Stilisztika

A Wikipédia vonatkozásában lásd a Stilisztikai útmutató című lapot!

A stilisztika a nyelvtudomány egyik ága. A szóbeli és írásbeli kifejezésmód eszközeit, ismérveit és törvényszerűségeit vizsgáló tudomány. A nyelv- és az irodalomtudomány köztes területén elhelyezkedő tudományág, amely a nyelvi kifejezőeszközök, kifejezésmódok több kommunikációs tényezőtől meghatározott sajátosságainak tanulmányozásával foglalkozik. Három fő területe:

A nyelvi stilisztika (egy bizonyos nyelvet vizsgál)
A leíró stilisztika (a nyelv kifejezőerejét, ennek érzelmi, hangulati összetevőit vizsgálja)
Az irodalmi stilisztika (egyes írók, művek, műfajok, korok stb. vizsgálata)

A stílus fogalma

A stílus fogalma: kifejezési eljárások összessége, mindig választás és elrendezés eredménye. A jó stílus jellemzői: világos, tömör, erőteljes.

A stílus görög eredetű szó, jelentése: toll, jelentéstapadással kifejezésmód. A nyelvi stílus nyelvi kifejezésmódot jelent.

Stílushibák

Igénytelenség: felületes mondatszerkesztés, pongyolaság
Stílustörés: különféle stílusárnyalatok, hangnemek keveredése (Pl. A márciusi ifjak végigslattyogtak a városon.)
Stílustévesztés: beszédhelyzethez, műfajhoz nem illő hangnem (Pl. Évnyitón: „Srácok, ezt az évet klasszul végig kell tolnotok.”)
Kifejezésbeli, szóhasználati hibák: túl sok idegen szó használata, közhelyek, képzavar, szleng

A stílusérték

A stílusérték sajátos jelentéstöbblet. Alapja: denotáció (szó elsődleges jelentése) és konnotáció (másodlagos, vagy járulékos jelentés)

Fajtái:

alkalmi
állandósult

A stílusárnyalat

A stílusárnyalat: a stílusnak az a sajátossága, amelyben megnyilatkozik a beszélő lelkiállapota, valamint a témához és a hallgatóhoz való viszonya. Fajtái: patetikus, ironikus, gúnyos, humoros, családias.

Stílusminősítés

Stílusminősítés: állandósult stílusérték

A stílusárnyalatok és a stílusminősítések kapcsolata
A stílusminősítések fajtái pl. hivatalos, tréfás, bizalmas, pejoratív, argó stb. (személy – hivatalos, egyén – rosszalló, emberfia – régi irodalmi, ürge – argó, pára - népies, muki – tréfás, teremtés – bizalmas, halandó – választékos)

Az esztétikai minősítések

Fogalma: az esztétikai tárgy hatására a befogadóban kialakuló ízlésítélet. Négy fő fajtája: patetikus (lelkesedés), objektív (semlegesség), negatív (túlzás, torzítás), kevert (humor, gúny, irónia, szarkazmus vagy malícia)

Fajtái:

Egynemű
- Egynemű pozitív
  - Szépség – zavartalan gyönyörködés
  - Fenségesség – hódolat
  - Magasztosság – csodálat
  - Tetszetősség – enyhe lenézéssel való gyönyörködés
- Egynemű negatív
  - Rútság – viszolygás
  - Rettenetesség – iszony
  - Alantasság – undor
  - Közönségesség - önvád
Kevert
- Kevert komoly
  - Tragikum – katarzis
  - Elégikusság – kontempláció
- Kevert komolytalan
  - Komikum – lelepleződés
  - Groteszk – vonzódásból viszolygás
  - Abszurd – vonzódásból iszony
  - Bizarr – iszonyból viszolygás

Stíluseszközök

Két fő fajtájuk: nyelvi és nem nyelvi

Nyelvi stíluseszközök
- frazeológia
- szóképek
- alakzatok
- grammatikai elemek
- expresszivitás
- evokáció
Nem nyelvi stíluseszközök
- nem verbális kommunikáció
- zeneiség
- a szöveg képe
- szövegformálás

Frazeológia

Szókészlet: archaizmus, neologizmus, idegen szavak, hangalak és jelentés viszonya Szólások, közmondások

A szóképek (trópusok)

Hasonlat és metafora
Megszemélyesítés
Szinesztézia
Szimbólum: galamb, láng
Allegória: egész gondolaton átfutó metafora, v megszemélyesítés
Metonímia: érintkezésen alapul; ok-okozati (szeméből a bánat eredt), térbeni érintkezés (3-as asztal fizet), időbeli érintkezés (aratáshoz jövök)
Szinekdoché: szám és személybeli (egyes számban kezd, többesben fejez be), faj-, nembeli (madár énekel)

Az alakzatok

Ismétlés
Ellentét (oximoron és paradoxon)
Halmozás
Fokozás
Felcserélés
Kihagyás, elhallgatás

Grammatikai elemek

Szófajok
Ragozás
Mondatformák
Modalitás

Expresszivitás és evokáció

Az expresszivitás (kifejező erő) fajtái: erősítés: nagyítás, túlzás, gyengítés: kicsinyítés, szépítés (eufémia)
Az evokáció (felidéző erő) fajtái: reminiszcencia, allúzió

