Szamovár

A szamovár orosz-török eredetű háztartási vízforraló edény, főként teavíz forralására alkalmazzák.

Napjainkban orosz teafőző eszközként ismert. A neve az orosz cамо- (szam-: maga) és вар- (var: főz) szóképzés. Jelentése: magától forral.

A szamovár Közép-Ázsiából egyes források szerint Kínából^[1] került az Orosz Birodalomba. Eredetileg nem kizárólag teavíz forralására használták, hanem mint fával, vagy faszénnel fűtött forróvíztároló funkcionált. Különösen a faszénnel fűtött változata, ha reggel begyújtották, egész nap biztosította a ház konyhájának forróvíz ellátását.

Története[szerkesztés]

Az első, feljegyzésekben dokumentált szamovárkészítő üzemet Fjodor Liszicin tulai fegyvermester alapította 1778-ban. Az üzem 1803-ban már 26 alkalmazottal dolgozott. A rézből készült szamovárok már ekkor különböző formában készültek: váza alakú, hordó alakú, tojás alakú stb.

A 19. század végén főleg Oroszország közép-ázsiai területén megjelentek a petróleum fűtésű szamovárok, majd a 20. század 30-as éveiben piacra kerültek az első elektromos szamovárok is.

A szamovárok felépítése[szerkesztés]

Napjainkban fűtését tekintve 3 alapvető típus ismert:

Elektromos szamovár
Szilárd tüzelésű szamovár (faszénnel, szénnel, vagy fával fűtött)
Kombinált fűtésű szamovár

Függetlenül a szamovárok formájától alapvetően nagyon hasonlóan épülnek fel. Minden szamováron megtaláljuk a következő részeket:

a tűztér kéményének zárósapkája
teáskannatartó (egy korona, amely a teasűrítményt tartalmazó teáskanna melegen tartását biztosítja)
fedő (a víztartály teteje)
víztartály
fogók
lábazat
kifolyó cső
csap (a forróvíz kieresztésére)
biztonsági szelep (a forraláskor keletkező túlnyomás megakadályozására)

A szamovár belsejében található a tűztér (faszenes szamovár esetén ide töltik be, és itt égetik el, a fűtésre használt faszenet, faforgácsot stb.), vagy az elektromos fűtőszál.

A teázás orosz módja[szerkesztés]

A teázáshoz a teafüvet (grúz, vagy indiai fekete teát) egy kisméretű ezüst, vagy porcelán kannába helyezik, majd felöntik lobogó vízzel. Ez a teasűrítmény oroszul a zavarka (заварка). Teázáskor először ebből, a szamovár tetején elhelyezett kis kannából öntenek egy-két ujjnyi teasűrítményt a fém pohártartóban elhelyezkedő üvegpohárba és ezt eresztik fel forróvízzel a szamovárból. A teát cukor nélkül fogyasztják, kis tányérkából speciálisan készített lekvárt, mézet, süteményt vagy különböző pralinékat fogyasztanak hozzá.