Szentpéteri József (ötvösművész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szentpéteri József
Hora Portrait of silversmith József Szentpéteri 1846.jpg
Született 1781. április 12.[1][2]
Rimaszombat
Elhunyt

Pest
Foglalkozása ötvösművész

Szentpétery/Szentpéteri József (Rimaszombat, 1781. április 12.[3] – Pest, 1862. június 12.) magyar ötvösmester.

Életpályája[szerkesztés]

1794-ben Szathmáry Király Pál festőművésznél, 1796-tól Vásárhelyi István kassai ötvösnél, 1805-től Bécsben tanult. Párizsba ment, de a napóleoni háborúk miatt Triesztben maradt. 1808-ban ismét Bécsben dolgozott; Johann Nepomuk Wirth (1753–1810) udvari ötvösnél. Ebben az időben a fiatal aranyműves már sok pénzt keresett, így elkészítette saját aranyműves szerszámait. 1809-ben a pesti ötvöscéhbe kérte felvételét, melynek 1810-ben lett tagja. 1811-ben bemutatott műve ma a szilvásváradi református egyház úrvacsorapohara. 1812–1818 között Losoncon élt; anyagi gondokkal küszködve. 1818-ban visszatért Pestre.

Munkássága[szerkesztés]

Tehetsége azonban ennél többre, sokalakos művészdomborművek készítésére ösztönözte. Chari les Le Brun Nagy Sándor-sorozata alapján először az Átkelés a Granicus folyón című réz domborműve készült el (1830; az MNM-ben). A sorozat második réz domborművén, Az arbelai ütközeten közel hét éven át dolgozott. Harmadik nagy lemezét, a Porus király fogságbaesését (1850) ezüstből készítette. Ezután még három réz domborművet alkotott, a Vitam et sanguinem-et, Budavár 1686. évi visszafoglalását (1853) és a Kálvária című (1855) kompozíciókat. Alkotásaiból több került a budapesti és vidéki közgyűjteményekbe, több alkótását főleg református templomok őrzik. Munkásságát 1964-ben az Iparművészeti Múzeum gyűjteményes kiállításon mutatta be. A besztercebányai és bécsi ötvöscéh tiszteletbeli tagjává választotta, tagja volt a párizsi művészegyletnek is. Írásaiban a céhek eltörlését követelte, és a munkásnevelés művészi színvonalának emeléséért szállt síkra.

Családja[szerkesztés]

A szülei nemesek voltak. Édesapja, Szentpétery Sámuel híres fegyvermester, édesanyja, Huszth Elisa volt. Három testvére volt: Sámuel (1774), Mária (1777) és Péter (1779). A család rossz pénzügyi helyzete arra kényszerítette a szülőket, hogy kézművesek legyenek.

Művei[szerkesztés]

  • a szilvásváradi református egyház úrvacsorapohara (1811)
  • Szathmáry-Király család ezüst kávéskészlete (1823)
  • Átkelés a Granicus folyón (1830)
  • Ghyczy Kálmán tintatartója (1845)
  • Az arbelai ütközet
  • Porus király fogságbaesését (1850)
  • Vitam et sanguinem (1852)
  • Budavár 1686. évi visszafoglalása (1853)
  • Kálvária (1855)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Szentpéteri, Joseph (BLKÖ)
  2. Grove Art Online (angol nyelven), 1998. november 12.
  3. Familysearch.org

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Mihalik Sándor: Szentpéteri József ötvösmester élete, önéletírása, művei (Budapest, 1954)
  • Héjjné Détári Angéla: Az ezüst XIX. sz.-i nagy mestere, Sz. J. (Művészet, 1965. 8. sz.)
  • Horváth H.: Szentpéteri József pesti ötvösmester művészete (Budapest, 1937)
  • Somogyi Á.: Régi pesti ötvösművészet (Budapest, 1970)
  • P. Brestyánszky Ilona: A pest-budai ötvösség (Budapest, 1977)
  • Nyitray L.: Szentpéteri József életútja (Herman Ottó Múzeum Közleményei, 1984)
  • Péterné Fehér Mária-Szabó Tamás-Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskeméti életrajzi lexikon. Kecskemét, Kecskeméti Lapok Kft.-Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1992. (Kecskeméti Füzetek 4.)
  • Magyar művészeti kislexikon. Főszerkesztő: Körber Ágnes. Budapest, Enciklopédia Kiadó, 2002.
  • Művészeti lexikon. Felelős szerkesztő: Lajta Edit. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
  • Magyar nagylexikon XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. ISBN 963-9257-15-X  
  • Új magyar életrajzi lexikon VI. (Sz–Zs). Főszerk. Markó László. Budapest: Helikon. 2007. ISBN 963-547-414-8