Szerencsesütemény
Szerencsesütemény | |
Egy kibontatlan szerencsesütemény | |
Nemzet, ország | Egyesült Államok |
Alapanyagok | liszt, cukor, vanilia olaj |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szerencsesütemény témájú médiaállományokat. |
A szerencsesüti egy ropogós, cukros sütemény, amely általában lisztből, cukorból, vaníliából és szezámmagolajból készül, és belsejében egy papírdarabka, egy "szerencse", általában egy aforizma vagy egy homályos jóslat található. A belsejében lévő üzenet tartalmazhat egy kínai kifejezést fordítással és/vagy egy listát a szerencseszámokról, amelyeket egyesek lottószámként használnak. A szerencsesütiket gyakran szolgálják fel desszertként kínai éttermekben az Egyesült Államokban, Kanadában és más országokban, de nem kínai eredetűek. A szerencsesütik pontos eredete nem tisztázott, bár különböző kaliforniai bevándorló csoportok állítják, hogy a 20. század elején népszerűsítették őket. Valószínűleg a 19. század végén vagy a 20. század elején az Egyesült Államokba érkező japán bevándorlók által készített sütikből származnak. A japán változaton nem szerepeltek a kínai szerencseszámok, és teával fogyasztották.
Története
[szerkesztés]A japán Kiotóban már a 19. században készítettek egy, a modern szerencsesütihez nagyon hasonló kinézetű süteményt, továbbá létezik a japán templomban a véletlenszerű szerencsejátékok hagyománya, az omikuji. A sütemény japán változata több szempontból is különbözik: kicsit nagyobb, sötétebb tésztából készül, és a tésztája vanília és vaj helyett szezámmagot és miszot tartalmaz. Tartalmazzák a szerencsét; ezt a kis papírlapot azonban nem az üreges részbe, hanem a süti hajlatába ékelték. Ezt a fajta süteményt tsujiura senbei (辻占煎餅) néven emlegetik, és Japán egyes régióiban, különösen az Ishikawa tartománybeli Kanazavában még mindig árulják.[1] A kiotói Fushimi Inari-nagyszentély környékén is árulják.[2]
Makoto Hagiwara, a San Franciscó-i Golden Gate Park japán teakertjének vezetője állítólag az első volt az Egyesült Államokban, aki a süti modern változatát felszolgálta, amikor az 1890-es években vagy az 1900-as évek elején a teakertben ezt tette. A szerencsesütiket egy San Francisco-i pékség, a Benkyodo készítette.[3][4][5]
David Jung, a Los Angeles-i Hong Kong Noodle Company alapítója azt állítja, hogy ő találta fel a sütit 1918-ban.[6] A San Franciscó-i Történelmi Felülvizsgálati Bíróság 1983-ban megpróbálta rendezni a vitát. Az eljárás során egy szerencsesütit mutattak be bizonyítékként, amelyen a következő üzenet állt: "S.F. Judge who rules for L.A. Not Very Smart Cookie". A Történelmi Felülvizsgálati Bíróság egyik szövetségi bírája, aki maga is San Franciscóból származott, megállapította, hogy a süti Hagiwarától származik, és a bíróság San Francisco javára döntött. Ezt követően Los Angeles városa elítélte a döntést.[6]
Seiichi Kito, a Los Angeles-i Fugetsu-do alapítója szintén azt állítja, hogy ő találta fel a sütit. Kito azt állítja, hogy Japánban a templomokban és szentélyekben árusított Omikuji (szerencsecédula) alapján jutott eszébe, hogy üzenetet tegyen a sütibe. Története szerint a sütiket kínai éttermeknek adta el, ahol Los Angeles és San Francisco környékén is nagy lelkesedéssel fogadták, majd elterjedtek.[7]
A második világháború környékéig a szerencsesütiket "szerencsés teasütemények" néven ismerték - valószínűleg a japán teasüteményekből való eredetükre utalva.[1]
A szerencsesüti a japán-amerikaiak által dominált édességből valamikor a II. világháború körül vált a kínai-amerikaiak által dominált édességgé. Az egyik elmélet szerint ez a második világháború alatti japán-amerikaiak internálása miatt következett be, amelynek során több mint 100 000 japán-amerikai került internálótáborokba, köztük olyanok is, akik szerencsesütiket gyártottak. Ez lehetőséget adott a kínai gyártóknak.[1]
A 20. század eleje előtt a szerencsesütiket mind kézzel készítették. A szerencsesüti-ipar drámaian megváltozott, miután a kaliforniai Oaklandből származó Shuck Yee feltalálta a szerencsesüti-gépet. A gép lehetővé tette a szerencsesütik tömeggyártását, ami aztán lehetővé tette, hogy a sütik ára csökkenjen, és a legtöbb kínai étteremben elfogyasztott étkezés után sok amerikai számára újdonsággá és udvariassági desszerté váljon.
