Szabadegyházak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szabadegyházak (vagy más néven kisegyházak) a nemzetközileg is elfogadott gyakorlat szerint a vallásfelekezetek három fő típusának egyike a népegyházakkal és szektákkal együtt.

A köznyelvben és a sajtóban téves és szakszerűtlen gyűjtőfogalomként él egyfelől a történelmi, vagy nagyegyház elnevezés p.o. az evangélikus, a református, a római katolikus egyház és a zsidó felekezet megjelölésére, másfelől a kisegyház elnevezés p.o. a baptista, metodista stb. felekezetekre.

A szabadegyházak (németül: Freikirchen, angolul: Free Churches) elnevezés a kezdetben inkább csak néhány népegyház által képviselt „szabad államban szabad egyház" elvre vezethető vissza. A 19. század óta az önkéntes, hitvalló és tevékeny tagokból álló felekezeteket sorolják a szabadegyházak közé. Ezek fő jellemzői: az összkeresztyénség alapelveinek elfogadásán túl a Biblia kizárólagos tekintélyének elismerése, a lélekmentés (térítőtevékenység); az anyagi önfenntartás, az államhatalomtól való függetlenség. Gyülekezeteik berendezkedése demokratikus formák közt megvalósított teokrácia. A hittestvéri körből választanak házastársat, nagy figyelmet fordítanak a gyermeknevelésre.