Szerkesztő:Apród/Lovaglás
No, hát lássunk neki németből! Mivel a Lovaglás szócikk évek óta külső forrás szószerinti másolata és közben anon(ok) piszkálják/piszkálja, írván, hogy a lovaglás hobbi.
A lovaglás az emberek mozgását írja le egy állat hátán. Ez lehet egy ló, de más meglovagolható állat (például szamarak vagy tevék) is.
A lovak mint meglovagolható állatok[szerkesztés]
Története[szerkesztés]
A lovak világszerte fontos szerepet játszottak az emberiség történelmében, a szállításban, a kereskedelemben, a mezőgazdaságban és a hadseregben.
A lovat valószínűleg i. e. 3000 körül háziasították Közép-Ázsiában. Valószínűleg egymástól függetlenül, különböző helyeken történt a háziasításuk. A háziasított lovak legkorábbi bizonyítéka körülbelül 5000 éves, és a botaji kultúrában található. Lófogakat találtak csont- és szőrszivacs kopásnyomaival, valamint lótrágyával ellátott karámokat. Emellett mintegy 5600 éves edénytöredéket is találtak kumiszmaradványokkal (erjesztett kancatej).
A korai Asszír és Hettita Birodalom, valamint a hurrik Mitanni államban hasznot húztak a ló háborús hasznosításából. A lovakat lovagláshoz és vontatóállatként is használták (pl. szekérhez). Az i.e. 15. században már Kikkuliból származó lovak kiképzésére szolgáló kézikönyv is volt.
A hükszoszok Alsó-Egyiptom meghódítása után i.e. 1650 és 1550 között lovakat hoztak Egyiptomba állatállományként. Ezek szekereket húztak.
Körülbelül az i.e. 7-8. századtól a szkítákhoz hasonlóan nomád lovasok népesítették be az eurázsiai sztyeppéket a Fekete-tengertől északra.
Az ókori Görögországban a lovaglás virágkorát élte. Xenophón (kb. i. e. 430-354) Hipparchikos és A lovaglás művészete című műveit ma gyakran tekintik a hippológia alapjának. Elveit ma is változatlannak tekintik.
Az ókortól a modern időkig a lovasság katonai szerepét tekintették dominánsnak, mert sokkal gyorsabb és mozgékonyabb volt, mint a gyalogság. A lovaglás művészete lehetővé tette, hogy a lovas a teherhordó állatot fegyverként használja. A lovasság az oktatási módszereikből fakadó modern lovassportot is formálta.
A lóhasználat virágkorát 1910 körül érte el, mivel a motorizáció nem volt túl fejlett. A lovak képezték az infrastruktúra alapját az első világháborúban. A lovak fontos szerepet játszottak a második világháborúban. A Wehrmacht lovai a katonai szállítás fontos részét képezték. A Wehrmacht nagyrészt nem motorizált volt. Ennek technikai, taktikai és gazdasági okai voltak.
A lovaglást eredetileg a gyors utazási lehetőségként használták, ma már azonban - főleg az iparosodott országokban - lovassportokhoz, szabadidős tevékenységekhez és terápiás lovagláshoz használják. A lovaglás gyakran kantáron történik. A rendőrség lovasszázadai és a hadsereg lovasegységei reprezentációs alkalmakra is használatosak, például Nagy-Britanniában és Franciaországban.
Képzés[szerkesztés]
A legtöbb lovat három éves korában törik be. A jó alapkiképzéssel rendelkező fiatal lovaktól nem kell félni, amikor először felszállnak rá. Általában hozzászoktak a nyereghez és a hátukra nehezedő súlyhoz és a kitöréshez[1]. Csak egy újabb gyakorlatnak tekintik, és csak kivételes esetekben mutatnak védekező reakciókat.
Befolyás[szerkesztés]
A lovas számos módon befolyásolhatja a meglovagolható állatot. Ezeket a befolyásokat segédeszközöknek nevezzük. Ide tartozik a súlyeltolódás, a combnyomás, a gyeplő vagy póráz, valamint a hang. A befolyást olyan segédeszközök is szolgálják, mint a pálcák és a sarkantyúk. Az állattal való kommunikációt segítő eszközök interakciója kulcsfontosságú, az elkülönített segítőeszköz nem túl hatékony.
A jól képzett, érzékeny állatok minimális, kívülről alig észrevehető segítségre reagálnak. Okos Hans, (egy ló, amiről azt gondolták, hogy matematikai és más intellektuális feladatokat tud megoldani) felismerte a kérdező feszültségéből és megkönnyebbüléséből, hogy milyen gyakran kell a patáját ütögetnie.
Lovaglási stílusok[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A kitörés az a cselekmény, amikor egy lovat futni hagynak körkörös ösvényen, miközben pórázon vezetik.