Zeneiség

Hangszimbolika
Magánhangzók és mássalhangzók aránya, minősége
Hangutánzó, hangulatfestő szavak
Ritmus és rím
Paranyelvi elemek; hangsúly, hanglejtés

A szöveg képe

A szöveg képe és a szövegformálás: kiemelés, illusztrációk, központozás, tagolás

Stílusrétegek

Fogalma: a kommunikációs színtereknek és helyzeteknek megfelelő speciális kifejezésmódok

Fajtái:

Írott nyelvi stílusok:

Tudományos stílus
Publicisztikai stílus
Hivatalos stílus
Szépirodalmi vagy művészi stílus
Levélstílus

Beszélt nyelvi stílusok:

Társalgási stílus
Szónoki stílus
Előadói stílus

Meghatározó elemeik: szókészlet, mondatszerkesztés, szövegszerkesztés, nem verbális eszközök, műfajok

A publicisztikai stílus jellemzői

választékos szókészlet
neologizmus, divatszók
nyelvi panelek (sablonok)
egyéni nyelvi lelemény
kiemelés és illusztráció fontos
ötvözi a stílusrétegeket

A hivatalos stílus jellemzői

szakkifejezések
terjengősség
tárgyilagosság
kötött forma
kötött stílus

Hivatalos stílus: általában használt kisebb ügyiratok; nyugta, elismervény, kötelezvény. Belső ügyvitel iratai: feljegyzés (osztályközi levelezés), emlékeztető (tárgyjelentés, úti jelentés)

Egyéb szubjektív műfajok: üzleti levél, önéletrajz, kísérőlevél (konkrét személynek), motivációs levél.

A sajtóműfajok

Tartalom és forma dialektikus viszonya. A befogadó nem tudja pontosan definiálni, megkülönböztetni, de vannak elvárásai adott műfajjal szemben

Két fő csoport: tájékoztató műfajok, véleményközlő műfajok

Tájékoztató műfajok

Objektivitást követel (hivatalos árnyalat): hír, tudósítás, közlemény
Szubjektivitást enged (hivatalos mellett lehet bizalmas, humoros vagy ironikus): riport, interjú, recenzió

A recenzióról: informál, tartalmaz alapvető bibliográfiai adatokat (szerző, cím, kiadás helye, éve, kiadó cég, oldalszám, kötet ár), rövid, tömör

Véleményközlő műfajok

Alapvetően szubjektív műfajok. Témától függően a patetikus árnyalattól a gúnyosig mindent megenged.

Visszafogottabb műfajok

Rokonságban vannak a tájékoztató műfajokkal: hírfej, kommentár, jegyzet. A humor válfajai: kroki, glossza, karcolat

Hangvételüket tekintve sokoldalú műfajok

Vezércikk, kritika, esszé, nyílt levél, olvasói levél, útirajz.

A kritika

A recenzióval ellentétben elemez, értékel, eligazít. A szerkesztő és a kritikus értékítélete is szerepel benne. Hangvételét tekintve lehet magasztaló, humoros, ironikus, sőt gúnyos is. Fontos, hogy etikus maradjon! A jó kritika, kritikus – etikus és szórakoztató. Nem pusztán véleményez, hanem érvel is. Közérthető, nem személyeskedő, olvasmányos, szellemi élményt nyújt.

A nyílt levél

Írója közéleti személy. Címzettje szintén közéleti személy, csoport vagy szervezet. Megszólítottja azonban nemcsak a címzett, Émile Zola, Dreyfus-per, „Vádolok!" („J’accuse!")

Az olvasói levél

Szerzőjét nem kötelezi az újságírói etika. A szerkesztőt viszont minősítheti, milyen leveleket közöl, illetve hogyan reagál rájuk. Visszajelzés, mely adott lap hatását, sikerét jelzi. Más olvasókkal való kapcsolat eszköze is.

Források

Kemény Gábor (szerkesztő): A metafora grammatikája és stilisztikája, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2001.
Kemény Gábor: Bevezetés a nyelvi kép stilisztikájába, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2002.
Szathmári István: A retorikai-stilisztikai alakzatok világa, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2003.
Jenei Teréz, Pethő József (szerkesztő): Stílus és jelentés Tanulmányok Krúdy stílusáról, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2004.
Szathmári István: Stílusról, stilisztikáról napjainkban, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2005.
Szathmári István: A magyar stilisztika A kezdetektől a XX. század végéig, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2005.
Szathmári István: A stilisztikai alakzatok rendszerezése, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2006.
Péter Mihály: Nyelv, stílus, költői beszéd Válogatott tanulmányok, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2006.
Szathmári István (főszerkesztő): Alakzatlexikon A retorikai és stilisztikai alakzatok kézikönyve, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2008.
Kemény Gábor: A nyelvtől a stílusig Válogatott tanulmányok, cikkek, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2010.
Szathmári István: Stíluseszközök és alakzatok kislexikona, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2010.
Péter Mihály: A leplező nyelv Álcázás és ámítás a nyelv használatában, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2012.

A nyelvek portálja
Magyarságportál