Surveyor–1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Surveyor–1
Surveyor NASA lunar lander.jpg
Űrügynökség NASA
Gyártó Hughes Aircraft Company
Küldetés típusa lunar lander
Indítás dátuma 1966. május 30.
Indítás helye Cape Canaveral Űrközpont 36. indítóállás
Hordozórakéta Atlas Centaur LV-3C
A Wikimédia Commons tartalmaz Surveyor–1 témájú médiaállományokat.

Surveyor–1 (angolul: térképész) az amerikai Surveyor-program első űrszondája, amely sima leszállást hajtott végre a Holdon.

Küldetés[szerkesztés]

A NASA tévé-kamerával, talajmechanikai berendezésekkel és analizátorokkal felszerelt szerkezeteket juttatott a Hold felszínére, előkészítendően az emberes holdra szállást.

Jellemzői[szerkesztés]

1966. május 30-án egy Atlas–Centaur kétfokozatú hordozórakétával indították a Air Force Eastern Test Range űrbázisról. A második kozmikus sebességet elérve direkt pályán indult a Hold felé. Repülés közben pályakorrekciót hideggáz-rakétákkal végeztek, helyzetét stabilizálták. A referencia érzékelők a Napot és a Canopus csillagot vették célba.

Holdra szállás közben a folyékony hatóanyagú fékezőrakéták működését az automata, fedélzeti radar-magasságmérő jelei vezérelték. Néhány méteres szabadesés után a három korong alakú leszállótalpra leszálló egységkén sikeres landolást hajtott végre. Az irányítás pontosságára jellemző, hogy első alkalommal alig 16 kilométerrel tért el a meghatározott célponttól. július 2-án landolt az Oceanus Procellarum nevű medencében. A Surveyor–1 és a Luna–9 azonos típusú területen érték el a Hold felszínét.

A Surveyor 3 méter magas, három lábon álló dúralumínium, csővázas építmény. A váz fogta össze a üzemanyagtartályt, rakétahajtóművet, telekommunikációs egységet, vezérlőegységet, az 1,5 méterre kinyúló manipulátorkart, antennákat. Energiaellátását akkumulátorok (cink-ezüst) és napelemek (1 négyzetméter) összehangolt egysége biztosította. Tömege induláskor 1.5 tonna, leszállás után 300 kilogramm, ebből 135 kilogramm a műszerpark.

A kamera és kiegészítő egységeivel 360 fokban 10 338 felvételt készített vörös, kék és zöld szűrők közbeiktatásával, ezeket átalakítás után a Földre sugározta, ahol összeállították a környezet színes panorámaképét. Szolgálati ideje az első holdéjszakával június 14-én befejeződött. június 18.-július 13. között további 11 147 képet küldött. Túlélt 10 havi holdéjszakát, utolsó adatszolgáltatása 1967. július 1-jén történt.

Június 4-én a földi irányítóközpont parancsára működésbe hozták az egyik irányítórakétát, ellenőrizve, hogy a Hold felszínén milyen változás történik. Megállapítást nyert, hogy a Hold felszínét nem porréteg borítja, többségében vulkáni eredetű anyagok találhatók.

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  • Surveyor-1. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2012. december 25.)
  • Surveyor-1. nasa.gov. [2011. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 25.)
  • Surveyor-1. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2012. december 25.)

Elődje:
Kezdet

Surveyor-program
1966–1968

Utódja:
Surveyor–2