Szentgyörgyi József (orvos, 1824–1901)
| Szentgyörgyi József | |
| Született | 1824. február 24.[1] Erdőszentgyörgy |
| Elhunyt | 1901. március 10. (77 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szentgyörgyi József (eredeti neve: Weisz József) (Erdőszentgyörgy, 1824. február 24. – Budapest, 1901. március 10.) orvos, időjárás-kutató, a hazai meteorológiai kutatások úttörőinek egyike.
Életpályája[szerkesztés]
Részt vett az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban; a sárospataki diákok lövészcsapatának hadnagya volt. Pesten és Bécsben orvosi és szülészi végzettséget szerzett. 1857-től az abrudbánya-verespataki bányák főorvosa volt. Ezután Pesten végzett orvosi kutatásokat. Külföldi útja után 1880-ban kinevezték az Ideiglenes Országos Időjelző Állomás vezetőjévé. Az Időjelző Állomás 1887 végén megszűnt.
Felhívta az emberek figyelmét az időjárási hírszolgálat mezőgazdasági fontosságára. Időjárási térképei naponta megjelentek, ezeket a Magyar Nemzeti Múzeumnak adta. Előrejelzését úgy készítette, hogy hónapról hónapra táblázatba foglalta a légnyomás napi értékeit, s a változási hajlam szerint adott prognózist.
Művei[szerkesztés]
- Az országos első magyar időjelzés és a népies időjelző (Budapest, 1895)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Szentgyörgyi József, Weisz, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC14240/14895.htm
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 21.)
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Tudósnaptár
További információk[szerkesztés]
- Új magyar életrajzi lexikon VI. (Sz–Zs). Főszerk. Markó László. Budapest: Helikon. 2007. ISBN 963-547-414-8