Szórványemlék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A szórványemlék egy nyelv első emléke, nyelvtörténeti forrás, amely egy idegen nyelvű szövegbe ágyazott szó, szókapcsolat vagy mondattömb.

Hazai szórványemlékek[szerkesztés]

A Tihanyi alapítólevél egy részlete, a legrégebbi fennmaradt magyar nyelvű szövegrészlet

1.) A tihanyi apátság alapítólevelében (1055) az alábbi magyar szavak találhatóak a latin szövegben:

tichon=Tihany
bolatin (szláv eredetű szó, jelentése: mocsaras) → Balaton
munorau bukeur rea → mogyoróbokorra
munorau kereku → mogyoróerdő
fehervaru rea meneh hodu utu rea → Fehérvárra menő hadi útra
rea → önálló szavak voltak eredetileg, de később egybeolvadtak magával a szóval. Sok ősi szavunkból az utolsó magánhangzó lekopott. Ezt hívjuk a tővéghangzó lekopásának.
utu → út
hadu → had
varu → vár

2.) A veszprémvölgyi apácák adománylevele

3.) Váradi Regestrum

4.) Anonymus: Gesta Hungarorum

Külföldi szórványemlékek[szerkesztés]

1.) Konsztantinosz Porphürogenétosz: A birodalom kormányzásáról (De administrando imperio)

Lásd még[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]