politika terveinek titkos végrehajtója lett minden országban. 1820-ban kitiltották Oroszországból.
• Vaszilij Blazsennij-templom: az orosz népi építőművészet remeke a moszkvai Vörös-téren. 1555-1560 között építették a kazanyi tatár kán fölött aratott győzelem emlékére.
• Kitaj-gorod: Moszkva egyik régi külvárosa.
• Ukáz: a cári rendeletet nevezték így a forradalom előtti Oroszországban.
• Merénylet Napóleon ellen: 1809. október 12-én Napóleon a schönbrunni palota előtt a gárdát szemlélte, amikor egy német fiatalember tőrrel megtámadta. A merénylőt elfogták és másnap agyonlőtték.
• Sorbonne: a híres párizsi egyetem, melyet 1254-ben Robert de Sorbon (1201-1270), Szent Lajos udvari káplánja alapított.
• Ivan Velikij: a moszkvai Nagy Iván-harangtorony a Kremlben.
• Frola és Lavra: két testvér, Florus és Laurus mártírhalált halt Diocletianus császár uralma idején. Mindkettő a pravoszláv egyház szentjei sorába tartozott. Az orosz parasztok a lovak védőszentjeként tisztelték őket, és gyakran emlegették nevüket.
• En quarte, en tierce, prime: vívó-kifejezések (kvart, terc, prim).
• Guerillák: spanyol partizánok, akik különösen a Napóleon ellen vívott partizánháborúban (1808-1814) tűntek ki.
• Scserbatij: csorba (fogú); a magyar szó szláv eredetű, rokona a „scserbatij”-nak.
• Fúga: többszólamú zenemű, amelyben a téma végigvonul egymás után valamennyi szólamokon.
• Szent Szövetség: Párizsban jött létre 1815-ben Napóleon leverése után I. Sándor orosz cár, I. Ferenc osztrák császár és III. Frigyes Vilmos porosz király között. A szövetség a reakció védőbástyája, célja minden haladó, forradalmi mozgalom elfojtása volt.
• Kámea: domborúan vésett ékkő.
• Laokoon: mondabeli trójai pap. Tízévi ostrom után a görög hajóhad színleg elvonult Trója alól, és egy óriási falovat hagyott a parton, amelyben katonák rejtőztek. A trójaiak a falovat áldozati ajándéknak vélték és be akarták vinni a várba. Laokoon megsejtette a cselt és tiltakozott a faló bevitele ellen. Ekkor a tengerből kígyók kúsztak elő és Laokoont két fiával együtt megfojtották. A jelenetet ókori szoborcsoport örökíti meg, amelyet a Vatikánban őriznek.
• Szemjonovszkij-ezred: I. Péter cár gyermekkori „játék”-katonáiból alakult, híres moszkvai ezred, amely csakúgy, mint a Preobrazsenszkij-ezred, mindenkor kitűnt bátorságával és a cár iránti hűségével.
• Biblia-társaság: az orosz Biblia-társaságot A. N. Golicin herceg alapította 1812-ben Pétervárott. A társaság készítette a Biblia első orosz fordítását.
• Tugendbund (Erényszövetség): 1808-ban alapított német egyesület. Bevallott célja a hazafiság ápolása volt, de voltaképpen a francia igát akarta lerázni. Napóleon 1809-ben feloszlatta, de a szövetség titokban folytatta működését, és nagy népszerűségre tett szert.
• Szillogizmus: logikai következtetés, amely két előzményből és a következtetésből áll.
• Minnesänger: XII-XIII. századbeli német lovagi dalnokköltők. Költészetükre erősen hatott a népdal.
• A franciák III. Napóleon parancsára Mexikóba mentek: III. Napóleon 1863-ban hadjáratot indított Mexikó ellen. 1863. június 10-én elfoglalta a fővárost. Kívánságára Mexikó császára Miksa osztrák főherceg, I. Ferenc József öccse lett.