Gyártása
[szerkesztés]Évente körülbelül 3 milliárd szerencsesüti készül világszerte, ezek túlnyomó többsége az Egyesült Államokban kerül fogyasztásra. [1]
A gyártási folyamatok üzemenként eltérőek, de általában ugyanazt az eljárást követik. Az összetevőket (jellemző alapanyagok: liszt, cukor, vanília és szezámmagolaj) egy nagy tartályban összekeverik, és gyorsan mozgó tálcákra spriccelik. Ezek futószalagként működnek, és a tészta megfőzéséhez felmelegítik őket. A süteményeket kerek forró lemezekkel tömörítik, hogy formázzák és megsüssék őket. A sütik körülbelül egy percig sülnek, majd újra formázzák őket. Lehet gépi úton formázni vagy kézzel hajtogatni őket. Automatikusan, egy gép hajtogatja a sütit a megfelelő irányba, a szerencsével a belsejében. A kihűlt és megszilárdult sütiket műanyag csomagolópapírba zárják, majd ellenőrzik, mielőtt tálalásra küldik.[8]
Marketing
[szerkesztés]A benne lévő üzenet tartalmazhat egy listát a szerencseszámokról, amelyeket egyesek lottószámokként használnak; mivel viszonylag kevés különálló üzenetet nyomtatnak, abban a feljegyzett esetben, amikor történetesen nyertes számokat nyomtattak, a lottón váratlanul sok nyertes osztozott a nyereményen.[9] A hatóságok 2005-ben rövid ideig nyomoztak a Wonton Food ellen, miután 110 Powerball lottójátékos mintegy 19 millió dollárt nyert, miután a szerencsejátékok hátoldalán található "szerencseszámokat" használták. [9] Authorities briefly investigated Wonton Food in 2005, after 110 Powerball lottery players won about $19 million after using the "lucky numbers" on the back of fortunes.[10][11]
A szerencsesütiket néha különleges marketingakciókhoz használják. A Kung Fu Panda 3. című filmet például úgy reklámozták, hogy a film főszereplőjének idézeteit helyezték el a szerencsesüti cédulákon.[12]
A jelentések szerint 1989-ben szerencsesütiket importáltak Hongkongba, és "valódi amerikai szerencsesütiként" árulták őket. A Wonton Food 1992-ben megpróbálta kiterjeszteni szerencsesüti üzletágát Kínára, de feladta, miután a szerencsesütiket "túlságosan amerikaiaknak" tartották. [13]
A világ körül
[szerkesztés]A szerencsesüti, bár nagyrészt amerikai termék, kínai éttermekben szolgálják fel többek között Brazíliában, Kanadában, Franciaországban, Indiában, Olaszországban, Mexikóban, Franciaországban, az Egyesült Királyságban illetve más országokban is. [1]
A szerencsesütinek többkultúrájú változatai is léteznek. Például a szerencsesüti mexikói változata, az úgynevezett "Lucky Taco" egy piros, taco alakú süti, benne egy szerencsével. Ugyanaz a cég, amelyik a Lucky Taco-t készíti, az olasz cannolo ihlette "Lucky Cannoli"-t is gyárt. [14]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e Lee, Jennifer. „Solving a Riddle Wrapped in a Mystery Inside a Cookie”, The New York Times , 2008. január 16. (Hozzáférés: 2012. május 10.)
- ↑ Lee, Jennifer 8.: Fortune Cookies are really from Japan.. The Fortune Cookie Chronicles, 2008. január 16. [2011. július 25-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ Nagata, Erik: A Brief History of The Fortune Cookie. [2008. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ Ono, Gary: Japanese American Fortune Cookie: A Taste of Fame or Fortune -- Part II, 2007. október 31. [2009. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 5.)
- ↑ (Martin 2004)
- ↑ a b (Brunner 2005).
- ↑ History of Fugetsu-Do. www.fugetsu-do.com . (Hozzáférés: 2017. május 30.)
- ↑ Bratskeir, Kate. „This Is How Fortune Cookies Are Made”, Huffington Post, 2014. szeptember 2. (Hozzáférés: 2017. április 6.) (amerikai angol nyelvű)
- ↑ a b „Lottery Numbers from Fortune Cookie”, Snopes.com, 2010. január 11. (Hozzáférés: 2017. május 30.) (amerikai angol nyelvű)
- ↑ Jennifer Lee. „Who Needs Giacomo? Bet on the Fortune Cookie”, New York Times , 2005. május 12. (Hozzáférés: 2017. február 2.)
- ↑ Oliver B. Waxman. Go Behind the Scenes as Fortune Cookie History Gets Made (2017. január 27.)
- ↑ „Kung Fu Panda 3 Fortune Cookies – Fortune Cookie Advertising”, Fortune Cookie Advertising, 2015. december 5.. [2017. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2017. április 10.) (amerikai angol nyelvű)
- ↑ „Origin of Fortune Cookies”, Snopes.com, 2008. június 9. (Hozzáférés: 2017. május 30.) (amerikai angol nyelvű)
- ↑ Re-racializing the fortune cookie… again – Sociological Images (angol nyelven). thesocietypages.org . (Hozzáférés: 2017. április 6.)