Szász György (orvos)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szász György
Született1914. június 15.[1]
Budapest[2]
Elhunyt1973. június 22. (59 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar[3]
Foglalkozása
  • belgyógyász
  • hematológus
  • formatervező
SírhelyeFarkasréti temető (612/2-40. fülke)[4][5]
SablonWikidataSegítség

Szász György (Budapest, Terézváros, 1914. június 15.[6] – Budapest. 1973. június 22.)[7][8] belgyógyász főorvos, hematológus, az orvostudományok doktora.

Élete[szerkesztés]

Szász (Sonnenfeld) Vilmos (1888–1939) szabómester és Friedmann Olga (1893–1941) fiaként született.[9] A középiskola elvégzése után orvosi tanulmányait – a numerus clausus miatt – Bécsben kezdte meg, majd a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen folytatta, 1938-ban itt doktorált. 1938 és 1942 között a Pesti Izraelita Hitközség Szabolcs Utcai Kórházában végezte belgyógyász gyakorlatát Biedermann János tanítványaként.

1941-ben megnősült, felesége Román Anna volt, aki orvosi és tudományos munkájában mindvégig támogatta. Házasságuk élete végéig tartott.

A második világháború alatt munkaszolgálatot teljesített, 1944–1947 között szovjet hadifogságban volt.

Szakmai tevékenysége[szerkesztés]

1949-ben nevezték ki a Fejér Megyei Kórház belgyógyász főorvosává. 1961-ig e beosztásban dolgozott, 1961-től haláláig a BM Központi Kórház belgyógyász főorvosa volt.

Már orvostanhallgató korától foglalkozott a vérképző rendszer élet- és kórtanával. Szigorló orvos korában tudományos pályázatot nyert „A vér alakos elemeinek fejlődése” című dolgozatával. A kandidátusi fokozatot 1959-ben kapta meg „A lymphás reakció” című értekezéséért.

Ennek a munkának a továbbfejlesztése vezetett el „A lymphásszervek in vivo stimulálása és reakciói” című disszertációjához, amelynek megírása és megvédése az orvostudományok doktora címet jelentette 1971-ben.

(Lymphás szervek alatt a nyirokszövetek értendők, amelyeknek döntő szerepük van a szervezet védekező mechanizmusában, a cytolológia pedig az emberi szervezetből vett anyagminták mikroszkópos vizsgálatát jelenti.)

A disszertáció, melyet húsz éves a mindennapi kórházi munka mellett folytatott kutatás előzött meg, elősegíti az élő szervezet védekezése, immunológiai védettsége kérdéseinek tisztázását, közvetve a szervátültetések és a fehérvérűség problémáihoz is elvezet.

Kora nemzetközi tudományos életében jelentős szerepet játszott, több neves hematológussal intenzív munkakapcsolatot alakított ki, szaklapokban rendszeresen publikált, a külföldi és magyar hematológiai konferenciák rendszeres résztvevője volt. Ez lehetőséget adott arra, hogy megismerje a legfrissebb eredményeket és beszámoljon saját munkájáról.

Kórházi munkája és tudományos tevékenysége mellett orvosok generációját nevelte, akik közül később néhányan orvosként (mint pl. Dr. Izsó József és Dr. Lux Árpád) a magyar egészségügyben jelentős szerepet játszottak.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]