Sweet Emma Barrett

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Sweet Emma Barrett
Életrajzi adatok
Születési név Emma Barrett
Becenév Sweet Emma Barrett
Álnév Bell Gal[1]
Született 1897. március 25.
New Orleans
Származás amerikai
Elhunyt 1983. január 28. (85 évesen)
Pályafutás
Műfajok dixieland
Aktív évek 1920-1983
Együttes Original Tuxedo Orchestra, Sweet Emma Barrett And Her Preservation Jazz Band, Sweet Emma Barrett And Her New Orleans Music, The Bell Gal And Her Dixieland Boys
Hangszer zongora, ének
Tevékenység
Kiadók Riverside
Sweet Emma Barrett
Nuvola apps kview.png
Copyright-uncertain.svg
Nem található szabad kép.(?)
PDmaybe-icon.svgNuvola apps kview.png
Sweet Emma Barrett

Sweet Emma Barrett (New Orleans, 1897. március 25. – ?, 1983. január 28.) autodidakta amerikai jazz-zenész, zongorista és énekes.

Népszerű előadóként még a nyolcvanas években is fellépett, lebénult bal keze miatt (1967-ben szélütés érte) az utolsó időkben már csak fél kézzel zongorázott, de még akkor is nagy sikerrel. 1923 és 1936 között Papa Celestin(wd), majd William Ridgely irányítása alatt az Original Tuxedo Orchestrával lépett fel. Ebből az időszakból ismert egy Papa Celestinnel készített felvétele, így Emma Barrett egyike az első női hangszereseknek, akikről video-felvétel maradt fenn.

Kottát olvasni nem tudott, de dolgozott Armand Pironnal, John Robichaux-val, Sidney Desvigne-nyel, és a Preservation Hall Jazz Banddel is. A lábszárán játék közben csilingelő harangocskákról kapta másik ragadványnevét, a Bell Galt (a. m. „csengős lány”). Egyszerű, közvetlen, ún. Barrelhouse-játékstílusát olykor a cölöpverő gép (pile driver) működéséhez hasonlították.

Lemezek[szerkesztés]

  • 1968 Sweet Emma Barrett And Her Original Tuxedo Jazz Band At Dixieland Hall
  • 1964 Sweet Emma Barrett And Her Preservation Jazz Band
  • 1963 Sweet Emma Barrett And Her New Orleans Music
  • 1961 The Bell Gal And Her Dixieland Boys
  • 1960 Sweet Emma

További információk[szerkesztés]

  • Zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
  1. A Bell Gal becenevet akkor kapta, amikor piros harisnyatartójára harangocskákat aggatott, és azok csilingeltek zongorázása közben.