Szalay Péter (politikus)
| Szalay Péter | |
 | |
| Portréja a Vasárnapi Ujság 1897. évi 3. számából. | |
| Született | 1846. október 6.[1] Buda |
| Elhunyt | 1908. november 9. (62 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | jogász |
| Iskolái | Pesti Királyi Tudományegyetem (–1867, jogtudomány) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (29-1-3)[2][3] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szalay Péter témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szalay Péter (Buda, 1846. október 6. – Budapest, 1908. november 9.) államtitkár, a posták, távírók és telefonok elnök-igazgatója.
Életpályája[szerkesztés]
Szalay István (1820–1894; József nádor meghitt titkára) és Mayerffy Ida (1826–1895) fia, Szalay László történetírónak unokaöccse. Tanulmányait a pesti egyetemen végezte és 1867-ben megszerezte az ügyvédi oklevelet. Még ugyanazon évben Gorove István miniszter kinevezte miniszteri segédfogalmazóvá a postaszakosztályba, később postatiszti vizsgát is tett. 1872-ben gyakorlati szolgálattételre kiküldette magát egy évre a zágrábi postaigazgatósághoz, midőn a fiumei és trieszti tengeri és szárazföldi postaszolgálatot is tanulmányozta. A postaszakosztályban időközben miniszteri fogalmazó, majd titkár és osztálytanácsos lett. Budapesten, 1878. április 30-án kötött házasságot Flesch Ilonával (1857–1923). Baross Gábor 1887-ben megbízta a közúti szakosztály egyik ügyosztályának vezetésével, ahol kivált a hadászati utak és hidak ügyeivel foglalkozott és 1894-ben miniszteri tanácsosi címet kapott. 1895-ben átvette a magyar posta- és távíró- és telefonügyek vezetését. 1896. májusban kinevezték az újonnan szervezett posta-, távíró- és telefonvezérigazgatóság élére elnök-igazgatóvá. Az 1896 nyarán Budapesten ülésező nemzetközi távírói értekezlet elnöke volt; ekkor kapta a Ferenc József-rend középkeresztjét. Ezen értekezlet eredménye: az 1897. szeptember 1-jén a közforgalomnak átadott budapest-londoni és budapest-párizsi közvetlen távíró összeköttetés. Alatta létesült a fiume-abbáziai és sok egyéb telefonösszeköttetés is. Jelentékeny része volt a budapesti telefonhálózat végleges államosítása és rendezése ügyében. Az 1897. május 5-én megnyílt washingtoni nemzetközi postakongresszuson ő képviselte hazánkat. 1898-ban Szentpétervárott vezette Magyarország részéről a magyar-orosz külön postaegyezményre vonatkozó tárgyalásokat. Kezdeményezte és vezetése alatt nyert befejezést a távbeszélő kábelhálózat és 20 000 előfizetőre berendezett új központja. 1908. nyarán 40 éves szolgálata után nyugalomba vonult.
Cikkei a szaklapokban jelentek meg.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC14240/14455.htm, Szalay Péter, 2017. október 9.
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk[szerkesztés]
- A magyar posta története és érdemes munkásai. Szerk. dr. Hencz Lajos. Bp., 1937. Merkantil-Ny.
- Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
- Kempelen Béla: Magyar nemes családok. Bp., Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1911-1932.
- Nemes családok. [Szerk. Pettkó Béla és ifj. Reiszig Ede]. Bp., Magyar Heraldikai és Geneológiai Társaság, 1905.
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.