Fekete teknős
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Geochelone carbonaria Spix, 1824 | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Fekete teknős témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete teknős témájú médiaállományokat és Fekete teknős témájú kategóriát. |
.jpg)
A fekete teknős vagy szenes teknős (Chelonoidis carbonarius), korábban (Geochelone carbonaria) a hüllők (Reptilia) osztályába és a teknősök (Testudines) rendjébe és a Szárazföldi teknősfélék (Testudinidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása[szerkesztés]
Panamától, Argentína északi részéig honos, de néhány karibi szigeten (Trinidad és Tobago, Barbados, Saint Lucia) is betelepítették. Főleg szárazabb erdőkben és füves szavannákon él, de a víz közelségéhez ragaszkodik. Gyakran tartják háziállatként. Venezuelában és Kolumbiában morrocoy-nak hívják.
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 50 centiméter, testtömege 20 kilogramm. A hátpáncélja fekete, a pajzsok közepén sárgás foltokkal, haspáncélja világosbarna, sárga színezettel. A fej egyes részei és a lábak egyes pikkelyei élénkvörösek.
 |
Életmódja[szerkesztés]
Szárazföldi életet él, főleg növényekkel (gyümölcsök, gombák, bogyók) táplálkozik, de olykor ráveti magát a döghúsra is. Viszonylag sokáig, akár 80 évig is élnek.
Szaporodása[szerkesztés]
A nőstények maximálisan 15 tojást tojnak átlagosan a költő szezon ideje alatt. A 100-200 nap után kikelő teknősök 46 mm hosszúak.
