Ugrás a tartalomhoz

Zebracápa

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Stegostomatidae szócikkből átirányítva)
Zebracápa
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes)
Alosztály: Cápák és ráják (Elasmobranchii)
Öregrend: Cápák (Selachimorpha)
Rend: Rablócápa-alakúak (Orectolobiformes)
Család: Zebracápafélék (Stegostomatidae)
Gill, 1862
Nem: Stegostoma
Müller & Henle, 1837
Faj: S. fasciatum
Tudományos név
Stegostoma fasciatum
(Hermann, 1783)
Szinonimák

Scyllia quinquecornuatum van Hasselt, 1823
Scyllium heptagonum Rüppell, 1837
Squalus cirrosus Gronow, 1854
Squalus fasciatus Hermann, 1783
Squalus longicaudus Gmelin, 1789
Squalus pantherinus Kuhl & van Hasselt, 1852
Squalus tigrinus Forster, 1781
Squalus varius Seba, 1759
Stegostoma carinatum Blyth, 1847
Stegostoma tigrinum naucum Whitley, 1939
Stegostoma varium Garman, 1913

Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Zebracápa témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Zebracápa témájú médiaállományokat és Zebracápa témájú kategóriát.

A zebracápa (Stegostoma fasciatum) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályába, a cápák és ráják (Elasmobranchii) alosztályába és a zebracápafélék (Stegostomatidae) családjába tartozó egyetlen faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

Az Indiai-óceán és Csendes-óceán vizeiben honos.

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza maximum 3.5 méter. A hímek átlagos hosszúsága: 2.5 m, a nőstények átlagos hosszúsága: 2 m.

Életmódja

[szerkesztés]

Nappal a korallokon vagy a homokos aljzaton pihen, leginkább éjszaka aktív. Tápláléka kisebb halakból, kagylókból, csigákból és rákokból áll, melyeknek a páncélját a fogaival töri össze. Jól tűri a fogságot ezért gyakran látható akváriumokban. Emberre nem veszélyes.

Érdekességek

[szerkesztés]

A fiatal egyedek mintázata még hasonlít a zebráéra, viszont ahogy kezdenek felnőni a színük kifakul és a csíkjaik fokozatosan eltűnnek. A kifejlett példánynak már citromsárga színe és fekete pöttyei vannak.

Egy fiatal
és egy kifejlett példány

Források

[szerkesztés]