Szerkesztő:BélaBéla/Külső-Somogy

Külső-somogy
somogyi táj
Hely	Magyarország, Somogy megye,
Legmagasabb pont	Gyugy-hát (311m)
Típus	dombság
Terület	2750 km2
Elhelyezkedése
Külső-somogy Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 40′, k. h. 17° 50′46.666666666667, 17.833333333333

A Külső-Somogy mintegy 2750 km² területű dombság a Somogyi-dombság keleti, északkeleti részén. Átlagos tengerszint feletti magassága 186 méter. Belső-Somoggyal ellentétben területének nagyobbik része 200-300 m magasságra kiemelkedett, völgyekkel tagolt dombsági felszín, somogyiasan szólva „hegyvidék”. Legmagasabb pontja a Kőröshegy melletti Gyugy-hát (311,5) méter, amely egyben Somogy megye legmagasabb pontja. A változatos felszínű terület déli lankái a Kapos folyó völgye felé ereszkednek. Középső része széles hátságokkal, folyók, patakok völgyeivel és az ezeken sok helyütt előforduló erdőfoltokkal gazdagon tagolt.

Elhelyezkedése

A Külső-Somogy a Dunántúli-dombság keleti, északkeleti területén található, északról a Balaton, keletről a Sió, délről a Kapos, nyugatról a Belső-Somogy határolja. Három részre osztható: Nyugat-Külső-Somogy, Kelet-Külső-Somogy és Dél-Külső-Somogy.

Földrajza

Külső-Somogy felszínén a löszös üledékek az uralkodóak. A nyugati oldalán lehanyatló lejtős sík talaj típus szerint barna erdőtalajú, ami kedvező a mezőgazdasági művelésre. Keletebbre észak-déli irányú völgyekkel tagolt lefutású hátak (Boglári-, Karádi-, Balatonföldvári-hát) következnek. Ezek ökológiai adottságaik alapján inkább erdőgazdálkodásra alkalmasak. Keleti irányban továbbhaladva aszimmetrikus (megbillent) dombhátak együttesét találjuk, amelyeket keleti irányú folyók határolnak: Jaba, Kis-Koppány, Koppány. A jellemzőjük, hogy észak felé merede ken lejtenek, dél felé viszont lankás lejtőkkel ereszkednek a völgyek talpához. Többségében csernozjom jellemzi. Elsősorban a déli lejtők jó mezőgazdasági termőterületek. Külső-Somogy déli részét a Kapos-völgy alkotja, amelyet 15-20 méter vastag löszös üledék borít. Ta lajtípus szerint csernozjom és barna erdőtalaj jellemzi, Somogy megye legjobb termőterületének szá mít.

Éghajlata

A Külső-Somogy érsékelten meleg nyarú kontinentális éghajlattal rendelkezik, azonban ezt az óceáni és a mediterrán éghajlati befolyás módosítja. Napsütötte órák száma évente 1950 és 2050 óra között változik, északkelet felé növekszik. Az évi középhőmérséklet sokévi átlaga 10-10,5 °C alatt van. Az év leghidegebb hónapja a január, a januári középhőmérséklet fagypont alatt van (-1,5 -2,5 °C). Az évi hőmérséklet maximumát júliusban éri el, értéke átlagosan 20-20,5 °C. A tenyészidőszak átlagos hőmérséklete 16 °C körül mozog. Az évi hőmérsékletingás nyugatról keleti irányban növekszik. A csapadék évi összege: 600-800 mm. A csapadék éves eloszlásában érvényesül az atlanto-mediterrán befolyás, emiatt másodlagos őszi csapadék-maximum alakul ki. A legcsapadékosabb hónap a május. A hótakarós napok száma évenkénz 35-40 nap. A területre főleg az ÉNY-i szelek jellemzőek.

