Szentiványi Lajos (politikus)

Szentiványi Lajos
Született	1883. február 25. Tomesd
Elhunyt	1956. augusztus 29. (73 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	politikus
Tisztsége	főispán (1918–1920, Hunyad vármegye) magyarországi parlamenti képviselő (1939–1944) az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (1945. június 24. – 1945. november 3.) alelnök (1945. szeptember – 1948. február 1., Magyar Nemzeti Bank) magyarországi parlamenti képviselő (1945. november 4. – 1949. május 15.) magyarországi parlamenti képviselő (1949. május 15. – 1956. augusztus 29.)
Sírhelye	Farkasréti temető (30/2-1-25)
Sablon • Wikidata • Segítség

Szentiványi Lajos (Tomesd, Hunyad vármegye, 1883. február 25. – Budapest, 1956. augusztus 29.) magyar ügyvéd, politikus, főispán, országgyűlési képviselő.

Élete

1883-ban született református vallású, középbirtokos családban. A kolozsvári jogakadémián tanult, ott tett államtudományi szakvizsgát, majd Budapesten szerzett jogi diplomát. Közigazgatási szolgálatát 1904-ben kezdte a Hunyad vármegyei marosillyei járásban, mint közigazgatási gyakornok, majd szolgabíró; utóbb a vármegye központjában, Déván aljegyzőként, később pedig négy és fél éven át főispáni titkárként dolgozott.

A hivatali ranglétra további fokait bejárva volt másodjegyző, főjegyző is, 1918-ban pedig, a Károlyi-kormány idején a vármegye utolsó magyar főispánjának választották meg. Nevezetes szereplése volt ebből az időszakból, amikor – a vármegye előterjesztésére, a belügyminiszter megbízásából – ő szállt ki tárgyalni a már régebb óta sztrájkba lépett, 17 ezer fős létszámot meghaladó Zsil-völgyi bányászközösséggel, és annak tagjai, számos korábbi, eredménytelen egyeztetést követően, ezúttal alig néhány óra tárgyalás után hajlandóak voltak újból munkába állni.

Erdély román megszállását követően megtagadta a románok előtti eskütételt, de 1921 májusáig még Déván maradt, csak Romániából való kiutasítását követően költözött Budapestre. Hivatali állást nem is vállalt, a Nemzeti Hitelintézetnél helyezkedett el vezető beosztásban, illetve már a következő évtől a Nagyatádi-féle kisgazdapártnak is tagja lett. Az 1930-as évek elején csatlakozott a Független Kisgazdapárthoz (FKgP), melynek előbb titkára, 1935-től igazgatója lett.

Ugyanabban az évben elindult az az évi általános választásokon is pártja országgyűlési képviselő-jelöltjeként a sárospataki választókerületben, de akkor még nem került be a képviselőházba. 1939-ban viszont a párt Abaúj-Torna vármegyei listáján országgyűlési képviselői mandátumot is szerzett. Képviselői tevékenységéből említést érdemel, hogy 1941. február 4-én – harmadmagával – ellene szavazott a fasiszta államokat tömörítő, úgynevezett háromhatalmi egyezményhez való csatlakozásnak.

Magyarország német megszállását követően, 1944. március 26-án a Gestapo letartóztatta és Mauthausenbe hurcolták, ahonnan csak 1945. augusztusában tért haza. Távollétében, 1945. június 24-én beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe; 1945. augusztus 20-ától az FKgP alelnöke, 1946. szeptember 7-től a Politikai Bizottság tagja, 1948. április 12-től pedig pártjának társelnöke lett. Ugyancsak az 1945-ös év őszén, november 4-ével nemzetgyűlési képviselői mandátumot szerzett.

Egyéb megbízatásai közül kiemelést érdemel, hogy 1945. szeptemberétől 1948. február 1-jéig a Magyar Nemzeti Bank alelnöke, 1946. januárjától a Magyar Szőlősgazdák és Hegyközségek Országos Egyesületének tagja, 1945–1947 között az Országos Földhitelintézet, majd jogutódja, az Országos Szövetkezeti Hitelintézet igazgatósági tagja volt. 1948. október 2-tól haláláig az Országos Vízgazdálkodási Hivatal elnöki tisztségét is betöltötte.

Források

• Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1939-1944-ben. Hungaricana, hozzáférés: 2024. február 28.
• Szentiványi Lajos oldala a Magyar Életrajzi Lexikon online adatbázisában; hozzáférés: 2023. november 10.
• Szentiványi Lajos oldala a Magyar Nemzeti Névtér adatbázisában; hozzáférés: 2023. november 10.
• Szentiványi Lajos oldala a Petőfi Irodalmi Múzeum adatbázisában; hozzáférés: 2023. november 10.