Ugrás a tartalomhoz

Szepes Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Fausto (vitalap | szerkesztései) 2018. december 14., 10:07-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
Szepes Béla
SzületettStrauch Béla
1903. szeptember 5.
Igló
Elhunyt1986. június 26. (82 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaSzepes Mária (1930. december 24. – 1986. június 26.)
Foglalkozása
SírhelyeFarkasréti temető (60/14-48)

Magassága178 cm
Testtömege71 kg

A Wikimédia Commons tartalmaz Szepes Béla témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Atlétika
Olimpiai játékok
ezüst
1928, Amszterdam
gerelyhajítás
Magyar bajnokság
arany
1925
gerelyhajítás
arany
1926
gerelyhajítás
arany
1927
gerelyhajítás
arany
1928
gerelyhajítás
arany
1929
gerelyhajítás
arany
1930
gerelyhajítás
arany
1931
gerelyhajítás

Szepes Béla (eredeti nevén Strauch Béla) (Igló, 1903. szeptember 5.Budapest, 1986. június 26.) síelő és gerelyhajító olimpikon, karikaturista.

Élete

A Toldi Reálgimnáziumban, majd az Iparművészeti Iskolán tanult.

1923-ban ő lett Magyarország első síugró bajnoka. A MAC atlétájaként 1925 és 1931 között hétszer volt gerelyhajításban magyar bajnok. Ötször javította meg a magyar rekordot, tízszer volt a magyar válogatott tagja. Az 1928. évi amszterdami olimpián 65,26 méteres hajítással ezüstérmet szerzett. Háromszor nyert angol nemzetközi bajnokságot, 1929-ben 66,70 méteres dobással – ami az ötödik magyar rekordja –, élete legjobbját hajította.

Síelésben négyszer nyerte meg az északi összetett magyar versenyét; síugrásban is a legjobbak közé tartozott.

1926-tól 1933-ig Berlinben dolgozott újságíróként és sportkarikaturistaként.

1930. december 24-én feleségül vette Scherbách Magdolnát, aki ekkor vette fel a Szepes Mária nevet. 1938-ban született egyetlen gyermekük, Miklós Béla, aki hét hónapos korában elhunyt.

1933 után síoktatóként is tevékenykedett. 1937-től 1940-ig a Magyar Atlétikai Szövetség szövetségi kapitánya volt, később, az ötvenes évek végéig edzősködött.

A harmincas években néhány filmnek forgatókönyvírója illetve rendező-asszisztense volt. Sportpályafutása alatt és utána is több hazai és világlapba rajzolt sportkarikatúrákat. 1956-tól szerkesztő volt a Képes Sportnál. 1965-től sporttárgyú kisplasztikákat készített.

1986. június 26-án, a hajnali órákban halt meg.

Díjai

  • 1965. Az Atlétikai Európa-kupa vándordíja
  • 1966. Ezüstgerely-díj
  • 1972. Fair Play-díj (NSzK)

Főbb művei

  • Balassa Ferenc: Kárpátaljai síkalauz, Budapest, 1939
  • Új sí 1×1, és magasiskola, Budapest, 1941, 1942
  • Így győztök ti… Hét olimpia hősei, Budapest, 1957
  • Gólkirályok – labdaművészek. A futballvilág hősei, Budapest, 1957
  • Sztárparádé. Sporttörténelmi arcképcsarnok, Budapest, 1985 (szöveg: Peterdi Pál)

A budapesti Bárczy István utcai Quint eszpresszóban (aminek Kovács Pál kardvívó olimpiai és világbajnok volt az alapító tulajdonosa) magyar vívókat ábrázoló karikatúrái díszítették a falakat.

Karikatúráit a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum őrzi.

Ajánlott irodalom

  • Szepes Mária: Emberek és jelmezek (Bp., 1988 és 1998)
  • Szepes Mária: Szibilla (Bp., 2007)

További információk