alfejezet

Somogy területén a földtörténet legkorábbi ismert (kb. 450 millió éves) emlékei mélyen eltemetve találhatók a felszín alatt. Az itt lemélyített több száz mélyfúrás és a kiterjedt geofizikai kutatások szolgáltattak információt a megye földtani felépítéséről és a dombsági felszín kialakulásáról. Somogy földtörténetében az Óidő (580-240 millió év), a Középidő (240-65 millió év) folyamán képződött kőzetek a mélyfúrások tanúsága szerint mintegy 500-4000 m mélységben vannak. A mélyben lévő kőzetek tanulmányozása során megállapították, hogy a Kaposvár-Dunaújváros-Miskolc vonaltól északra és délre más-más kőzettípusok jelennek meg Somogy medencealjzatában. Északon a ságvári és a buzsáki fúrások nagy keménységű mélységi magmás kőzetet, gránitot, a siófoki és balatonföldvári fúrások pedig átalakult, palás szerkezetű fillitet hoztak a felszínre. Somogy északi térségében a Balaton vonalával párhuzamosan a mélyfúrások egy eltemetett karbon, permi és triász időszaki üledékes kőzetekből álló, mészkő, dolomit rögbe ütköztek. A déli részen a felszínhez közelebb mecseki típusú gránitra bukkantak. A két eltérő egységet az úgynevezett Igali-öv választja el egymástól, mely a földtörténeti Középidőben az afrikai és eurázsiai eredetű kéreglemezek ütközése révén jött létre. A Föld belső erőinek hatására az ütközési frontokon az egyes lemeztöredékek elmozdultak, s megindult a Dunántúli-középhegység kialakulása és kerültek ott az óidei kőzetek ismét a felszínre, miközben Somogy területe több medencére tagolódott és megsüllyedt. A tengeri elöntés hatására sekély-, és mélytengeri mészkő, dolomit, valamint gyengén átalakult agyagpala rakodott le a somogyi medencealjzatba. Somogy déli részét pedig a szárazföldi homokkő, sekélytengeri mészkő és dolomit üledék felhalmozódás jellemzi. A Harmadidőszakban – az elmúlt 65 millió év során - már Somogy jelenlegi felszínén is jól nyomon követhető nagyarányú változások történtek; a Dunántúlon ekkor tengerek, szigetek, nagy tavak és vulkáni kitörések alakították tovább a felszínt. Az eocén kor jellemző kövülete, a Szent- László pénzének nevezett egysejtű fosszilizálódott váza, melyet a mélyfúrások Balatonkiliti és Buzsák körzetében andezit vulkanizmus nyomaival együtt hoztak a felszínre. Ezt követően Somogy területe egy nagyobb üledékfelhalmozó medence részeként több fázisban megsüllyedt és felszínét sekély illetve mélytenger öntötte el. A tengerből időben fokozatosan csökkenő számú sziget, szigetcsoport emelkedett ki szárazulatként. A tengeri üledékek nagy vastagságban halmozódtak fel, Inke környékén a miocén üledékek vastagsága, kőszenes tarka agyag, homokkő és konglomerátum eléri az 1000 m-t. Ezt fedik be az alsó és felső pannon üledékek mintegy 100-600 m-es vastagságban. A kor egyik jellegzetes ősmaradványa a tihanyi kecskeköröm, mely nemcsak Tihanyban, hanem a Balaton déli partján, a felszínen is többfelé megtalálható, pl. Szántódon és Fonyódon. Ugyancsak fellelhetők Somogyban a 25 millió évvel ezelőtt kitört vulkánoknak a maradványai is. A fonyódi Vár-hegy és a boglári Vár-hegy egyszeri bazalt tufaszórás eredményeképpen jött létre. Somogy egész területének felszínét azonban földtörténeti időmértékkel mérve nagyon fiatal negyedidőszaki (2 millió év) képződmények fedik be, ugyanis Belső-Somogyra a folyóvízi eredetű, áthalmozott pleisztocén kori futóhomok a jellemző, a somogyi dombok - Marcali-hát, Külső-Somogy, Zselic - nagy részét pedig a jégkorszakból származó, nyugat-keleti irányban egyre vastagodó (10–30 m) lösztakaró fedi. A jelenkor jellegzetes geológiai képződménye a savanyú környezetben, oxigéntől elzárt közegben keletkező gyepvasérc, mely nyersanyagra honfoglaló elődeink egész vaskohászatukat telepítették, ezt bizonyítja a régészetileg feltárt őskohók egész sora, pl. Somogyfajszon, Bodrogon. A Balaton környéki berkek és nagyobb folyóvizek mentén - Sió, Kapos - jelentős vastagságú tőzeg halmozódott fel.

szakasz 3

Somogy megyében az országos átlagnál jóval magasabb évi csapadékmennyiség következtében a vízhálózat sűrű (0,17 km/km2). A felszíni vizeket a megye középső részén nagyjából kelet-nyugati irányban húzódó elsőrendű vízválasztó két nagy vízgyűjtő rendszerre osztja. A megye északi felének vizeit a Zala-Balaton-Sió gyűjti össze, e területen a patakok északi irányban folynak, míg a Külső-Somogyi dombság és a Zselic vizeit a nyugat-keleti irányú Koppány és Kapos fogadja magába és végül a Sióba ömlenek Tolna megyében. A megye déli felén a Dráva fűz fel számos kisebb-nagyobb vízfolyást. A Dráva hazánk harmadik legnagyobb folyója, az őrtilosi Szentmihály-hegy tövében egyesül a Murával és éri el Somogy megye területét. Vízjárása kiegyenlített, építő és romboló munkáját szabadon végezheti, hisz a folyó somogyi szakasza egyike Európa még szabályozatlan vadvizeinek. Közép-Európa legnagyobb tava a Balaton, területe 596 km2. Árkos süllyedéssel keletkezett több tó medence összeolvadásával. A természetes úton keletkezett tavak között a leghíresebb a Baláta-tó. Somogy dombokkal és völgyekkel szabdalt táján már a római kortól kezdve nagyon sok mesterséges tavat létesítettek (kb. 250). Hazánk leghosszabb mesterséges tava a Kaposvár melletti Deseda-tó, melyet elsősorban rekreációs céllal hasznosítanak. Itt található hazánk legmélyebb mesterséges tava is (Gyékényes), amely kavicsbányászat eredményeképpen alakult ki, vize a kavicstakaró által szűrt talajvíz, rendkívül tiszta. A talajvíz szintje tájegységenként különböző, legmagasabban a belső-somogyi területen van, ahol sok apró, talajvízből táplálkozó tavacskát, lápot találunk. Somogyban a rétegvízből származó hévizeket ma még csak részben hasznosítják, legismertebb melegvizű fürdők: Babócsa, Csokonyavisonta, Igal, Kaposvár, Nagyatád. "Talajtakaró" A talajtakaró a Föld felszínét borító szférák a kőzetburok, a levegőburok, a vízburok és az élővilág komplex egymásra hatása következtében jött létre. A különböző típusú talajok jellemzően rendkívül mozaikosan fordulnak elő. Belső-Somogyban zömmel homokos kőzettel borított területen agyagbemosódásos rozsdabarna erdőtalajok az uralkodóak, termőképességük gyenge, a lösszel fedett Marcali-háton azonban már az agyagbemosódásos barna erdőtalaj a jellemző. A szintén lösszel fedett Külső-Somogyban és Zselicben agyagbemosódásos barna erdőtalajok vannak, de emellett itt a barna földek és csernozjom barnaerdőtalajok is megtalálhatók. Sajátos helyi tájökológiai hatásokra ettől eltérő talajféleségek is kialakulhatnak. Mélyebb fekvésű vizes területekre jellemzőek a réti talajfajták, a folyók mentét pedig keskenyebb-szélesebb szalagban öntéstalajok kísérik. Külső-Somogyban az erős talajerózió következtében rétegzetlen váztalajok is előfordulnak.